C&R

C&R

2007. december 27., csütörtök

Polibogár á lá _sanya

Bár számomra a III Fish Fantom Kupáig domira szóba sem jöhetett más szárazlégy a palmereken és a parasuton kivül, a verseny után elgondolkodtató volt hogy rajtam kivül , azaz a Magyarországi legyesek közül szinte mindenki valamilyen polifoam bogárral etete a domikat.
Néhány kisérletet én is tettem a múltban de valahogy soha nem jártam sikerrel a domiknál sem poli hangyáimmal sem más polibogaraimmal. E verseny után viszont újból nekiláttam hogy egy olyan polibogarat teremtsek ami legalább olyan vonzó lessz a halaknak mint a barátaimé. Igy utólag már tudom hogy az első nekifutásban kötött bogaraim kicsik voltak , max. #10 horgon . De ma már nem is kötök csak #8 méretben polibogarat, ez olyan mindenes méret és már számtalanszor megmentette a peca napomat is ha már a domiknak nem kelettek a parasutjaim.
Anyag híjján egy leszuperált egérpadról lenyúztam a fólliát, az így kinyert polifoamból születtek meg az én polifoam kerekhátu pincebogaraim. S bár azóta szereztem 3 szinben is gyárilag légykötesre szánt polifoamot, az egérpad még mindig viszi a primet.
Sokféle kötési variáció létezik, egy tipuson belül is , lehet kisérletezni míg az ember megtalálja azt ami a legjobban a kezére áll.
Alapkötés után én egy vékonyabb polifoam csikból lekötök egy pár réteget (hogy jobban ússzon), ezután bekötök egy kb 8mm széles polifoam csikot (ez lessz a hát) . De még mielőtt lekötném nyúlszőr vagy fekete polar fibre dubingolással haladva fölfelé eltakarom a cernát. A horogszár 3/4-nél elkötöm a poli csíkot és két oldalról bekötöm a lábakat. Hogy azért lássam is a vizben még bekötök egy darabka fehér vagy sárga polifoamot is. Majd tovább haladva a dubingolással a horogfülhöz érve újból elkötöm a poli csíkot. Igy kész a fej is amit jópár erőss végcsomóval rögzitek.
A lábakat nem törvényszerü bekötni, ha van egy nagyszemü varrótűnk amin áttudjuk passzirozni a gumilábnak valót a kész, poli bogár testen oda húzzuk be a lábat ahova csak akarjuk , viszont érdemes egy csepp pillanatragasztóval kihangsúlyozni akaratunkat, miszerint a lábnak ott kell maradnia.
- íme egy tűvel fűzött és egy cérnával bekötött lábu polibogar ....
Akinek van kedve az élethűbbé teheti a polibogarát ha vaddisznó szőrt hasznal lábaknak. Kicsit kemény anyag - ezért én nem szeretem - egy meleg csipesszel bármilyen irányba be lehet állítani és úgy is marad.
1. Alapkotés ...
2. Befogom a polifoam csikot - ha eleg vastag elég 1 réteg is -....
3.1. A tűvel fűzött láb...
3.2. A befűzött lábak ...
4. Dubbingolás...
5. A potroh elkötése ...
6. Jelző bóbita bekötése után , a dubbingolás és a fej lekötése ....
2009-ben már csak így kötöm

2007. december 9., vasárnap

Majdnem betli ...

