... holdfényben...

Amióta megkötöttem az első ebihalat , kétnaponta kijárok pecálni. Sajnos a Körös vize megemelkedett a sok hólétől, pedig igazából ott szeretném már kipróbálni élesben, de amig a nagy fagyok be nem állnak ,várnom kell. Marad a kis tó, amit mostanáig nagy ivben kerültem mert hogy szinte egy darab halat sem tudtam fogni benne . Ma már sorozatban a harmadik pecámat ejtettem meg rajta ebihalutánzattal. Bár tegnap előtt egy óra alatt 9 domi is kijött 20-31cm közöttiek, a mai nap a 3 kifogott domi jobban boldogitott. Egy kicsit rosszul indult a peca mert 5 perc lengetés után beszakitottam az egyetlen #6 horogra kötött ebihalamat amivel az elmúlt két pecán "arattam" . Szerencsére volt nállam még 4db #4 horogra kötött ebihal , kicsit le voltam kettyenve mert nekem tragédia minden jól bevált légy elvesztése , ezt még fokozta az is hogy majdnem korom sötét volt mire megfogtam az első 20 centis domit. A telihold tenné ? - nem tudom, de újabban mindig sötétben jön a legtöbb domi. A jó kövér hold fényénél beugrott az első , hamar követte őt a nagytestvére végül pedig mikor mar indultam volna haza az egyik utolsó dobásnal egy hatalmas rantással valami majdnem kiforditotta a kezemből a #8-as botot. Hirtelen arra gondoltam hogy lehet valami bedőlt fa ágába akadtam bele, de a rántás megismétlődött , ahogy felemeltem a botot és a spiccet néztem, láttam ahogy félig karikában rángatozik vonaglig a bot, a zsinór is táncol a levegőben. - Azt hiszem ez a látvány nekem jobban pihenteti a szememet mint az alvás - volt egy perc is mire kb 20 méterről partközelbe húztam a halat ami néha berontott a hinárba is ... hát mit mondjak - még most is, igy 2 órával a peca után fel vagyok villanyozva tőlle, pedig nyáron nagyobbakat is fogok szárazzal de ezek a domik valahogy mások. A szárazra feljövő domik idén nem voltak piskóták, nagyon erőssek voltak és küzdöttek is rendesen , de e streamerezett domik még rajtuk is túl tesznek. Igazi erelye teljében levő ragadozók.A mai legnagyobb csak 41 centi volt, de ha minden pecámon fogok egy ekkorát akkor lehet még a homlokomra is visszanő a hajam.

Annak aki mindent akar 4

Még mielőtt megérintett volna a műlegyezes szele a Fekete Körösben egyszer mikor épp otthon maradt a gilisztás doboz, kénytelen kelletlen ebihalat raktam a horogra. Meglepően nagy sikere volt a domiknál (engem meglepett mert addig soha nem próbáltam) de az ebihalak hamar békákká fejlődtek, ezeket pedig már nem volt szivem horogra tűzni...

Ebből kifolyólag jött a nagy ötlet hogy ebihalat kössek a domiknak. Egy dolgot megtanultam, a domikkal nem kell finomkodni a horog méret tekintetében. Szárazlegyet is immár csak #8-as méretben kötök domira de steamereket minimum #6 és persze #4 streamer horogra kötök.

Ezek a horgok elég vaskosak és súlyosak is ezért én nem is nagyon szoktam súlyozni a streamereimet kivéve ha csak nem túl könnyűek lennének és emiatt nehezen süllyednének le vagy az áramlásban enélkül feljönnének a víztetejére.

Az ebihalat kicsit súlyozni kell de csak egy lehelletnyit különben nem fog természetesen mozogni. Kifejezetten utálom ha egy nimfa vagy streamer lefejeli a medret, inkább sodródjék vagy lebegjen "vizközt" .

A megkötése nem nagy ördöngősség , csak alapkötés és súlyozás után a polar hairt forditva kötjük fel a sújozás alsó végénél fel a horogfülig. Dubbingoljuk és ekkor a polart visszahajtjuk hogy elfedje a dubingot és elkötjük. A kötés kb a horog hegyénél kell legyen. Hogy szép ebihal formája legyen, a farokrészt kicsit meg is lehet ritkitani. Ezután én 3 réteg fekete körömlakkal szép csillogó simává varázsolom. Ekkor fontos szerepet kap a forgónyelü tollfogó és a végcsomózó, mivel hogy nem egyforma vastag a nyelük profi "printed eye's " készithető velük.

