Hozzávalók : olivgreen kakastoll, olivgreen nyúl/mókus dubbing, pearl med mylar,polypropilén, aranyfacan nyaktoll ,horog,cérna
... Pesta erőteljesen menetelt végig a falun, néha meg-meg szólitották a kapualjakban strázsáló öregasszonyok hogy :
- hova - hova Pestukám ?
- feredni ! - rittyentette oda Pesta valahányszor a maga módján a tudálékos, júliusban is feketébe öltözött banyáknak kik egéssz nap azt lesték hogy ki mit csinál és főleg kivel. Akik ha már tényleg nagyon unatkoznak - ez úgy délután 3 óra után szokott lenni minden nap - akkor összébb húzódnak és elbeszélik hogy ki mit látott, na meg hogy mit is gondol az egisszrül , aztán megint elbeszélik a dolgokat este pedig mindenik tovább adja a családnak. Úghogy a másnap már egéssz formás pletykákkal indul a falu egyetlen boltjában vagy a mezőn napszámban . Ezért is szép az élet, itt, Alsórittyentőn, mert minden nap történik valami, soha nem unatkozik az ember .
No, Pesta a faluvégen rátért a mezei útra ami egyenesen - leszámitva azt a néhány indokolotlan kanyart amit nem tudni miért volt az útban és ami miatt az út háromszomszor hosszabb lett mint maga a táv - megcélozta a folyót. Nem jártak itt csak szekerek, egyszerü földút volt amit a lovak patkói és a szekérkerekek őröltek újra meg újra. Pesta meghatározhatatlan barna szinü gumipapucsa -ami még szegény megboldogúlt apját is kiszolgálta a kollektívben - csakhamar szürke lett a bokáig érő porban nem máskülönben sárga lábujjkörmei és lába majd térdig. A gatyáját még otthon feltűrte, hogy ne kelljen megállni az útban még e miatt is. Úgy suhant át a tájon mint egy forgószél mert ahogy sietősre vette csak úgy porzott megette az út.
A dalmához érve már csak az ártéri vastag füccfabokroson kellett átverekednie magát. Az egyik sűrüben elrejtette a jó öreg mogyorófa horgászbotját amit nyakigérő csalán övezett és még Pestának is keserves volt azt onnét előkeresni ha szükség volt rá. De a kényelemért fizetni köll .
A bot megvolt, szabad karját maga elé tartva törte az utat bokrok között - ami azért nem volt járatlan teljesen mert nyáron a csorda sokszor beleveti magát a süsnyőbe, jobb híjján így vakaróznak a tehenek és rázzák le magukról a vérszívókat vagy épp bújnak el a nap elől miután megunták a folyó vizét - és már csak arra kellett figyeljen hogy minél kevesebb tehénszarba lépjen belé.
Ahogy lassan kitárulkozott előtte a folyo látványa megnyugodott - hát itt van , nem lopta el senki - és ekkor már ráérősen zsebéből egy kartondarabra tekert cájgot kotort elő. De nem akármilyet kéremszépen, hanem legyezőset ami nem másból állt mint 2 méter vastag operálló zsinórból meg egy méternyi szilonból a végén egy kenderből meg tyúktollból összekinlódott légyből.
Egy pillanat alatt felkötözte a cájgot a botra majd lábszárközépig bégázolt a vizbe, épp csak annyira hogy elérje a sugatot - nameg had ázzon le az út pora is - és elkezdte kinálni a halakat, de mivel nem volt kapás hát körbekémlelt új helyet keresvén, és amit ekkor pillantott meg úgy meglepte mint egy hátúlról kapott jólirányzott erőlteljes tökönrúgás a szüretibálon villanyoltáskor !
folyt köv.
