Ebből kifolyólag jött a nagy ötlet hogy ebihalat kössek a domiknak. Egy dolgot megtanultam, a domikkal nem kell finomkodni a horog méret tekintetében. Szárazlegyet is immár csak #8-as méretben kötök domira de steamereket minimum #6 és persze #4 streamer horogra kötök.
Ezek a horgok elég vaskosak és súlyosak is ezért én nem is nagyon szoktam súlyozni a streamereimet kivéve ha csak nem túl könnyűek lennének és emiatt nehezen süllyednének le vagy az áramlásban enélkül feljönnének a víztetejére.
Az ebihalat kicsit súlyozni kell de csak egy lehelletnyit különben nem fog természetesen mozogni. Kifejezetten utálom ha egy nimfa vagy streamer lefejeli a medret, inkább sodródjék vagy lebegjen "vizközt" .
A megkötése nem nagy ördöngősség , csak alapkötés és súlyozás után a polar hairt forditva kötjük fel a sújozás alsó végénél fel a horogfülig. Dubbingoljuk és ekkor a polart visszahajtjuk hogy elfedje a dubingot és elkötjük. A kötés kb a horog hegyénél kell legyen. Hogy szép ebihal formája legyen, a farokrészt kicsit meg is lehet ritkitani. Ezután én 3 réteg fekete körömlakkal szép csillogó simává varázsolom. Ekkor fontos szerepet kap a forgónyelü tollfogó és a végcsomózó, mivel hogy nem egyforma vastag a nyelük profi "printed eye's " készithető velük.
Ha jól eltalálja az ember a súlyozást akkor szép egyenletesen fog mozogni a vizben , ha kicsit megnyessuk a farkát akkor minden rántásnál bemozdul a farka , élethü lessz . A "printed eye's " azaz festett szem egybeolvad a test vonalával és nem akadályozza az egyenletes mozgást vagy viszi el egy irányba a streamert.
...................................................................................................................................................................
Valószinüleg a domikba genetikailag kódolva van hogy az ebihal ehető, mondjuk "sikvizi" tavakban általában egéssz nyáron tele van a partszél ebihallal, egy ilyen "terülj-terülj asztalkámhoz" pedig nem nehéz hozzászokni.
Vagy az egyik vagy a másik, de az biztos ' - hogy novemberben mikor már 2 hete hol fagy hol meg havazik már ebihalnak irmagja sincs jó ideje. Mivel a Körös szintje megemelkedett ebihalam vizrebocsátását jobbnak láttam egy kis tavacskában megejteni. Tudtam hogy vannak benne domik de mivel a tó épp csak 20-22 méter széles, kb 150 méter hosszú és durván mellig érő a vize és egéssz nyáron vastag hinár takaró fedte , mindig elkerültem. Most kicsit megereszkedett a hinár, a hinár lyukak is nőttek, szerencsémre pedig a domik is fel-feljöttek járőrözni a hinártakaró fölé. Már van vagy 2 hete hogy nem fogtam halat, meg is lepődtem mikor első dobásra az ebihalamra vetette magát egy kissebbecske domi.
Pár perc után egy újabb és még néhány rontott kapás után egy mégnagyobb. Már ennyivel is beértem volna de egy újabb beállónál mintha egy nagyobb ütést éreztem volna a boton. Nem akadt meg ezért még párszor újra dobtam ugyanoda , végül is megakadt és a #8-as botom elkezdett kicsit jobban dolgozni mint az előzőeknél. Már hozzászoktam a Körösi domikhoz melyek bivalyerőssek, meg is lepődtem mikor partszélbe húzva megláttam a halat és hogy csak ennyire küzdött. De 34-35 centis domit igy év vége felé soha nem fogtam, ugyhogy örültem neki mint majom a farkának és vissza is engedtem pár gyors fotó után hátha még a télen sikerülne párszor átverni őt meg a társait is mert vannak még páran a tóban.
Sajnos kicsi vizen, egy nagyhal pár farokcsapással elintézi hogy aznap halat már ne fogjunk, ezért is favorizálom a folyókat jobban. Változatosabbak és olyan végtelen lehetőség filingje van a folyami pecának.
Úgy is volt, hiába raktam a domiknak a legyeimet mert többé nem ugrottak. De lényeg hogy az ebihal működik, sőt ha azt is figyelembe veszem hogy közben próbálgattam más streamereket is amikre rá sem bagóztak a halak, az ebihal egyenesen fenomenális volt.