Ha jól eltalálja az ember a súlyozást akkor szép egyenletesen fog mozogni a vizben , ha kicsit megnyessuk a farkát akkor minden rántásnál bemozdul a farka , élethü lessz . A "printed eye's " azaz festett szem egybeolvad a test vonalával és nem akadályozza az egyenletes mozgást vagy viszi el egy irányba a streamert.

...................................................................................................................................................................

Valószinüleg a domikba genetikailag kódolva van hogy az ebihal ehető, mondjuk "sikvizi" tavakban általában egéssz nyáron tele van a partszél ebihallal, egy ilyen "terülj-terülj asztalkámhoz" pedig nem nehéz hozzászokni.

Vagy az egyik vagy a másik, de az biztos ' - hogy novemberben mikor már 2 hete hol fagy hol meg havazik már ebihalnak irmagja sincs jó ideje. Mivel a Körös szintje megemelkedett ebihalam vizrebocsátását jobbnak láttam egy kis tavacskában megejteni. Tudtam hogy vannak benne domik de mivel a tó épp csak 20-22 méter széles, kb 150 méter hosszú és durván mellig érő a vize és egéssz nyáron vastag hinár takaró fedte , mindig elkerültem. Most kicsit megereszkedett a hinár, a hinár lyukak is nőttek, szerencsémre pedig a domik is fel-feljöttek járőrözni a hinártakaró fölé. Már van vagy 2 hete hogy nem fogtam halat, meg is lepődtem mikor első dobásra az ebihalamra vetette magát egy kissebbecske domi.

Pár perc után egy újabb és még néhány rontott kapás után egy mégnagyobb. Már ennyivel is beértem volna de egy újabb beállónál mintha egy nagyobb ütést éreztem volna a boton. Nem akadt meg ezért még párszor újra dobtam ugyanoda , végül is megakadt és a #8-as botom elkezdett kicsit jobban dolgozni mint az előzőeknél. Már hozzászoktam a Körösi domikhoz melyek bivalyerőssek, meg is lepődtem mikor partszélbe húzva megláttam a halat és hogy csak ennyire küzdött. De 34-35 centis domit igy év vége felé soha nem fogtam, ugyhogy örültem neki mint majom a farkának és vissza is engedtem pár gyors fotó után hátha még a télen sikerülne párszor átverni őt meg a társait is mert vannak még páran a tóban.

Sajnos kicsi vizen, egy nagyhal pár farokcsapással elintézi hogy aznap halat már ne fogjunk, ezért is favorizálom a folyókat jobban. Változatosabbak és olyan végtelen lehetőség filingje van a folyami pecának.

Úgy is volt, hiába raktam a domiknak a legyeimet mert többé nem ugrottak. De lényeg hogy az ebihal működik, sőt ha azt is figyelembe veszem hogy közben próbálgattam más streamereket is amikre rá sem bagóztak a halak, az ebihal egyenesen fenomenális volt.

Annak aki mindent akar 3.

Tegnap mikor egy pár percre átverekedték magukat a napsugarak egy kis résen a felhők között és szétoszlott a köd bizony a Belényesi medencét körbe ölelő hegyek és dombok is már mind fehérek voltak. Mára sem változott a helyzet, ha kinézek az ablakomon és a felhők épp nincsenek a földhöz tapadva, fehérbe öltözött dombokat látok. Itt lent csak eső esik, pedig horgászatilag jobban örülnék a hónak még akkor is ha térdig érő lenne - amúgy mikor az első hó leesik mindig "beteg" vagyok, de pár nap után már nem okoz lelki problémát - de az eső csak esik néha megáll és kis pihenő után újraindul. A patakok meg csak dagadnak kristálytiszta vizük immár inkább pénzbedobós kávéautomatábol kinyert kapuccino eszenciára hasonlit. A hegyek közül kiérve a Fekete Körösben egyesülnek hogy a vizet kémlelő horgászok arcára döbbenetet és csalódást varázsoljanak, mert egy a baj 'hogy ilyen hidegben már ebből a csokiból halat nem lehet kifogni. Marad a kályha melege és a légykötő asztal előtt eltöltött téli esték - mert ez már tél - ilyenkor nem siettet senki van idő kigondolni minden egyes legyet, még gondolatban pecálok is mindegyikkel egyet és hatalmas halakat fogok velük. Valahogy a kecskeszőr egyre jobban piszkálja a fantáziámat és ahogy múlnak a napok egyre több tuti légy képlete fogalmazódik meg fejemben, persze hogy mennyire tutik majd a főpróba után fog eldőlni de bízom benne hogy egy sem fog cserben hagyni. A streamerekben az a jó hogy bármennyi szinvariációt köt az ember mindig hiányzik valami - unatkozni azt nem lehet - de senki nem gázol a vízben egy bőrönd legyet húzva maga után. Ezert néhány alap szinnel és színvariáció megkötésével kezdtem a dobozomat megtölteni. Mivel én leginkább domira gyúrok, kezdetnek a domit leginkább ingerlő szineket szereztem be és használom. Fekete, piros, sárga néha pedig egy kis feheret vagy kéket is hasznalok csak a változatosság végett. Mert ugye a nagydomik néha nagyon finnyásak tudnak lenni , és ha csak egy fajta legye van az embernek hiába dobál a hal orra elé az egy idő után rá se hederít, ilyenkor egy színcsere de akár egy kis árnyalat változtatás is vesztesből nyertest csinálhat belőllünk. A próba sikeréről majd később ;) ...

