Amikor jo napom van...
A legtöbb legyezőhorgásznak megvan a kedvenc horgászott halfaja , de én valahogy nem tudok dönteni hogy számomra melyik is lehetne a kedvenc. Azt hiszem ez már igy is fog maradni és soha nem fogok tudni választani és lepaktálni egy halfaj mellett. Ahogy beköszönt a kánikula juniusban és megtelik a levegő szép nagy szitakötőkkel elhagyom a hegyi vizeket és a pérekről, pisztrángokról áttérek a domikra.
Nem egyszerü a legyezőhorgasz élete hisz állandóan tanul, néha másoktól néha sajátmaga jön rá dolgokra. Igy történt velem is ! Eddig a nogyobb domikat mindig vékonyhusu #12-10-es horgokra kötött szárazakkal hajtottam, végul is barátaim biztatására beszereztem egy csomag #8-as horgot. Első ránézésre azt mondtam hogy bizony ezt nem kellett volna hisz újonnan szerzett horgaim rettenetesen nagynak tűntek ráadásul legalább háromszor olyan vastag husuak voltak mint a #10-as horgaim. El is könyveltem magamban hogy ezekkel biztos hogy nem fogok majd halat. Azonban a tilalmi időszakot mivel is tölthettem volna el jobban mint légykötéssel, ekkor aztán újra kezembe kerültek félelmetesen nagy horgaim, összeszedtem minden képzelő erőmet és végül is sikerült három különböző légytipus is kötni rájuk. Csernobil hangya, Guggler és Parachute legyeket. Nem is volt más hátra mint hogy kipróbáljam őket. Első próba helyszinéül a Sebes Körösre esett a választásom.
Bár ezt a vizet nem ismertem, úgy hirlett hogy szép nagy domik tanyáznak benne ráadásul allitólag épp olyan nagy legyekre ugranak a legszivesebben amilyeneket én is kötöttem.
.............................................................................................................................................
Első próba: A vizpartra érkezve általában pár percet sétálok és figyelem a vizet . Igy tettem most is, a sétába egy cigi is belefért épp elég hogy szemügyre vegyem a lehetőségeket mielőtt beugranék a mellesbe és nekivágnék kis privát tudományos felfedező utamnak. A parton már kezdtek gyűlni az élőcsalis pecások le is mentem beszélni velük , kiderült hogy kárászoznak és keszegeznek . Ekkor már jó nagyokat szivtam a cigiből csak hogy fogyjon már el mert ha itt kárász és keszeg van akkor úgy néz ki hogy jó helyre jöttem , biztos van köztük a domi is. Gondolatmenetemet jókora csapások szakitották félbe melyek a ragadozók jelenlétéről árulkodtak. Nem is nagyon várattam a halakat gyorsan beöltöztem összeraktam a 4/5 botot és lementem a partra. Mivel felhős idő volt repkedő bogarakból pedig még igy reggel egyet sem lattam , felraktam egy sárga G’s-t hátha szerencsét hoz. Egy pár dobás után volt is egy kissebb kapásom de ezt követően jó 200 méteren keresztül olyan érzésem volt hogy nincs hal a vizben. Pedig hol mellettem hol a hátamnal néha akkora csapások voltak hogy még engem is lefröcsköltek. Jobban szemügyre vettem a vizet, a sodrás tömve volt 3-4 centis halakkal , ezekre raboltak a nagyok , valószinüleg balinok , de olyan mennyiségben hogy az már idegesitő volt, igy hát elkezdtem a sodrást dobálni de végül is rá kellett jöjjek hogy ezekkel a halakkal én ma nem fogok közelebbről megismerkedni. Sebaj maradtak a domik a partszéli forgókban és lassu részekben. Igy a nedves légyel tovább próbálkoztam a szélen. Jött is egy kissebb domi, aztán jó pár dobás és kopi után egy aprócska csapó sügér. Első legyes sügérem ! – persze megörökitve az utókornak egy fotón és megünnepelve egy cigivel. De bárcsak ne ünnepeltem volna mert miközben egyik kezemmel cigiztem, a másikkal meg dobáltam, egy jókora búrvány keletkezett a legyem körül , még szép hogy nem tudtam akasztani ! Ez volt az a pillanat amikor az agyvérzés környékezett mert felötlött bennem a gondolat hogy ez volt a mai első és utolsó szép domi amit nekem szánt a sors én meg elfüstöltem ezt is , hát tényleg káros a dohányzás az egézségre !