Szombat
Hajnal 6-kor kelni nem az erősségem, de mivel disznótorba volt jelenésem Székelyhidon, muszáj volt erőt vegyek magamon. Egy kicsit ösztönzően hatott a tudat hogy trancsírozás után kapok pár órácska kimenőt az Érre, de rögtön ahogy elindultam elkezdett esni az eső ami a 2 órás úton végigkísért. Ilyen köritésben már nem nagyon volt kedvem disznólkodni és pecálni sem, de szerencsére az eső nem tartott ki egéssz nap.
Nem fűztem nagy reményeket tudván hogy elég sok csapadék esett, fogadni mertem volna hogy az Ér is csoki lessz, ezért aztán jól meg is lepődtem mikor a hídra érve tiszta épp egy picit opálos vizet találtam. A bot arzenál most otthon maradt, csak a 8-as ágyut vittem magammal. Jó két óra dobálás után még halat sem láttam, hiába cserélgettem a streamereket, a csukák valószinűleg már reggel jóllaktak a vacsorához meg még korán volt nekik. Visszaérve a kocsihoz átszereltem mini streamerre hátha a domikkal nagyobb szerencsém lessz.
Talán negyedóra dobálás után volt is egy jókora kapásom 6-os ebihalra, de a kosár amibe a zsinórt szedtem annyira idegesített és lefoglalt hogy lemaradtam az akasztással . A kosár be is kerűlt a hátizsákba és inkább magam mellé a földre szedtem a zsinórt.
Újabb félszáz métert haladtam lefelé, a streamert srégen lefelé átdobaltam a másik oldalba és váltogattam a behuzás ritmusát dobásonként. Egyik ilyen dobásnál - amikor biztos voltam benne hogy na most beakadok mert ennyira a partszélbe dobtam - egy négyujjnyi tolóhullám kezdte el követni egyből a legyemet. Abban pillanatban már fel is készültem testileg lelkileg egy jókora rántásra és az azt követő harcra is. Mindkettő elmaradt, a hal jó három méteren keresztül követte a streamert de még csak bele sem csípett. Hogy mi lehetett a probléma tényleg nem tudom, lehet kicsi volt a 6-os mini vagy gyorsítanom kellett volna a tempón de késő bánat .
Újabb 50 métert haladva egy araszos domi erőszakolta meg az ebihalamat, a sors iróniája hogy ő ki is jött, de mivel a fotózástól már elment a kedvem nem örökítettem meg ezt a felemelő pillanatot a nap egyetlen halával.
Sajnos nem tudtam tovább maradni pedig biztos lett volna még jelentkező. De hazafelé úton volt időm elgondolkozni a dolgokon és leszűrni a lényeget mert végül is csak sikerüt halat fognom és bár nem lettek meg, két darabosabb hal is megmutatta magát. Egy saját legyeivel lengető legyesnek pedig ez már nagy elismerést jelent a halak részéről. Őket szivesen lefotóztam volna, de majd legközelebb ...
....................................................................................................................
Vasárnap
Az idő jó, meleg van és a viz is levonult. Délben az aktuális horgászműsorok megtekintése után hátamra kaptam a kedvenc kis 8-as miniző botomat és irány a Körös.
A kert alatti részen halnak nyomát sem láttam ezért úgy döntöttem megnézem a fenti részeket is hátha a mellékágakban sikerül pár kissebb domit átverni.
A pallóhoz érve az egyik helyi épp az újonnan szerzett távcsövét próbálgatta.
Én mint a távcsövek nagy szakértője elkértem hogy kipróbáljam, és megállapitottam hogy a távcső tényleg jó - lecsekkoltam a holtágakat és láttam vannak szedések, néha nekem is jóljönne egy távcső - ezután már meg volt az uticélom is. A holtágakat végigdobálva egy tucatnyi araszos domit fogtam persze mindet ebihallal. Közben egyszer az ebihalat sikerült beszakítani , akkor egy fekete chenilltestü fekete kecskeszőr szárnyu 6-os streamert tettem fel. Erre már csak követések voltak meg egy két csipkedés, a vége az lett a dolognak hogy előre lépegetve fürkésztem a medret hátha meglelem a beszakadt ebihalamat. Meg is lett és felkerült újra, aminek a domik is örültek.
Később feltettem egy piros-sárga fonott streamert is - ez az ősszel nagyon tuti lett volna - de sajnos most egy darab hal sem volt rá kiváncsi....
Hazaérve vettem észre hogy az ebihalamról az összes lakk lepattogzott és a horog hegye teljesen lekopott a köveken - szeptember óta ez a negyedik sztrimerem aminek a horgát szétvertem bár a többinek a horga kettétört - úgyhogy estére horog élezés és nagy generál volt a műsoron.

2007. december 1., szombat

...minik ...

fonott testü kecske streamerek fonott testü polar hair streamerek egyszerü silver-red testü polar hair streamerek

2007. november 23., péntek

... holdfényben...

Amióta megkötöttem az első ebihalat , kétnaponta kijárok pecálni. Sajnos a Körös vize megemelkedett a sok hólétől, pedig igazából ott szeretném már kipróbálni élesben, de amig a nagy fagyok be nem állnak ,várnom kell. Marad a kis tó, amit mostanáig nagy ivben kerültem mert hogy szinte egy darab halat sem tudtam fogni benne . Ma már sorozatban a harmadik pecámat ejtettem meg rajta ebihalutánzattal. Bár tegnap előtt egy óra alatt 9 domi is kijött 20-31cm közöttiek, a mai nap a 3 kifogott domi jobban boldogitott. Egy kicsit rosszul indult a peca mert 5 perc lengetés után beszakitottam az egyetlen #6 horogra kötött ebihalamat amivel az elmúlt két pecán "arattam" . Szerencsére volt nállam még 4db #4 horogra kötött ebihal , kicsit le voltam kettyenve mert nekem tragédia minden jól bevált légy elvesztése , ezt még fokozta az is hogy majdnem korom sötét volt mire megfogtam az első 20 centis domit. A telihold tenné ? - nem tudom, de újabban mindig sötétben jön a legtöbb domi. A jó kövér hold fényénél beugrott az első , hamar követte őt a nagytestvére végül pedig mikor mar indultam volna haza az egyik utolsó dobásnal egy hatalmas rantással valami majdnem kiforditotta a kezemből a #8-as botot. Hirtelen arra gondoltam hogy lehet valami bedőlt fa ágába akadtam bele, de a rántás megismétlődött , ahogy felemeltem a botot és a spiccet néztem, láttam ahogy félig karikában rángatozik vonaglig a bot, a zsinór is táncol a levegőben. - Azt hiszem ez a látvány nekem jobban pihenteti a szememet mint az alvás - volt egy perc is mire kb 20 méterről partközelbe húztam a halat ami néha berontott a hinárba is ... hát mit mondjak - még most is, igy 2 órával a peca után fel vagyok villanyozva tőlle, pedig nyáron nagyobbakat is fogok szárazzal de ezek a domik valahogy mások. A szárazra feljövő domik idén nem voltak piskóták, nagyon erőssek voltak és küzdöttek is rendesen , de e streamerezett domik még rajtuk is túl tesznek. Igazi erelye teljében levő ragadozók.A mai legnagyobb csak 41 centi volt, de ha minden pecámon fogok egy ekkorát akkor lehet még a homlokomra is visszanő a hajam.