Annak aki mindent akar 2.

Hogy azért valami jó is történjen velem, hötfőn megkaptam a rendelt anyagokat és egy rakat horgot is.

Nem is nagyon tűrtőztettem magam csakhamar nekiláttam kipróbálni legújabb "játékszereimet", és kötöttem 6 különböző streamert belőllük. Kezdtem polár legyekkel és folytattam egy kék kecskeszőr légyel majd a végére hagyva az időigényesebb chenil legyeket

kötöttem.

A kecskeszőr (GH- goat's hair) először elég ellenszenves volt de minél többet dolgozok vele annál jobban tetszik, a chenil pedig úgy látom teljesen feltúrbózza a streamert.

Hogy honnan tudom ? - hát onnan hogy tegnap kimentem és ki is próbáltam 4db-t a legyesdobozom legújjabb lakói közül.

Először a fekete-neonzöld polárt tettem fel de kb félóra dobálás után egy kapásom volt rá olyan 18 méterre tőllem, és mivel ez a légy épp csak a vizfelszin alatt közlekedik én bamba örömmel figyeltem ahogy egy domi rávág és villog vele. Mikor elment eszméltem fel hogy talán ha akasztok meglehetett volna, de ezt már fújhatom.

Mivel még kb. félórám volt sötétedésig úgy gondoltam kipróbálok egy kecskeszőr legyet is. A kék nagyon szimpatikus volt dobáltam is vele kb 10 percet de mivel hal nem jött a közelébe a csere mellet dontottem. Pedig ez a légy úgy készült hogy biztos befutó lessz de úgy látszik majd balinos vizben kell kipróbálni mert állitólag a balin kedveli a kék szinü cuccokat. Egy tök fekete chenilGH-t tettem fel amivel pár perc után fogtam is egy szebbecske domit. Ami meglepett mert a hal kb. 20 méterre tőllem ugrott a légyre, látam ahogy oda úszik mint a villám szerencsémre vártam az akasztással, a domi alulról kapta el a legyet és szájában a légyel teljesen kiugrott a vizből.

Hoppá ! - azért ekkora lelkesedést nem vártam.

Újra dobtam és újra de ez a második dobás már megakadt a hátamnál. Mikor hátra néztem nem akartam hinni a szememnek , egy kissebb libacsapat osont mögöttem amiből az egyik tagot sikerült nyakon akasztani. Hosszadalmas fárasztás, mig végül már a botom épségét féltve inkább megfogtam a zsinórt és úgy araszolgattam a libához amit nem egyszer körbevett a többi liba, a zsinóromnak ugrottak védték társukat közben a gúnárok sziszegve próbálták elvenni a kedvem a további zaklatástól de mivel már nem botról fárasztottam ez már nem nagyon zavart.

Rohadt nagy ereje van egy kifejlett házi libának, a vizben még csak csak de mikor már partra ment húzott mint egy búldózer, mikor közel értem hozzá legugolt, gondoltam akkor most szépen megfogom és megszabaditom ettől a pircingtől. Csak azt felfelejtettem el hogy a liba cseles is tud lenni és mikor léptem még egyet a liba felugrott és eltépte a 0.30 tipetet.

A rosseb! - egyet pislogtam és már nem tudtam megmondani melyik libán van a legyem mert szempillantás alatt beugrott a libacsordába , félperc után pedig már 4-5 ugyanakkora libacsapat koválygott kavargott előttem - feladtam, majd a gazdája kiszedi belőlle.

A jó kis legyem odalett, azon kezdtem filózni hogy lehet ma már több halat nem is fogok majd, de ha már igy alakult akkor letesztelek egy masik legyet is. Egy fonott streamer mellett döntöttem, ebben volt fekete és piros is.

Dúrván még 15 percet dobáltam ami alatt sikerült is egy kissebbecske domit átverni végül pedig az utolsó dobások egyikére egy szebbecske is beugrott.

A #8-as bot jól birta , ez utolsó hal még rángatott is szépen- igaz akkora sodrásban amiből kihúztam ez elvárható - , egy-két fotót csináltam csak és pakoltam is haza, mert teljesen besötétedett és olyan hideg lett hogy jobbnak láttam ha hazamegyek. Útközben teljesen elfagyott a kezem úgy látszik ha maradtam volna tuti lefagy a vizes kezem, pecálni úgy se tudtam volna rendesen bár a halak egyre sűrjebben jöttek fel ahogy a szűrkület sötétségbe ment át. De hát, majd legközelebb és akkor már viszem a kutyámat is, majd ő távol tartja tőllem a libákat.... jó távol :)))...

A madárlátta pálca esete ...

CSÜTÖRTÖK Szerencsére nem szokásom hogy rágjam a körmömet, mert ha az lenne a héten már biztos lerágtam volna mind a tiz ujjamat. Történt ugyanis hogy a Taimen megjavitotta a 8-as botomat és UPS-el postázta és mivel lehetőseg van a neten követni a csomag útját el nem mondhatom mennyire drukkoltam a futárszolgálatnak csak hogy mihamarabb kezemben tarthassam a pálcamat. Pénteken postáztak a cuccot Tychy-ből (duván 600km) és szerdán már Bukarestben volt (durván minimum 500km) , gyakorlatilag északról át utaztatták a botomat délre, igaz már 100km-vel közelebb volt hozzám. A hidegzuhany akkor ért amikor a UPS egy üzenetben közölte velem hogy mivel messze lakok 5 napot késni fog a csomag. Ez betette nállam az ajtót, a hétvégi csukázásról szőtt álmaim úgy szertefoszlottak mint napsütésben a reggeli köd, de másnap délben a gyorsposta kézbesitője felhivott hogy csomagot hozott de nincs ki átvegye - mivel nállam nincs otthon senki - végülis a szomszédasszony átvette. Előszor nem értettem hogyan sikerült nekik megiscsak a tervezett hataridőre lehozni a csomagot, de igazából ez nem is érdekelt csak az hogy végre van botom. Hazaérve egyből neki is estem a csomagnak, a botcsőből remegve csúsztattam ki a pálcát különösen nagy odafigyelést szentelve a spicctagnak (ez volt eltörve) , és amint megpillantottam a zsir új spiccgyűrűt megkönnyebülten fellélegeztem - kaptam egy új spiccet ami tökéletesebben illeszkedett mint a régi. Gyorsan össze is raktam a botot sőt még be is fűztem, minden klappolt mostmár csukapeca biztos lessz csak a csukák legyenek formában. ......................................................................................................................................................................... PÉNTEK Még mielőtt leesne az első hó beterveztem egy családlátogatást, igy aztán épp időben jött meg a bot mert hétvégen ki is próbálhatom élesben az Érben. Újból fel kell avassam a pálcát de egy ilyen madárlátta világjáró pálca reményeim szerint csukák hadát fogja horogvégre csalni. A vizet nagyjából sikerült leinfózni, azaz a "viz nagy de tiszta , a csukák esznek mint a veszettek és hatalmas balinok is fel-felbukkannak". Ennél több infó igazából nem is kell, a többi már az én dolgom meg a csukaké, és talán kis szerencsével egymásra is találunk. Ekkora optimizmussal már rég indultam el lengetni, lehet csak a visszakapott játékszer és az ez keltette boldogság eufóriája okozza mindezt, de hát kérdem én - ki ne lenne boldog a helyemben ?. .......................................................................................................................................................................... SZOMBAT Bárhogy is siettem 11 óra volt mire eltudtam indulni pecálni, de mikor a hidra értem megnyugodtam mert nem veszitettem semmit. A viz nagy és zavaros volt , persze maradtam pecálni de 4 óra lengetés alatt egy csukát sem tudtam kapásra ingerelni az örvénylő csokiban. Végül összeraktam a 4/5 botot és domiztam egy órát , igy sikerült fogni egy akkora domit mint az ujjam. Nagy remények - nagy betli ....