Hosszu hetvege

Mivel szeptember első hétvégéjén tartják a Székelyhidi napokat, ez mindig jó alkalom egy családlátogatásra. Persze ünnepelni én vizparton szoktam, de ott sem unatkozom mivelhogy nem kissebb sztárok szórakoztatnak mint Domi és Csuka... Ujabban egyre jobban foglalkoztat a streamerezés és persze elszántan akarok fogni egy szép balint is, igy hát péntek este kimentem az Ér-re egy esti-éjszakai lengetésre. Épp sötétedésre értem ki, a viz egéssz megelevenedett. Nem siettem a szerkó összerakásával mert a nagy halakat későbbre vártam amikor már korom sötet lessz. Be is sötétedett, felraktam egy őzszőr egeret és azzal dobáltam, néha váltottam és gugglert tettem fel, de egy árva kapásom sem volt. Annyira megállt az élet a vizben hogy még egy ici-pici rablás sem volt. Három óra dobálás után feladtam és úgy döntöttem hogy inkább hazamegyek és kipihenem magam mert a szombat kőkemény peca lessz. ........................................................................................................................................................................ Szombat reggel 9-kor ébredtem gyors és tartalmas reggeli ami nállam azt jelenti hogy 3db oriás micss hogy kitartson egy darabig. Uticélom a Berettyo ahova Szentmiklós - Szentjób útvonalon jutok el. Szentmiklósig nem is volt baj de innentől elfogyott az aszfalt, és daralt kavics-kő úton haladtam tovább, átlagsebességem néha elérte a 20km/h-t is. Az út úgy nézett ki mintha végig bombázták volna de végül sikerült eljutni Szentjóbra. Itt a Berettyót megtalálni művészet! - én rögtön az első földútra letértem ami a Berettyó irányába tartott. Mint végül kb félóra bolyongás után kiderült ez egy rossz döntés volt. A földutak csak kóvályogtak a kukoricásban végül pedig mikor már közeledtem a folyo töltéséhez vizes árkok állták utamat. Az egyetlen megoldás visszafordulni és érdeklődni.... Nagy nehezen visszataláltam az aszfaltos útra, keresztül hajtottam a falun , jobbkanyar és már előttem is volt a Berettyó. Ezt hamarabb is megtehettem volna még mielőtt terepjárót csináltam volna a kocsimból, de mostmár mindegy megérkeztem ahova akartam. Egy gyors pillantás a vizre elég volt hogy rájöjjek ezt rendesen megszivtam , potyára jöttem a viz rendesen kávé szinü volt, allitólag valahol fentebb túrják a medret a kavicskitermelők. Két lehetőség közül választhattam maradok vagy megyek.... maradtam. Töltésen le, másfél km autókázás után találtam egy helyet ahol volt egy kis szünet a mindkét oldalt szegélyező kb 10 méter széles süsnyőben és meg lehett közeliteni a vizet. Pár pillanat és már a vizet tapostam. A meder egéssz más volt mint amit vártam , kavics boritotta és térdig ért a viz szinte végig a bejárt legalább 1-1,5 km-n. Fölfelé szárazoztam, igy fogtam egy kis 25 centi körüli domit és még volt vagy 4-5 rávágás hasonló méretüektől, lefelé nedveseztem igy még kissebbek jöttek de mind lemaradt. Vissszaérve a kocsihoz megállapitottam hogy itt ma nem rugok labdába a halaknál, igy hát helyszincsere , irány az Ér hátha találkozom a szaggatós domikkal. .................................................................................................................................................................. Kb 20 percig tartott az út, ahogy a hídra értem egyből a vizet néztem (amúgy ez már rossz szokásommá vált hogy ha átmegyek egy hídon egyből a vizet nézem még akkor is ha nem pecálni megyek) megkönnyebülten nyugtáztam hogy a viz JÓ. Újabb magánrekord a beöltözésben, 4/5 bot a kezemben 8-as parasut a 0.18 tipetre , 10 perc séta lefelé hogy majd fölfele pecálhassak. Mikor úgy éreztem hogy jó helyen járok leosontam a partra , halat nem láttam de tudtam itt ha halat akarok fogni akkor észrevétlennek kell maradnom. Térdelve dobtam , pár centit úszott a legyem mikor egy kb 30 centis domi kivágodott a legyem mellől, elvetette... Még jó pár dobás eredmenytélen volt pedig mindig lekövette a legyet egy-egy domi, mig végül ezek is megszüntek. Nehány percig úgy dobáltam hogy azt hittem hogy az összes hal elment a helyről , mikor egyszercsak egy kb 40 centis domi alulról beállt a legyem elé és lecuppantotta a legyet. Annyira váratlan volt az egéssz és maga a latvány hogy köpni nyelni nem tudtam , csak néztem mint a vett malac és azon filóztam hogy akasszakk? ne akasszak? - néztem ahogy a hal elmerul a léggyel , na ekkor akasztottam. Az idén nagy szárasság volt, a vizszint mindenütt alacsony volt, logikus hogy az oxigén szint is kicsi a vizben , de akkor mitől van ilyen veszett erelyük a domiknak mindenütt ?! Ekkora halat ilyen sokáig még nem kellett fárasszak , de vegül is meglett , igaz addigra jól szétverte a helyet úgyhogy én is tovább áltam. Felfelé menet még 3 helyen tudtam pecálni, ebből 2 helyen megtéptek a domik melyek az első kifogottnak a testvérkéi lehettek. A gond az volt hogy a szárasság és kis viz miatt a sás benőtte az egéssz medret, persze hogy meg akaratlan is feltekerte magát a hal. Nem is erőltettem tovább a finom pálcát , visszamentem a kocsihoz és összeraktam a 8-as botot. Az őzszőr egérre egy hal sem volt kiváncsi, de ugyanígy a fehér vagy piros zonker és a guggler is hidegen hagyta a halakat. Megunva az eredménytelenséget felraktam egy csukasztrimert á la Katka - szerintem a legjobb csuka sztrimer, ellenálhatatlan - és azzal folytattam. Második dobás a csati közepére és hagytam hogy a viz "besodorja a legyet " alám a partszélbe. Egy jó métert ha húztam mikor megakadt a légy - erre vártam - bevágtam és a zsinór vége rángatózni kezdett és megindult felfelé . Április óta nem fogtam csukát, de a méretéhez képest ennek a csukának is sokkal több ereje volt mint máskor egy ekkora halnak .... meg lett ő is meritve . Nem volt nagy de harapott, és ez egy intő jel volt az ősz közeledtére. Még egy orát dobáltam de semmi mozgás, igy hát összepakoltam irány hazafelé... vacsira épp hazaértem....