2007. november 18., vasárnap

Annak aki mindent akar 4

Még mielőtt megérintett volna a műlegyezes szele a Fekete Körösben egyszer mikor épp otthon maradt a gilisztás doboz, kénytelen kelletlen ebihalat raktam a horogra. Meglepően nagy sikere volt a domiknál (engem meglepett mert addig soha nem próbáltam) de az ebihalak hamar békákká fejlődtek, ezeket pedig már nem volt szivem horogra tűzni...
Ebből kifolyólag jött a nagy ötlet hogy ebihalat kössek a domiknak. Egy dolgot megtanultam, a domikkal nem kell finomkodni a horog méret tekintetében. Szárazlegyet is immár csak #8-as méretben kötök domira de steamereket minimum #6 és persze #4 streamer horogra kötök.
Ezek a horgok elég vaskosak és súlyosak is ezért én nem is nagyon szoktam súlyozni a streamereimet kivéve ha csak nem túl könnyűek lennének és emiatt nehezen süllyednének le vagy az áramlásban enélkül feljönnének a víztetejére.
Az ebihalat kicsit súlyozni kell de csak egy lehelletnyit különben nem fog természetesen mozogni. Kifejezetten utálom ha egy nimfa vagy streamer lefejeli a medret, inkább sodródjék vagy lebegjen "vizközt" .
A megkötése nem nagy ördöngősség , csak alapkötés és súlyozás után a polar hairt forditva kötjük fel a sújozás alsó végénél fel a horogfülig. Dubbingoljuk és ekkor a polart visszahajtjuk hogy elfedje a dubingot és elkötjük. A kötés kb a horog hegyénél kell legyen. Hogy szép ebihal formája legyen, a farokrészt kicsit meg is lehet ritkitani. Ezután én 3 réteg fekete körömlakkal szép csillogó simává varázsolom. Ekkor fontos szerepet kap a forgónyelü tollfogó és a végcsomózó, mivel hogy nem egyforma vastag a nyelük profi "printed eye's " készithető velük.
Ha jól eltalálja az ember a súlyozást akkor szép egyenletesen fog mozogni a vizben , ha kicsit megnyessuk a farkát akkor minden rántásnál bemozdul a farka , élethü lessz . A "printed eye's " azaz festett szem egybeolvad a test vonalával és nem akadályozza az egyenletes mozgást vagy viszi el egy irányba a streamert.
...................................................................................................................................................................
Valószinüleg a domikba genetikailag kódolva van hogy az ebihal ehető, mondjuk "sikvizi" tavakban általában egéssz nyáron tele van a partszél ebihallal, egy ilyen "terülj-terülj asztalkámhoz" pedig nem nehéz hozzászokni.
Vagy az egyik vagy a másik, de az biztos ' - hogy novemberben mikor már 2 hete hol fagy hol meg havazik már ebihalnak irmagja sincs jó ideje. Mivel a Körös szintje megemelkedett ebihalam vizrebocsátását jobbnak láttam egy kis tavacskában megejteni. Tudtam hogy vannak benne domik de mivel a tó épp csak 20-22 méter széles, kb 150 méter hosszú és durván mellig érő a vize és egéssz nyáron vastag hinár takaró fedte , mindig elkerültem. Most kicsit megereszkedett a hinár, a hinár lyukak is nőttek, szerencsémre pedig a domik is fel-feljöttek járőrözni a hinártakaró fölé. Már van vagy 2 hete hogy nem fogtam halat, meg is lepődtem mikor első dobásra az ebihalamra vetette magát egy kissebbecske domi.
Pár perc után egy újabb és még néhány rontott kapás után egy mégnagyobb. Már ennyivel is beértem volna de egy újabb beállónál mintha egy nagyobb ütést éreztem volna a boton. Nem akadt meg ezért még párszor újra dobtam ugyanoda , végül is megakadt és a #8-as botom elkezdett kicsit jobban dolgozni mint az előzőeknél. Már hozzászoktam a Körösi domikhoz melyek bivalyerőssek, meg is lepődtem mikor partszélbe húzva megláttam a halat és hogy csak ennyire küzdött. De 34-35 centis domit igy év vége felé soha nem fogtam, ugyhogy örültem neki mint majom a farkának és vissza is engedtem pár gyors fotó után hátha még a télen sikerülne párszor átverni őt meg a társait is mert vannak még páran a tóban.
Sajnos kicsi vizen, egy nagyhal pár farokcsapással elintézi hogy aznap halat már ne fogjunk, ezért is favorizálom a folyókat jobban. Változatosabbak és olyan végtelen lehetőség filingje van a folyami pecának.
Úgy is volt, hiába raktam a domiknak a legyeimet mert többé nem ugrottak. De lényeg hogy az ebihal működik, sőt ha azt is figyelembe veszem hogy közben próbálgattam más streamereket is amikre rá sem bagóztak a halak, az ebihal egyenesen fenomenális volt.