- egyszerü , horgot befogod, bekötöd a polipropilént majd alapkötés , farkat bekötöd, egy szálat kihúzol a mylarból és bekötöd ez lessz a bordazat , dubbingot felsodrod és épited a testet - ha felértel a testtel a horog kétharmadáig, megbordázod , bekötsz egy gallérnak valót és meg mielott feltekered a polipropilén tövére felmesz cernaval a horogfulig is visszadubbingolsz a polipropylenig.... ezutan feltekered a gallert a polipropylenre - elkötöd , lakkozod ,kész . #16-14 meretben mar van is egy allat perlegyed ...
... Pesta erőteljesen menetelt végig a falun, néha meg-meg szólitották a kapualjakban strázsáló öregasszonyok hogy :
- hova - hova Pestukám ?
- feredni ! - rittyentette oda Pesta valahányszor a maga módján a tudálékos, júliusban is feketébe öltözött banyáknak kik egéssz nap azt lesték hogy ki mit csinál és főleg kivel. Akik ha már tényleg nagyon unatkoznak - ez úgy délután 3 óra után szokott lenni minden nap - akkor összébb húzódnak és elbeszélik hogy ki mit látott, na meg hogy mit is gondol az egisszrül , aztán megint elbeszélik a dolgokat este pedig mindenik tovább adja a családnak. Úghogy a másnap már egéssz formás pletykákkal indul a falu egyetlen boltjában vagy a mezőn napszámban . Ezért is szép az élet, itt, Alsórittyentőn, mert minden nap történik valami, soha nem unatkozik az ember .
No, Pesta a faluvégen rátért a mezei útra ami egyenesen - leszámitva azt a néhány indokolotlan kanyart amit nem tudni miért volt az útban és ami miatt az út háromszomszor hosszabb lett mint maga a táv - megcélozta a folyót. Nem jártak itt csak szekerek, egyszerü földút volt amit a lovak patkói és a szekérkerekek őröltek újra meg újra. Pesta meghatározhatatlan barna szinü gumipapucsa -ami még szegény megboldogúlt apját is kiszolgálta a kollektívben - csakhamar szürke lett a bokáig érő porban nem máskülönben sárga lábujjkörmei és lába majd térdig. A gatyáját még otthon feltűrte, hogy ne kelljen megállni az útban még e miatt is. Úgy suhant át a tájon mint egy forgószél mert ahogy sietősre vette csak úgy porzott megette az út.
A dalmához érve már csak az ártéri vastag füccfabokroson kellett átverekednie magát. Az egyik sűrüben elrejtette a jó öreg mogyorófa horgászbotját amit nyakigérő csalán övezett és még Pestának is keserves volt azt onnét előkeresni ha szükség volt rá. De a kényelemért fizetni köll .
A bot megvolt, szabad karját maga elé tartva törte az utat bokrok között - ami azért nem volt járatlan teljesen mert nyáron a csorda sokszor beleveti magát a süsnyőbe, jobb híjján így vakaróznak a tehenek és rázzák le magukról a vérszívókat vagy épp bújnak el a nap elől miután megunták a folyó vizét - és már csak arra kellett figyeljen hogy minél kevesebb tehénszarba lépjen belé.
Ahogy lassan kitárulkozott előtte a folyo látványa megnyugodott - hát itt van , nem lopta el senki - és ekkor már ráérősen zsebéből egy kartondarabra tekert cájgot kotort elő. De nem akármilyet kéremszépen, hanem legyezőset ami nem másból állt mint 2 méter vastag operálló zsinórból meg egy méternyi szilonból a végén egy kenderből meg tyúktollból összekinlódott légyből.
Egy pillanat alatt felkötözte a cájgot a botra majd lábszárközépig bégázolt a vizbe, épp csak annyira hogy elérje a sugatot - nameg had ázzon le az út pora is - és elkezdte kinálni a halakat, de mivel nem volt kapás hát körbekémlelt új helyet keresvén, és amit ekkor pillantott meg úgy meglepte mint egy hátúlról kapott jólirányzott erőlteljes tökönrúgás a szüretibálon villanyoltáskor !
folyt köv.
