Hajnal 6-kor kelni nem az erősségem, de mivel disznótorba volt jelenésem Székelyhidon, muszáj volt erőt vegyek magamon. Egy kicsit ösztönzően hatott a tudat hogy trancsírozás után kapok pár órácska kimenőt az Érre, de rögtön ahogy elindultam elkezdett esni az eső ami a 2 órás úton végigkísért. Ilyen köritésben már nem nagyon volt kedvem disznólkodni és pecálni sem, de szerencsére az eső nem tartott ki egéssz nap.
Nem fűztem nagy reményeket tudván hogy elég sok csapadék esett, fogadni mertem volna hogy az Ér is csoki lessz, ezért aztán jól meg is lepődtem mikor a hídra érve tiszta épp egy picit opálos vizet találtam. A bot arzenál most otthon maradt, csak a 8-as ágyut vittem magammal. Jó két óra dobálás után még halat sem láttam, hiába cserélgettem a streamereket, a csukák valószinűleg már reggel jóllaktak a vacsorához meg még korán volt nekik. Visszaérve a kocsihoz átszereltem mini streamerre hátha a domikkal nagyobb szerencsém lessz.
Talán negyedóra dobálás után volt is egy jókora kapásom 6-os ebihalra, de a kosár amibe a zsinórt szedtem annyira idegesített és lefoglalt hogy lemaradtam az akasztással . A kosár be is kerűlt a hátizsákba és inkább magam mellé a földre szedtem a zsinórt.
Újabb félszáz métert haladtam lefelé, a streamert srégen lefelé átdobaltam a másik oldalba és váltogattam a behuzás ritmusát dobásonként. Egyik ilyen dobásnál - amikor biztos voltam benne hogy na most beakadok mert ennyira a partszélbe dobtam - egy négyujjnyi tolóhullám kezdte el követni egyből a legyemet. Abban pillanatban már fel is készültem testileg lelkileg egy jókora rántásra és az azt követő harcra is. Mindkettő elmaradt, a hal jó három méteren keresztül követte a streamert de még csak bele sem csípett. Hogy mi lehetett a probléma tényleg nem tudom, lehet kicsi volt a 6-os mini vagy gyorsítanom kellett volna a tempón de késő bánat .
Újabb 50 métert haladva egy araszos domi erőszakolta meg az ebihalamat, a sors iróniája hogy ő ki is jött, de mivel a fotózástól már elment a kedvem nem örökítettem meg ezt a felemelő pillanatot a nap egyetlen halával.
Sajnos nem tudtam tovább maradni pedig biztos lett volna még jelentkező. De hazafelé úton volt időm elgondolkozni a dolgokon és leszűrni a lényeget mert végül is csak sikerüt halat fognom és bár nem lettek meg, két darabosabb hal is megmutatta magát. Egy saját legyeivel lengető legyesnek pedig ez már nagy elismerést jelent a halak részéről. Őket szivesen lefotóztam volna, de majd legközelebb ...
....................................................................................................................
Vasárnap
Az idő jó, meleg van és a viz is levonult. Délben az aktuális horgászműsorok megtekintése után hátamra kaptam a kedvenc kis 8-as miniző botomat és irány a Körös.
A kert alatti részen halnak nyomát sem láttam ezért úgy döntöttem megnézem a fenti részeket is hátha a mellékágakban sikerül pár kissebb domit átverni.
A pallóhoz érve az egyik helyi épp az újonnan szerzett távcsövét próbálgatta.
Én mint a távcsövek nagy szakértője elkértem hogy kipróbáljam, és megállapitottam hogy a távcső tényleg jó - lecsekkoltam a holtágakat és láttam vannak szedések, néha nekem is jóljönne egy távcső - ezután már meg volt az uticélom is. A holtágakat végigdobálva egy tucatnyi araszos domit fogtam persze mindet ebihallal. Közben egyszer az ebihalat sikerült beszakítani , akkor egy fekete chenilltestü fekete kecskeszőr szárnyu 6-os streamert tettem fel. Erre már csak követések voltak meg egy két csipkedés, a vége az lett a dolognak hogy előre lépegetve fürkésztem a medret hátha meglelem a beszakadt ebihalamat. Meg is lett és felkerült újra, aminek a domik is örültek.
Később feltettem egy piros-sárga fonott streamert is - ez az ősszel nagyon tuti lett volna - de sajnos most egy darab hal sem volt rá kiváncsi....
Hazaérve vettem észre hogy az ebihalamról az összes lakk lepattogzott és a horog hegye teljesen lekopott a köveken - szeptember óta ez a negyedik sztrimerem aminek a horgát szétvertem bár a többinek a horga kettétört - úgyhogy estére horog élezés és nagy generál volt a műsoron. 