Lassan beigazolódni látszott a feltevésem és még a nap is előbújt az oszladozó felhőtakaró mögül, kellemes 35-36 fok lett hirtelen ezért szükségesnek láttam hogy legalább derékig bemenjek a vizbe. Eltelt pár óra és már legalább 500 métert haladtam de egy jelentkező sem akadt a nedves legyeimre. Előbújtak a szitakötők is, hát próba cseresznye előettem egy #8-as gugglert és dobtam. Természetesen lemaradtam az akasztással már annyira megszoktam hogy nem kell akasztani , nem is számitottam rá hogy első dobásra rákap valami a legyemre.
Másodjára már résen voltam sőt harmadjára is , és bár jókora burvány kiséretében tűnt el a legyem mindig hiába akasztottam a halat nem éreztem। Jó párszor eljátszották velem ezt a halak mig végül már nem is kaptak .
Beálltam a folyó közepébe felraktam egy #8-as parachute-ot és megdobtam a másik oldal szélét . Durván 5 centit ha úszott a legyem és buff lekapta valami , akasztás, fárasztás szákolás.
35 centi ! - NA VÉGRE ! - Olyan boldog voltam hogy örömömben majdnem haza is mentem , csak hogy jól érjen véget ez a peca is, de nem hagyott nyugodni a gondolat hogy ahonnan ez a domi jött ott még maradt pár darab. Hat újra dobtam , újra rablás elment, aztán még egyszer és meglett egy . Ez igy ment kb félórán keresztül , szinte minden dobásra volt jelentkező, sőt az utolsó ami meglett szákolva volt a legnagyobb a maga 40 centijével. Nagyon agressziv hal volt két kemény kifutása is volt egyszer még a szákból is kiugrott, elég nehezen tudtam megmeriteni. Kicsit gyanus is volt a dolog hogy egy ekkora hallal ennyit vesződjek máskor szempillantás alatt kikapom az ekkorákat de most valahogy nem ment. A karom is kifáradt a halaktól , igaz hogy elég jó kis sodrás volt de ..., ekkor megálltam egy szusszanásra és meglepődve tapasztaltam hogy elég rendesen neki kell feszűljek a viznek hogy talpon maradjak .
Mostmár értettem miert fáradtam ki én is , elkezdett növekedni a viz csak eddig nem figyeltem ilyen apró részletekre mert lekötöttek a halak. Még dobtam párat de már nem jött fel semmi igy jobbnak láttam ha befejezem a horgászatot és hazamegyek.
Hulla fáradtan egy napszúrás és egy hőguta már tényleg nem hianyzott.
...............................................................................................................................................
Második próba: Ha már teszt akkor legyen kicsit átfogó erejü igy a második tesztpályának egy egessz más karakterü vizet az Ér-t választottam. Ez a folyócska lassu folyásu sekélyvizü , néhol még a meder közepén is sással boritott domi paradicsom. Az alföldi vizek halfajainak szinte mindegyike megtalálható benne leszámitva a süllőt és a balint, az utóbbi időben pedig egyre szebb domikat és csukákat fognak benne.
- Újra vizparton , és figyelem a vizet , de semmi mozgás csak a békák ugrálnak. Nincs mese ! ma a nagy legyeket jöttem tesztelni igy más ma szóba sem jöhet! Felraktam egy fekete #8-as CDC parát és megkeztem a vallatást. Jó 100 méteren keresztül halnak még nyomát sem láttam majd kis küszök kezdtek el kötekedni a legyemmel. Fölfelé haladtam a folyáson és egy nádas után a folyóban kb egy 4 méteres tiszta szakaszra bukkantam, ettől fölfelé a folyón teljes szélességében sűrű sás hajtások szűrték a vizet. Térden mászva közelitettem meg a vizet a derékig érő gazban , a tisztás közepén két szép domi uszkalt.