2007. november 8., csütörtök

Annak aki mindent akar 3.

Tegnap mikor egy pár percre átverekedték magukat a napsugarak egy kis résen a felhők között és szétoszlott a köd bizony a Belényesi medencét körbe ölelő hegyek és dombok is már mind fehérek voltak. Mára sem változott a helyzet, ha kinézek az ablakomon és a felhők épp nincsenek a földhöz tapadva, fehérbe öltözött dombokat látok. Itt lent csak eső esik, pedig horgászatilag jobban örülnék a hónak még akkor is ha térdig érő lenne - amúgy mikor az első hó leesik mindig "beteg" vagyok, de pár nap után már nem okoz lelki problémát - de az eső csak esik néha megáll és kis pihenő után újraindul. A patakok meg csak dagadnak kristálytiszta vizük immár inkább pénzbedobós kávéautomatábol kinyert kapuccino eszenciára hasonlit. A hegyek közül kiérve a Fekete Körösben egyesülnek hogy a vizet kémlelő horgászok arcára döbbenetet és csalódást varázsoljanak, mert egy a baj 'hogy ilyen hidegben már ebből a csokiból halat nem lehet kifogni. Marad a kályha melege és a légykötő asztal előtt eltöltött téli esték - mert ez már tél - ilyenkor nem siettet senki van idő kigondolni minden egyes legyet, még gondolatban pecálok is mindegyikkel egyet és hatalmas halakat fogok velük. Valahogy a kecskeszőr egyre jobban piszkálja a fantáziámat és ahogy múlnak a napok egyre több tuti légy képlete fogalmazódik meg fejemben, persze hogy mennyire tutik majd a főpróba után fog eldőlni de bízom benne hogy egy sem fog cserben hagyni. A streamerekben az a jó hogy bármennyi szinvariációt köt az ember mindig hiányzik valami - unatkozni azt nem lehet - de senki nem gázol a vízben egy bőrönd legyet húzva maga után. Ezert néhány alap szinnel és színvariáció megkötésével kezdtem a dobozomat megtölteni. Mivel én leginkább domira gyúrok, kezdetnek a domit leginkább ingerlő szineket szereztem be és használom. Fekete, piros, sárga néha pedig egy kis feheret vagy kéket is hasznalok csak a változatosság végett. Mert ugye a nagydomik néha nagyon finnyásak tudnak lenni , és ha csak egy fajta legye van az embernek hiába dobál a hal orra elé az egy idő után rá se hederít, ilyenkor egy színcsere de akár egy kis árnyalat változtatás is vesztesből nyertest csinálhat belőllünk. A próba sikeréről majd később ;) ...

2007. november 6., kedd

Annak aki mindent akar 2.

