Nem volt hosszu az út Berettyuóújfalutól Miskolcig mégis már kezdett alkonyodni mire odaértünk, bizony itt az ősz, hamar sötétedik. Nem volt hosszu az út de valahogy nem áltuk meg hogy még az első benzinkútnál meg ne kóstoljuk a pálinkámat amit a kis inox kulacsom rejtett. Nagyon jó volt, kár hogy Kacsa csak Miskolcon ízlelhette meg :)))
A táborhelyre érve - amit kicsit nehezen de azért megtaláltunk - gyors sátorverés után vendéglátóink Eppuszék nekiláttak ipari mennyiségü szalonnát sütni. A hidegre való tekintettel a zsiroskenyér mellett a többféle pálinka is majdnem ipari mennyiségben fogyott. Közben néha le lementünk a vizpartra és kémleltük a vizet hogy vajon apad e egy kicsit. A sok eső miatt állitólag 40 centit nőtt, a szine mint a csokié de néha néha azért lehetett egy-egy rablást látni.
Egy nappal előbb 50-50 kiló sebest telepitettek a vizbe néha sejteni lehetett hogy a pisztrángok rabolnak karnyújtásnyira tőllünk.
...........................................................................................................................................................................
Reggel rövidke séta után a második benzinkutnál találtunk kávét utánna már könnyebb volt beöltözni is (legalábbis nekem) , megtörtént a sorsolás is és én pont azt a helyet húztam ki amit előző nap kinéztem magamnak. Szektortársam Zsombi lett igy ketten barangoltunk a parton hogy megkeressük a versenybiránkat. Minél közelebb értünk annál sűrjebben kezdett szitálni az eső, mire odakerültünk hogy bemenjünk a vizbe már rendesen esett is. Mellettünk GViktor és Leo suhogtattak, aztán jöttem én és kicsit fentebb Zsombi. A viz elégge csoki szinü volt , az én skálámon csak félcsoki mert én ennél sokkal sűrűbb vizben is szoktam pecálni és halat fogni, de nem is keveset.
Kicsit félve araszoltunk mind bentebb bentebb, az a 40 centi szint növekedés nem elhanyagolható, ha pedig hozzáveszem hogy kb5 centi átláthatóságu volt a viz és fogalmam nem volt mikor lépek gödörbe , ez nem meglepő. Legtöbben a másik oldal szélét néztük ki, a meder közepéig meg sem álltunk. Itt már mellig ért a viz elég macerás volt dobni is, a sodrás is erőss volt ezért rendesen be kellett állni, de még igy is tolt lefelé a viz . Egy-két lépést hátrálnom kellett különben pillanatok alatt Viktor vagy Leo nyakában találtam volna magam.
Sűrűn szitáló eső amitől a zsinór úgy ragadt a bothoz hogy kinlódás volt minden dobás ráadásul a viharos széllökésekkel is meg kellett küzdeni hogy a legyünk oda kerüljön ahova szeretnénk.
De hiába! A szektoromban sem nekem sem Zsombinak nem sikerült egy kapást sem kicsikarni. Voltak felszini rablások de a legyeink nem kellettek egy halnak sem, pedig azt hiszem részemről mindent kipróbáltam kicsit és nagyot, szárazat és nedveset, nimfát és streamert, de semmi.
Az első félidőt nulláztam! - de nem csak én, sokan mások is...
Visszaérve a táborba csapattársaim épp száritkoztak mert egy fél szektorral felettem megmártóztak a Sajóban - igen ! két Bihari mindenre képes legyes ! Katka és Sajómenő voltak azok .
Bár egyszer észre vettem hogy felettem a hidnál nagy a sűrgés forgás, de nem tudtam mire vélni, mint vegül kiderült Sajómenőt kisérték a partról a drukkerek.
Gyors ebéd rövidke pihenő és már menni kellett a második forduló helyszinére ,"B" szektor.
Ez a szakasz sokkal komolyabb volt mint az első, gyors kavargó víz széltébe hosszába, ráadásul úgy tűnt hogy mindenütt mély. Felmentünk a szektor fölső végére és ott próbáltam vizbe menni, de mivel nem láttam a meder alját a botom spiccével mértem meg a vizet . Nagynehezen lemásztam a mederbe (térdig érő víz) és egy lépést tettem befelé, de ennyi volt, a következő lépésnél kerestem a medret de nem találtam. Ez egy hirtelen gödör! - spuri kifelé !
Kb 30 métert lementünk, csak itt merészkedtem újból a vízbe.
Kedvem az nem volt pecálni a délelőtti durva betli után, a tanulságot már akkor leszűrtem , a Sajón csoki vizben nem érdemes pecálni. Zsombi lejjebb ment én pedig besétáltam és vártam hátha látok valami mozgást. Egy kis szedés ! Rögtön felraktam egy #10-es parasutot és megdobtam a szedés helyét. A kapás gyors volt , a hal pici kb 10 centis domi. A becsület hal megvan! Lefelé haladva lengettem tovább közben Zsombi is fogott egy domit, de az ezt kovető 2 óra 55 perc egyetlen kapás nélkül telt el. Újból - mint a délelőtt - minden legyet vegigpróbáltunk de semmi. A félidő elején még párszor bemerészkedtem a folyó közepéig de itt akkora sodrás volt hogy mire megfordultam jó pár métert levitt a víz. Egyszer pedig egy tényleg erőss sodrásba keveredtem, a viz akkora köveket görgetett keresztül a lábamon mint a fejem. Nekem sem kellett kétszer mondani hogy húzzam el a csíkot onnan. Ezután már nem mentünk annyira be, de nem is volt értelme. A rablásokat így is megdobtuk de jelentkező az nem volt.
Akik a telepitéses helyeket huzták azok fogtak pisztrangot, enélkül nagyon siralmas eredmények születtek volna. A hihetetlen az egésszben az hogy ahol voltak és ettek a pisztrángok ott evett a domi is, és általában onnan kijött pár darab szép domi is.
...a dijazottak...
A lényeg számomra hogy csapatban másodikok lettünk - amihez 1 pontal én is hozzá járultam - és Katka az egyéni második helyet is elhozta.
Akik indultak a versenyen azt hiszem egy darabig nem fogják elfelejteni. Tanulság volt bőven minden téren, úgy mint vizről, halakról, állóképességről, merészségről és kitartásról stb. .
...egy boldog túlélő :)))))
Sajnos eredményhirdetés után mindenki távozott igy a mi kis 5 fős csapatunk is - LGábor, Kacsa,Katka, Sajómenő és jómagam - sátort bontottunk.
Még aznap éjjel haza is jöttem és vasárnap a Feketében lencsevégre kaptam pár darab szép streamerezett domit.