Megdobtam őket, az egyik mint a villám neki is rontott a legynek, de hiába akasztottam semmi. Féltucat különböző méretü domi játszotta el velem ezt egy öt perc alatt a legnagyobb megvolt 40 centi is . Nem mondom erőssen elkezdtem gondolkodni rajta hogy ezek a nagy legyek talán nem is erre a vizre valóak.Végül is tovább áltam hátha fentebb szerencsém lessz.
Mivel partról dobáltam jobban láttam a feljövő halakat is, alig mentem pár métert megdobtam a partszélt az oldalamon. Egy szempillantás alatt ott termett egy gyönyörü domi. Teljes hosszában láttam a halat ahogy odaront a légyhez hírtelen lefékez és miközben én drukkolok hogy leszedje a legyemet, mint egy lassitott felvételen ő komótosan leszippantja a nagy otromba legyet a vizfelszinről. Akasztok ! Érzem! Jó nagyokat rug , mondjuk a #3-as botom ezt kellőképpen tolerálja is , beront a folyóban mindenütt megtalálható sásasba, egy pár szálat gyökerestül ki is tép , de szerencsére a 0.18-as tipet jól bírja.Lasssan közelebb kerülök hozzá és felhúzom , még tesz néhány kört ő is míg én utat keresek a magas partról, előhúzom a meritőt is , első ránézésre kétséges hogy beléfer e a hal a meritőbe de végül is sikerült. Ez már döfi 41 centi és nem adta könnyen meg magát . Mostmár senki nem tud lebeszélni a nagy legyekről.
Tovább is indulok de 5 métert sem haladok egy új dobás egy másik hal. Ujabb 5 méter újabb hal. Egy nádassal körbe nőtt gödörhöz értem melynek másik oldalán széles hínár szőnyeg nyúlt be a meder közepéig, nagy fűzfák árnyékolták és a gödör száját két oldalról bokor fedte . Dobtam – épp a bokrok elé - és néztem ahogy úszik a legyem és egy szempillantás alatt eltünik. A halat nem is láttam csak hogy felrobban a víz és reflexből akasztottam, erre a hal úgy megindult hogy zsinórt is húzott le. A zsinór úgy megégette az ujjamat hogy hirtelen átvettem a bal kezembe a botot , közben a hal már alattam is volt megcélozta a nádast ami möge elbújtam. Nem is vettem vissza a jobb kezembe a botot elkezdtem behúzni a zsinórt amilyen gyorsan csak tudtam de még igy is lemaradtam, a hal már a nádas szélében volt. Szerencsére visszatudtam tartani és csak 3-4 szál nádat tudott megközölni de még igy is fel volt adva a leceke hogy hogyan tudjam kiszedni onnan. Nem keszültem gázló ruhával egy térdig érő gumicsizmában vágtam neki a horgászatnak , azt is csak a szeder indák miatt vettem fel. Pechemre a gödör széle szinte merőleges volt egyből méteres vizzel, ráadásul a part is kb méter magas volt .
Nem volt mit tenni, ha megfürdök megfürdök de lemászok a halamért , szerencsére egy vastag fuzfaág épp odalógott erre ráléptem. Rovidke cirkuszi mutatvány utan addig motoszkáltam félkézzel a nádasban mig a halamat tarkón ragadtam és igaz kézzel de kiemeltem . Szerencsém volt az előke megint bizonyított és a bl horog is szerzett magának egy plusszpontot. Ez a hal is 41 centi volt , ráadásul a leg agyafurtabb és erősebb domi amivel eddig dolgom volt. Tovább folytattam a tesztelést a rekkenő hőségben, bár Debrecen felől néha jött egy egy kis felhőcske de a napot egy sem tudta eltakarni. Egy nagy mély gödörhöz értem ahol meglepetésemre szép nagy domik mutogatták magukat. Meg is dobtam őket de valahogy nem kellett nekik a légy. Az előbbiekből tanulva a gödör száját vettem célba, jó döntés volt mert elsőre két domi is rárontott a légyre, persze mindkettő el is vétette. De a következő órában jó féltucat gyönyörü domi landolt a meritőszákomban. Rám is esteledett már a legyet sem láttam úgyhogy összeszedtem a felszerelésemet . Jó napot zártam szép domikkal , megérte izzadni a napon – és a nagy “otromba” parachute legyek mostmár nem is tűnnek annyira otrombának , sőt egyre szebbek ahanyszor csak visszaemlekszem ezekre a szép domikra .
Beálltam a folyó közepébe felraktam egy #8-as parachute-ot és megdobtam a másik oldal szélét . Durván 5 centit ha úszott a legyem és buff lekapta valami , akasztás, fárasztás szákolás.
35 centi ! - NA VÉGRE ! - Olyan boldog voltam hogy örömömben majdnem haza is mentem , csak hogy jól érjen véget ez a peca is, de nem hagyott nyugodni a gondolat hogy ahonnan ez a domi jött ott még maradt pár darab. Hat újra dobtam , újra rablás elment, aztán még egyszer és meglett egy . Ez igy ment kb félórán keresztül , szinte minden dobásra volt jelentkező, sőt az utolsó ami meglett szákolva volt a legnagyobb a maga 40 centijével. Nagyon agressziv hal volt két kemény kifutása is volt egyszer még a szákból is kiugrott, elég nehezen tudtam megmeriteni. Kicsit gyanus is volt a dolog hogy egy ekkora hallal ennyit vesződjek máskor szempillantás alatt kikapom az ekkorákat de most valahogy nem ment. A karom is kifáradt a halaktól , igaz hogy elég jó kis sodrás volt de ..., ekkor megálltam egy szusszanásra és meglepődve tapasztaltam hogy elég rendesen neki kell feszűljek a viznek hogy talpon maradjak . 
Mostmár értettem miert fáradtam ki én is , elkezdett növekedni a viz csak eddig nem figyeltem ilyen apró részletekre mert lekötöttek a halak. Még dobtam párat de már nem jött fel semmi igy jobbnak láttam ha befejezem a horgászatot és hazamegyek.
Hulla fáradtan egy napszúrás és egy hőguta már tényleg nem hianyzott.
...............................................................................................................................................
Második próba: Ha már teszt akkor legyen kicsit átfogó erejü igy a második tesztpályának egy egessz más karakterü vizet az Ér-t választottam. Ez a folyócska lassu folyásu sekélyvizü , néhol még a meder közepén is sással boritott domi paradicsom. Az alföldi vizek halfajainak szinte mindegyike megtalálható benne leszámitva a süllőt és a balint, az utóbbi időben pedig egyre szebb domikat és csukákat fognak benne.
- Újra vizparton , és figyelem a vizet , de semmi mozgás csak a békák ugrálnak. Nincs mese ! ma a nagy legyeket jöttem tesztelni igy más ma szóba sem jöhet! Felraktam egy fekete #8-as CDC parát és megkeztem a vallatást. Jó 100 méteren keresztül halnak még nyomát sem láttam majd kis küszök kezdtek el kötekedni a legyemmel. Fölfelé haladtam a folyáson és egy nádas után a folyóban kb egy 4 méteres tiszta szakaszra bukkantam, ettől fölfelé a folyón teljes szélességében sűrű sás hajtások szűrték a vizet. Térden mászva közelitettem meg a vizet a derékig érő gazban , a tisztás közepén két szép domi uszkalt.
Megdobtam őket, az egyik mint a villám neki is rontott a legynek, de hiába akasztottam semmi. Féltucat különböző méretü domi játszotta el velem ezt egy öt perc alatt a legnagyobb megvolt 40 centi is . Nem mondom erőssen elkezdtem gondolkodni rajta hogy ezek a nagy legyek talán nem is erre a vizre valóak.Végül is tovább áltam hátha fentebb szerencsém lessz.
