Black pennel v.s. Orange spider

Lassan beköszönt az ősz és a legtöbb vizben a halak már vizfelszinen csak nagyritkán nézik meg a szárazlegyeket, csak néhány kiváncsi hal jön fel néha hogy közelebbről szemügyre vegye őket. Mindenre van megoldás és bár az olyan megszállott szárazlegyeseknek mint én is vagyok a módszer nem adja a maximumot, de ebben az időszakban érdemesebb elővenni a nedves legyeket. Sokáig én is ódzkodtam ezektőol a legyektől hisz számomra láthatatlanul úsztak a felszin alatt a kapást nem lehet látni, nincs burvány mint a szárazlegyeknél. Lassan persze rájöttem hogy első kreálmányom - a G's - nem más mint egy nedves légy, igy kezdtem megbarátkozni a gondolattal hogy majd egyszer a távoli jövőben más modelleket is fogok kötni és talán horgászni is fogok velük. Nyár végén - ősz elején amig nem jött a lehűlés, nagyon jól szerepeltek a nagy szárazlegyek és a mini streamerek, de most hogy nappal már 20C fok sincs mintha eltüntek volna a halak. Legutóbbi horgászatomra - már sejtettem mi vár rám - a biztonság kedvéért a nedves legyes dobozomat is magammal vittem. A megérzés jó volt, a szárazlegyeket meg sem nézték a halak, a mini streamerekre csak egy pár csenevész 10 centis domi és küsz jelentkezett. Egy merészet gondoltam, új tipetet kötöttem fel, kb 1 méter hosszút. A közepére egy egyszerü hurkot, ebbe pedig egy 15 centis előkét. Bár eddig irtóztam a két legyes horgászattól nagy levegőt vettem és felkötöttem alulra egy orange spider-t felülre pedig egy black pennel-t. A narancs nem nagyon kellett nekik, igy megpróbáltam még valamit , a két legyet megcseréltem. Szinte minden dobásra jött a pennel után a hal, hol kissebb hol nagyobb. Az orange spidert egy black G's-re csereltém igy volt hogy egyszerre 2 domit is fogtam. De mikor a G's-t is egy silver pennelre cseréltem a halak teljesen bezsongtak, kicsi és nagy ott tolakodott a legyeim után. A két pennel ellenálhatatlan volt. Néha elég ha egy darab legyünk van mert ha jól választunk ezzel az egyel végighorgászhatunk egy egéssz napot, de legtöbbször kisérletezgetni kell különböző modelek, szinek és méretek között mig megtaláljuk azt ami a legjobban vonzza a halakat. Nedves legyek közül a spiderek az egyik leg egyszerübbek, a pennel legyek kicsit igényesebbek de nem nagy ördöngősség őket megkötni. Aki kicsit már ismeri a legyeket az ha ránéz egy pennelre egyből két dolog tűnik fel neki :1 ez egy klasszikus spider farokkal , 2 aranyfácán farok ! (GP tipet) . - ez igy van a különbség nem nagy viszont néha sokat számitanak a részletek. Én ezért ezekből a legyekből 5-6 szint #16-14-12-10 méretben kötök. A két kis méretet hegyivizre pér ill. pisztrángra - itt egéssz nyáron működik- a két nagyobb méretet domikra használom ősszel. A legyek szinéről : a legtöbb vizben általában a sötét matt szinek mind müködnek de vannak vizek vagy időszakok vagy épp csak a halaknak van olyan kedvük hogy egy rikítósabb szinű légytől megbolondulnak... Lássuk: orange spider 1. Alapkötés - bordázat cérna bekötése 2. Dubingolás (elkötés) 3. Bordazát feltekerése (elkötés) 4. Gallér befogása (elkötés) 5. Gallér feltekerés (max 3 menet) és lekötése - (elkötés) 6. Végcsomó lakkozása kész a légy Lássuk: black pennel 1.Alapkötés - farok és testcérna bekötése 2.Visszafelé haladva a cérnával befoglyuk a bordázatcérnát (elkötés) - itt akár le is lehet vágni a kötöző cérnát hogy kényelmesebben tudjunk mozogni a test kialakításánál 3.A test kialakítása (elkötés) - mikor a test megvan a kötöző cérnát egy új 4-5 menetes alapkötéssel újra felvisszük/rögzitjük a horgon és lekötjük a test cérnát 4.Bordázat feltekerése (elkötés) 5.Gallér befogása (elkötés) 6.Gallér feltekerés (max 3 menet) és lekötése - (elkötés) 7.Végcsomó lakkozása kész a légy

Sajó kupa / Vadvizi peca avagy vad (vizi) peca ?

Nem volt hosszu az út Berettyuóújfalutól Miskolcig mégis már kezdett alkonyodni mire odaértünk, bizony itt az ősz, hamar sötétedik. Nem volt hosszu az út de valahogy nem áltuk meg hogy még az első benzinkútnál meg ne kóstoljuk a pálinkámat amit a kis inox kulacsom rejtett. Nagyon jó volt, kár hogy Kacsa csak Miskolcon ízlelhette meg :))) A táborhelyre érve - amit kicsit nehezen de azért megtaláltunk - gyors sátorverés után vendéglátóink Eppuszék nekiláttak ipari mennyiségü szalonnát sütni. A hidegre való tekintettel a zsiroskenyér mellett a többféle pálinka is majdnem ipari mennyiségben fogyott. Közben néha le lementünk a vizpartra és kémleltük a vizet hogy vajon apad e egy kicsit. A sok eső miatt állitólag 40 centit nőtt, a szine mint a csokié de néha néha azért lehetett egy-egy rablást látni. Egy nappal előbb 50-50 kiló sebest telepitettek a vizbe néha sejteni lehetett hogy a pisztrángok rabolnak karnyújtásnyira tőllünk. ........................................................................................................................................................................... Reggel rövidke séta után a második benzinkutnál találtunk kávét utánna már könnyebb volt beöltözni is (legalábbis nekem) , megtörtént a sorsolás is és én pont azt a helyet húztam ki amit előző nap kinéztem magamnak. Szektortársam Zsombi lett igy ketten barangoltunk a parton hogy megkeressük a versenybiránkat. Minél közelebb értünk annál sűrjebben kezdett szitálni az eső, mire odakerültünk hogy bemenjünk a vizbe már rendesen esett is. Mellettünk GViktor és Leo suhogtattak, aztán jöttem én és kicsit fentebb Zsombi. A viz elégge csoki szinü volt , az én skálámon csak félcsoki mert én ennél sokkal sűrűbb vizben is szoktam pecálni és halat fogni, de nem is keveset. Kicsit félve araszoltunk mind bentebb bentebb, az a 40 centi szint növekedés nem elhanyagolható, ha pedig hozzáveszem hogy kb5 centi átláthatóságu volt a viz és fogalmam nem volt mikor lépek gödörbe , ez nem meglepő. Legtöbben a másik oldal szélét néztük ki, a meder közepéig meg sem álltunk. Itt már mellig ért a viz elég macerás volt dobni is, a sodrás is erőss volt ezért rendesen be kellett állni, de még igy is tolt lefelé a viz . Egy-két lépést hátrálnom kellett különben pillanatok alatt Viktor vagy Leo nyakában találtam volna magam. Sűrűn szitáló eső amitől a zsinór úgy ragadt a bothoz hogy kinlódás volt minden dobás ráadásul a viharos széllökésekkel is meg kellett küzdeni hogy a legyünk oda kerüljön ahova szeretnénk. De hiába! A szektoromban sem nekem sem Zsombinak nem sikerült egy kapást sem kicsikarni. Voltak felszini rablások de a legyeink nem kellettek egy halnak sem, pedig azt hiszem részemről mindent kipróbáltam kicsit és nagyot, szárazat és nedveset, nimfát és streamert, de semmi. Az első félidőt nulláztam! - de nem csak én, sokan mások is... Visszaérve a táborba csapattársaim épp száritkoztak mert egy fél szektorral felettem megmártóztak a Sajóban - igen ! két Bihari mindenre képes legyes ! Katka és Sajómenő voltak azok . Bár egyszer észre vettem hogy felettem a hidnál nagy a sűrgés forgás, de nem tudtam mire vélni, mint vegül kiderült Sajómenőt kisérték a partról a drukkerek. Gyors ebéd rövidke pihenő és már menni kellett a második forduló helyszinére ,"B" szektor. Ez a szakasz sokkal komolyabb volt mint az első, gyors kavargó víz széltébe hosszába, ráadásul úgy tűnt hogy mindenütt mély. Felmentünk a szektor fölső végére és ott próbáltam vizbe menni, de mivel nem láttam a meder alját a botom spiccével mértem meg a vizet . Nagynehezen lemásztam a mederbe (térdig érő víz) és egy lépést tettem befelé, de ennyi volt, a következő lépésnél kerestem a medret de nem találtam. