Reggel 7-kor már magamtól is felébredtem, úgy pattantam ki az ágyból mint egy szöcske. Kirohantam az udvarra egy gyors időjárás szemrevételezésre , amikor a szikrázó napsütésben az összes latóidegem majd kiégett éreztem hogy egy jó kiadós peca elé nézek.
....................................................................................................................................................................
Útközben kicsit rángatta a szél a kocsit de enyitől én nem ijedek meg, csak a nap süssön egéssz nap míg pecálok. Végül is kiértünk Katkával a kálló partjára, összeszereltük a #8-as botjainkat és elkezdtünk minizni. Ekkor elkezdett szemerkélni az eső de mi sokkal elszántabbak voltunk annál mintsem hogy ilyen hamar feladjuk. Jó 2 kilóméterre távolodtunk a kocsitól, persze esőköpeny a kocsiban maradt és amikor erőssödni kezdett az eső és visszafordultunk jó kis hátszél segitett bennünket hogy könnyebben haladjunk. Mire a kocsihoz ertünk már a tökömről is folyt a viz úgy szarrá áztunk, és bár látni véltük az esőfelhő végét csuromvizesen inkabb hazamentünk. Gyors ebéd utan a nap újra kisütött és mivel még csak 3 óra volt úgy döntöttünk hogy még egy második fordulót is bevállalunk.
Újra ugyan oda visszamentünk és folytattuk a lengetést onnan ahol abba hagytuk, de most kb újabb 1km-t haladtunk lefelé a kocsitól, persze esőkabát nélkül de most már velünk jött kis kacsa is.
Én elhagytam a fiukat és lesétáltam a parton mig egy lassu kiöntött szakaszhoz nem értem. Már messziről láttam ahogy a domik hajtják a kishalakat , néha még a sás között is . Aztán egyszercsak a kálló közepén megfordult egy nagy balin is. Alig vártam hogy leérjek a partra és dobhassak.
A kecskeszőr streamer és a mylar streamer nem kellett a halaknak ugyhogy egy kósza ötlettől vezérelve felraktam egy ebihal streamert ami pár dobás után egyszer csak megakadt valamiben. Egy kissebb rugást éreztem de mivel supersink zsinórral dobáltam nem voltam biztos benne hogy halat vagy egy vizalatti gyökeret kaptam el, de azért reflexből akasztottam egyet.
A hal ekkor megindult, meg is lepődtem egy kicsit és közelebb húztam a halat erre a ő berontott az árterület növényzetébe. Rövid huzavona után magától kijött és meg lett meritve és persze le is fotóztuk mielőtt útjára engedtük.
Sajnos ezután már nem sokat pecáltunk mert mögöttünk nagy dörgés villámlás támadt igy sűrű léptekkel igykeztünk vissza a kocsihoz mert ugye az esőköpenyek most is a kocsiban maradtak.
Minden igyekezetünk ellenére fele úton ránk szakadt az ég minden áldása előbb eső aztán pedig cseresznyeszem nagyságú jég formájában. Ez utóbbi eleg nagy robajjal közeledett , de míg az első jég kocka gellert nem kapott kiskacsa kopasz fején nem tudtuk mi vár még ránk.
Mire a kocsihoz ertünk már megint jól eláztunk, de mivel idő volt nekem a hazainduláshoz nem is törtük a fejünket egy újabb pecáláson.
.........................................................................................................................................................................
Hazafelé úton aztán úgy nyugtáztam ezt a pecanapot magamban mint eddigi legnagyobb cumi amióta legyezek, aztán Nagyváradtol kb 30 km-en keresztül szakadt a jég mint ha zsákbol szórták volna a szélvédőre.
Utazó sebesség 40-50km/h , de ennek ellenére párszor sikerült lemenni az útról és kétszer félre is álltam mert már nem láttam semmit. Volt hogy a hamarabb előttem elhaladók nyomán mentem a jéggel fedett úton . Majd pedig 30km után hirtelen száraz lett az út ....
Hát ennyi.
Utólag megjegyezném hogy törni nem tört de szakadni szakadt rendesen a jeges eső.
A tanulság pedig hogy ha nem tudsz gyorsan futni vidd magaddal az esőkabátodat.