Mivel partról dobáltam jobban láttam a feljövő halakat is, alig mentem pár métert megdobtam a partszélt az oldalamon. Egy szempillantás alatt ott termett egy gyönyörü domi. Teljes hosszában láttam a halat ahogy odaront a légyhez hírtelen lefékez és miközben én drukkolok hogy leszedje a legyemet, mint egy lassitott felvételen ő komótosan leszippantja a nagy otromba legyet a vizfelszinről. Akasztok ! Érzem! Jó nagyokat rug , mondjuk a #3-as botom ezt kellőképpen tolerálja is , beront a folyóban mindenütt megtalálható sásasba, egy pár szálat gyökerestül ki is tép , de szerencsére a 0.18-as tipet jól bírja.Lasssan közelebb kerülök hozzá és felhúzom , még tesz néhány kört ő is míg én utat keresek a magas partról, előhúzom a meritőt is , első ránézésre kétséges hogy beléfer e a hal a meritőbe de végül is sikerült. Ez már döfi 41 centi és nem adta könnyen meg magát . Mostmár senki nem tud lebeszélni a nagy legyekről. 
Tovább is indulok de 5 métert sem haladok egy új dobás egy másik hal. Ujabb 5 méter újabb hal. Egy nádassal körbe nőtt gödörhöz értem melynek másik oldalán széles hínár szőnyeg nyúlt be a meder közepéig, nagy fűzfák árnyékolták és a gödör száját két oldalról bokor fedte . Dobtam – épp a bokrok elé - és néztem ahogy úszik a legyem és egy szempillantás alatt eltünik. A halat nem is láttam csak hogy felrobban a víz és reflexből akasztottam, erre a hal úgy megindult hogy zsinórt is húzott le. A zsinór úgy megégette az ujjamat hogy hirtelen átvettem a bal kezembe a botot , közben a hal már alattam is volt megcélozta a nádast ami möge elbújtam. Nem is vettem vissza a jobb kezembe a botot elkezdtem behúzni a zsinórt amilyen gyorsan csak tudtam de még igy is lemaradtam, a hal már a nádas szélében volt. Szerencsére visszatudtam tartani és csak 3-4 szál nádat tudott megközölni de még igy is fel volt adva a leceke hogy hogyan tudjam kiszedni onnan. Nem keszültem gázló ruhával egy térdig érő gumicsizmában vágtam neki a horgászatnak , azt is csak a szeder indák miatt vettem fel. Pechemre a gödör széle szinte merőleges volt egyből méteres vizzel, ráadásul a part is kb méter magas volt .
Nem volt mit tenni, ha megfürdök megfürdök de lemászok a halamért , szerencsére egy vastag fuzfaág épp odalógott erre ráléptem. Rovidke cirkuszi mutatvány utan addig motoszkáltam félkézzel a nádasban mig a halamat tarkón ragadtam és igaz kézzel de kiemeltem . Szerencsém volt az előke megint bizonyított és a bl horog is szerzett magának egy plusszpontot. Ez a hal is 41 centi volt , ráadásul a leg agyafurtabb és erősebb domi amivel eddig dolgom volt. Tovább folytattam a tesztelést a rekkenő hőségben, bár Debrecen felől néha jött egy egy kis felhőcske de a napot egy sem tudta eltakarni. Egy nagy mély gödörhöz értem ahol meglepetésemre szép nagy domik mutogatták magukat. Meg is dobtam őket de valahogy nem kellett nekik a légy. Az előbbiekből tanulva a gödör száját vettem célba, jó döntés volt mert elsőre két domi is rárontott a légyre, persze mindkettő el is vétette. De a következő órában jó féltucat gyönyörü domi landolt a meritőszákomban. Rám is esteledett már a legyet sem láttam úgyhogy összeszedtem a felszerelésemet . Jó napot zártam szép domikkal , megérte izzadni a napon – és a nagy “otromba” parachute legyek mostmár nem is tűnnek annyira otrombának , sőt egyre szebbek ahanyszor csak visszaemlekszem ezekre a szép domikra .