Hogy azért valami jó is történjen velem, hötfőn megkaptam a rendelt anyagokat és egy rakat horgot is.
Nem is nagyon tűrtőztettem magam csakhamar nekiláttam kipróbálni legújabb "játékszereimet", és kötöttem 6 különböző streamert belőllük. Kezdtem polár legyekkel és folytattam egy kék kecskeszőr légyel majd a végére hagyva az időigényesebb chenil legyeket
kötöttem.
A kecskeszőr (GH- goat's hair) először elég ellenszenves volt de minél többet dolgozok vele annál jobban tetszik, a chenil pedig úgy látom teljesen feltúrbózza a streamert.
Hogy honnan tudom ? - hát onnan hogy tegnap kimentem és ki is próbáltam 4db-t a legyesdobozom legújjabb lakói közül.
Először a fekete-neonzöld polárt tettem fel de kb félóra dobálás után egy kapásom volt rá olyan 18 méterre tőllem, és mivel ez a légy épp csak a vizfelszin alatt közlekedik én bamba örömmel figyeltem ahogy egy domi rávág és villog vele. Mikor elment eszméltem fel hogy talán ha akasztok meglehetett volna, de ezt már fújhatom.
Mivel még kb. félórám volt sötétedésig úgy gondoltam kipróbálok egy kecskeszőr legyet is. A kék nagyon szimpatikus volt dobáltam is vele kb 10 percet de mivel hal nem jött a közelébe a csere mellet dontottem. Pedig ez a légy úgy készült hogy biztos befutó lessz de úgy látszik majd balinos vizben kell kipróbálni mert állitólag a balin kedveli a kék szinü cuccokat. Egy tök fekete chenilGH-t tettem fel amivel pár perc után fogtam is egy szebbecske domit. Ami meglepett mert a hal kb. 20 méterre tőllem ugrott a légyre, látam ahogy oda úszik mint a villám szerencsémre vártam az akasztással, a domi alulról kapta el a legyet és szájában a légyel teljesen kiugrott a vizből.
Hoppá ! - azért ekkora lelkesedést nem vártam.
Újra dobtam és újra de ez a második dobás már megakadt a hátamnál. Mikor hátra néztem nem akartam hinni a szememnek , egy kissebb libacsapat osont mögöttem amiből az egyik tagot sikerült nyakon akasztani. Hosszadalmas fárasztás, mig végül már a botom épségét féltve inkább megfogtam a zsinórt és úgy araszolgattam a libához amit nem egyszer körbevett a többi liba, a zsinóromnak ugrottak védték társukat közben a gúnárok sziszegve próbálták elvenni a kedvem a további zaklatástól de mivel már nem botról fárasztottam ez már nem nagyon zavart.
Rohadt nagy ereje van egy kifejlett házi libának, a vizben még csak csak de mikor már partra ment húzott mint egy búldózer, mikor közel értem hozzá legugolt, gondoltam akkor most szépen megfogom és megszabaditom ettől a pircingtől. Csak azt felfelejtettem el hogy a liba cseles is tud lenni és mikor léptem még egyet a liba felugrott és eltépte a 0.30 tipetet.
A rosseb! - egyet pislogtam és már nem tudtam megmondani melyik libán van a legyem mert szempillantás alatt beugrott a libacsordába , félperc után pedig már 4-5 ugyanakkora libacsapat koválygott kavargott előttem - feladtam, majd a gazdája kiszedi belőlle.
A jó kis legyem odalett, azon kezdtem filózni hogy lehet ma már több halat nem is fogok majd, de ha már igy alakult akkor letesztelek egy masik legyet is. Egy fonott streamer mellett döntöttem, ebben volt fekete és piros is.
Dúrván még 15 percet dobáltam ami alatt sikerült is egy kissebbecske domit átverni végül pedig az utolsó dobások egyikére egy szebbecske is beugrott.
A #8-as bot jól birta , ez utolsó hal még rángatott is szépen- igaz akkora sodrásban amiből kihúztam ez elvárható - , egy-két fotót csináltam csak és pakoltam is haza, mert teljesen besötétedett és olyan hideg lett hogy jobbnak láttam ha hazamegyek. Útközben teljesen elfagyott a kezem úgy látszik ha maradtam volna tuti lefagy a vizes kezem, pecálni úgy se tudtam volna rendesen bár a halak egyre sűrjebben jöttek fel ahogy a szűrkület sötétségbe ment át. De hát, majd legközelebb és akkor már viszem a kutyámat is, majd ő távol tartja tőllem a libákat.... jó távol :)))...

2007. november 1., csütörtök

A madárlátta pálca esete ...

CSÜTÖRTÖK Szerencsére nem szokásom hogy rágjam a körmömet, mert ha az lenne a héten már biztos lerágtam volna mind a tiz ujjamat. Történt ugyanis hogy a Taimen megjavitotta a 8-as botomat és UPS-el postázta és mivel lehetőseg van a neten követni a csomag útját el nem mondhatom mennyire drukkoltam a futárszolgálatnak csak hogy mihamarabb kezemben tarthassam a pálcamat. Pénteken postáztak a cuccot Tychy-ből (duván 600km) és szerdán már Bukarestben volt (durván minimum 500km) , gyakorlatilag északról át utaztatták a botomat délre, igaz már 100km-vel közelebb volt hozzám. A hidegzuhany akkor ért amikor a UPS egy üzenetben közölte velem hogy mivel messze lakok 5 napot késni fog a csomag. Ez betette nállam az ajtót, a hétvégi csukázásról szőtt álmaim úgy szertefoszlottak mint napsütésben a reggeli köd, de másnap délben a gyorsposta kézbesitője felhivott hogy csomagot hozott de nincs ki átvegye - mivel nállam nincs otthon senki - végülis a szomszédasszony átvette. Előszor nem értettem hogyan sikerült nekik megiscsak a tervezett hataridőre lehozni a csomagot, de igazából ez nem is érdekelt csak az hogy végre van botom. Hazaérve egyből neki is estem a csomagnak, a botcsőből remegve csúsztattam ki a pálcát különösen nagy odafigyelést szentelve a spicctagnak (ez volt eltörve) , és amint megpillantottam a zsir új spiccgyűrűt megkönnyebülten fellélegeztem - kaptam egy új spiccet ami tökéletesebben illeszkedett mint a régi. Gyorsan össze is raktam a botot sőt még be is fűztem, minden klappolt mostmár csukapeca biztos lessz csak a csukák legyenek formában. ......................................................................................................................................................................... PÉNTEK Még mielőtt leesne az első hó beterveztem egy családlátogatást, igy aztán épp időben jött meg a bot mert hétvégen ki is próbálhatom élesben az Érben. Újból fel kell avassam a pálcát de egy ilyen madárlátta világjáró pálca reményeim szerint csukák hadát fogja horogvégre csalni. A vizet nagyjából sikerült leinfózni, azaz a "viz nagy de tiszta , a csukák esznek mint a veszettek és hatalmas balinok is fel-felbukkannak". Ennél több infó igazából nem is kell, a többi már az én dolgom meg a csukaké, és talán kis szerencsével egymásra is találunk. Ekkora optimizmussal már rég indultam el lengetni, lehet csak a visszakapott játékszer és az ez keltette boldogság eufóriája okozza mindezt, de hát kérdem én - ki ne lenne boldog a helyemben ?. .......................................................................................................................................................................... SZOMBAT Bárhogy is siettem 11 óra volt mire eltudtam indulni pecálni, de mikor a hidra értem megnyugodtam mert nem veszitettem semmit. A viz nagy és zavaros volt , persze maradtam pecálni de 4 óra lengetés alatt egy csukát sem tudtam kapásra ingerelni az örvénylő csokiban. Végül összeraktam a 4/5 botot és domiztam egy órát , igy sikerült fogni egy akkora domit mint az ujjam. Nagy remények - nagy betli ....

2007. október 28., vasárnap

... amikor az apraja a nagyja ...

Tegnap délutan gyönyörü idő volt, még szép hogy kimentem pecálni egy pár órát. Nem nagyon készultem, csak 2 db minit vittem magammal. Az eddig halas részeken még csak kopim sem volt. A vizállás még mindig magas, a domibandák elhúzódtak más helyekre. Durván 300 métert haladtam lefelé mikor is ráleltem egy domibandára. Szinte minden dobásra belecsiptek a minibe de egy sem akadt meg. Drasztikus megoldáshoz folyamodtam - a ministreamer szempontjából - a körömvágóval lecsiptem a streamer farkából annyit hogy csak 1-1,5 centivel érjen túl a horgon. Igy már nagyjaból úgy nézett ki a mini mint egy kecskeszőr streamer, és pár dobás után meg is lett az első halam is. Jópár rontott kapás és egy újabb hódolója akadt a minimnek. Még kijött 2 db innen aztán lehalt a viz. Kinéztem egy fentebbi részt és el is határoztam hogy valahogy megközelitem a célterületet ami egy sziget volt a Körös közepén. Lassan haladtam keresztül a folyón egy kiterült szakaszon. A viz combközepig érhetett viszont elég erőss volt a sodrás, ami viszont a legnagyobb gondot jelentette az a köveket boritó mázga, vastag takony szerü alga réteg ami jobban csúszott a jégnél is. Kétszer majdnem sikerül is belefeküdni a vizbe, de szerencsémre a hirtelen felfrissülést csak az ijedtségem okozta, megúsztam szárazon az átkelést. A szigetről sikerült fogni még 3 domit, pár kopi és innen is mehettem haza mert közben erőssen kezdett sötétedni és még át kell vágjak a Körösön visszafelé is. Visszafelé kb ugyanaz volt mint oda menet, szinte végigcsuszkáltam a medret, igy értem át de legalabb fogam két 25 centis domit is... ............................................................................................................................................................... Ma megpróbáltam megismételni a tegnapi teljesitményemet, de nem sikerült. Igaz most egy 1,5km-vel fentebbi szakaszon voltam. Az első 200 méter kopi nélküli, még csak egy ugrást sem láttam, ne m volt mit tenni lassan lépegettem lefelé a dobások között. Végü belebotlottam a domikba pár kopi után meg is lett az első és ugyanonnan kijött meg kető aztán semmi. A viz tükör tiszta, talán még apadt is tegnap óta egy keveset, és nagyon hideg. Tegnap úgy tűnt hogy beázik a mellesem, mikor visszaértem a kocsihoz és levetkeztem be is igazolódott hogy ereszt a cucc. Nah! - új hazifeladat , toldás-foldás-ragasztás ha csak nem akarok egy önjaró Jakuzzit magamon hurcolni. Igy már nem is erőltettem a pecát, igaz csak 3 halat fogtam de a lényeg a méret alapon ma is kijött két 25-ös domi- csak azt tudnám hogy ilyenkor hol bújkálnak a nagyobbak ! Ami meglepő az egésszben hogy hétközben mindig a falu alatti szakaszon szoktam lengetni, ott meg minden 150-200 méterben van egy kavicskitermelő team és folyamatosan túrkálják, zavarják a vizet. Mégis sokkal halasabb szakasz mint a fenti nem zargatott rész. De ezen most nem izgatom magam, ha minden igaz a jövőhéten megjön a szervizből a #8-as botom - fene tudja azzal mindig sikerült kirobbantani a nagyobbakat is - és ha minden jól megy egy vasárnapi csukalegyezéssel talán meg is keresztem újból a gépágyút.

2007. október 22., hétfő

Annak aki mindent akar 1.

Amikor az elsőt megkötöttem talán csak a kiváncsiság hajtott, nem is reméltem hogy használni fogom valaha. Egy jó darabig nem is vettem elő, kb. 3 hónapig pihent a legyesdobozomban míg a csukalegyek próba úsztatásakor kezdett derengeni hogy mit hagytam ki edáig. Ekkor aztán elkezdtem én is ministreamereket kötni az addig csukalegyekhez használt anyagokból. Újabban már nem is nagyon komplikálom a legyeket, bár lehet hogy csak nekem tünnek egyszerünek, de tökmindegy mert megéri a fáradtságot minden egyes streamer. A legjobban hasznalható anyag az u.n. super polar fibre amit a szivárvany minden szinében lehet kapni. Én a leg alapabb szinekkel kezdtem vörös, narancs, sárga, fehér és zöld. Néha pedig egy kis perl flash-el is megbolonditom a cuccot, ebből fehér,narancs és zöld szineket használok, de általában a flash nélküli legyek jobban működnek. Az anyagokat mindig a taimen.com-on rendelem, itt minden együtt van ráadásul a kisérletezőknek maga a paradicsom a hatalmas streamer anyag kinálata miatt. A leg első miniket egyszerü #8-6 -as nedveslégy illetve bass horogra kötöttem, azonban vitathatatlanul egy streamer a hosszú test miatt jobban akad ha 3x-4x long streamer horogra van kötve. A leg alapabb mini ami nekem jól működik az sárga has , fehér test és vörös hát, a szineket lehet kombinálni és még mielőtt beállt a nagy hideg a sok zöld is nagyon jól működött. Egy egyszerü lakk csepp is megteszi szem gyanánt de ha van holo-szem akkor még szebbé lehet tenni a legyünket (fogósabbá nem biztos)... Ha pedig elengedjük a fantáziánkat akár mellúszót is beköthetünk a kishalutánzatunknak. Egy trükk ami pedig mindenképp fogósabbá teszi a legyet az a bordázat, amit egy egyszerü 3mm-s hegyü alkoholos filcel átlosan felfesthetünk egy pillanat alatt a légytestre. Így már tökéletes ! Aki nem próbálta annak csak azt tudom mondani hogy minél hamarabb próbálja ki, mert amikor minden száraz/nedves/nimfa a legkissebb érdeklődést sem hozza ki a halakból a mini szinte megbolonditja őket. Hát, HAJRÁ !!!

2007. október 21., vasárnap

... itt a tél ...

Végre befelyeztem a betakaritást, és még megúsztam havazás nélkül ezt a hétvégét is. A #8-as botom még nem érkezett meg ezért nem is nagyon volt kedvem végigpecálni a hétvégét, csak ma - vasárnap - mentem ki egy kicsit minizni. Jobb híjján a 4/5 botommal mentem, a Feketében ilyenkor már nem szoktam csak küszöket fogni. De idén egy új felfedezést tettem, azaz véletlenül rájöttem hogy a ministreamerek jobban izgatják itt a domikat mint bármilyen száraz/nedves -légy vagy nimfa. A sajókupa előtt tettem ezt a felfedezést, arra nem is számítottam hogy ilyen későn, a hideg vizben is működik a módszer. Már kb. két hete nem voltam kint így már otthonról is úgy indultam el hogy csak egy nagy séta lessz a mai pecából. Persze tévedtem, és milyen jól esett! Az első 1 óra peca kb. 150 méteren egyetlen rámozdulás nélkül zajlott le utánna pedig ráleltem a domibandára egy kavicspadon. Általában minden dobásra volt követés és 1-2-3 rávágás is. Néha pedig egy egy domi fentakadt a horgomon is. Aztán jó félórán keresztül csak kopik voltak, végül aztán megnéztem a legyemet. Hihetetlen de el volt hajolva a horog, igy már érthető hogy miért nem akadt semmi. Légycsere , de mivel nincs két egyforma streamerem egy pirosfejü fehér testü pearlflash-es #6-os streamer került fel. Sorozatban kezdtem fogni a domikat. Volt hogy három egymást követő dobás is mind halat hozott. Még nyáron sem szórakoztam ilyen jól, közben a nap is kisütött a domik pedig még bátrabbak lettek. Egyvalami viszont mégis elvonta a figyelmemet a halakról. Hideg volt, a kezem elgimberedett , a zsinórt is alig tudtam huzigálni . Sokszor a domik hirtelen rántása 5-10 centi zsinórt is kikapott a kezemből. Combközépig álltam a vízben, ami egyre hidegebbnek tűnt, legalább is a csontig ható hideg nyilallás a lábamban ezt sugallta. Még egy utolsó dobás és még egy , és még jópár utolsó. Végül is összesen 3 órát bírtam ki beállva , a gumi melles alá nem elég mostmár egy polár gatya , itt a tél jól fel kell öltözni. A 3 óra azért nem volt eredménytelen, 25 domi jott ki a szebbek 25 centi körüliek lehettek, de a kicsit megáradt körösben a sodrásban ezek már elég jól rángatták a 4/5-ös botot.

2007. október 7., vasárnap

Kis viz, nagy meglepi !

A péntek délutáni peca elmaradt körte szedés végett. De mivel este egy kiadós eső volt és a föld felázott, a szombatra tervezett kerti munkák el lettek halasztva. Reggel beugrottam Belényesbe, és boldogan nyugtáztam hogy az esőnek nem volt hatása a Körös szinére mert az tükörtiszta maradt. Hazaérve gyors reggelizés után a mini-sztrimereimmel és a 4/5 botommal a kezemben határozott léptekkel közelittettem a töltéshez. A kutyám Lara (Irszetter) elkisért, mindig előttem szaladgál, most is felrohant a töltésre és megtorpant. Követtem és mikor utólértem, én is megtorpantam. A Körös egy jó óra alatt nagyot nőtt de ez még nem is lett volna baj, csak hát a szine is megváltozott. A züldesen áttetszőből átment átláthatatlan sárgába.Végem volt mint a botnak, mehettem haza. A Körteszedésben egy jó dolog volt, kétlada körtét átkellett szállitsag az öregemékhez (110km) Szekelyhidra, és ha már úgy is ott járok miét is ne pecálhatnék kedvenc vizemen az Éren pár órát. Nem nagyon készültem csak egy doboz csukastreamert, a miniket és pár darab 8-as szárazat vittem magammal. Mikor a partra értem kicsit az az érzésem támadt hogy én ma itt nem fogok semmit, de 4 óra pecát - az asszony jóváhagyásával - nem hagyhatok ki. Egy minit tettem fel, de itt annyira lassan folyt a viz hogy a nem súlyozott mini le sem süllyedt, tehát le is cserélődött polibogárra. Ez már úgy működött ahogy kellett csak hát hal nem ment a közelébe. A titkos fegyver maradt utoljára, zöld parasut, ami általában mindig kihúz a pácból. Pár dobás után meg is lett az első domi (35cm) a következőre sem vártam sokat, közben pedig jópár szép darab megnézte a legyemet de mikor az orruk hozzáért a légyhez ilyedten elszeleltek. Óvatosak voltak. Pihenés képpen egy nagy mély gödörhöz érve a kifolyást próbálgattam. Komoly ellenszél segitett hogy a jobbról és balról is közrefogó fák koronáján landoljon a legyem egy-egy lengetéskor. Dühömben a gödör közepére csaptam a legyemet - olyan15 méterre - és idegesen elkezdtem bevontatni. A gödörben kb 5 méteres viz volt, igy a lélegzetem is elált mikor megláttam egy a mélyből felfelé, egyenesen a legyemnek tartó halat. A hal feljött és cupp levette a legyet aztán spuri. Megakasztottam de szokatlanul virgonc volt ez a hal. Veszettül forgolódott és villogott mint a keszegek, még ki is ugrott csak hogy ne kerüljön közelebb hozzám. Megmeritettem, ekkor még nem is tűnt fel semmi csak mikor belenéztem rendesen a meritőszákba vettem észre hogy milyen aprók a halam pikkelyei. Idén nagyon sok szép domit fogtam, már fel sem izgatna egy ekkora domi de ekkor agyamba villant a felismerés hogy lehet balint fogtam. Legutóbbi ittjártamkor még 2 kilós balinokról is meséltek de én még soha nem láttam az Érben balint, igy nem is tagadom kételkedtem a regélők halismereteiben. Lázasan kutattam a halam feje után a meritőszákban, mivel a farka jobban látszódott már ekkor észrevettem hogy teljesen más mint a domié, előtüntek a hosszú vékony de kemény mellúszók is ahogy fejtettem le a hálót a halról. Talán egy másodpercig sem tartott az egéssz de ekkor már újra a torkomban dobogott a szivem. Előtünt a hal feje is. Yesssssssss! Igen! MEGVAN ELSŐ LEGYES BALINOM ! Igy utólag bevallom akkor is pont igy örültem volna ha csak akkora lett volna mint a kisujjam, de igy 35 centivel (farkastól) túlszárnyalta minden álmomat. Boldog voltam, egy újabb halfajt sikerült léggyel becserkészni. Lassan tovább indultam, a sáslyukakban fel-feljött egy-egy finnyás domi , vagy balin de nem nagyon voltak kiéhezve mert mindig elfordultak a légytől. Kijött még 2 darab 25-30 centi közti domi de a nap csúcspontja, amire megint nem is számitottam egy újabb balin volt. 38 centi, és nekem meg pakolnom kell mert már telefonáltak utánnam. A kocsihoz menet még dobáltam egy keveset és bár néha 4 domi is követte a legyemet már nem ugrottak rá . Egy kb 10 perces csuka streamerezest még búcsuzóul azért megrizikóztam de csuka az nem volt kivancsi a legyeimre, viszont volt hogy 3-5 domi - balin követte a 4/0-as horogra kötött kb 12 centis legyet. Jó volt! - és az Ér újból meglepett, ma kétszer is !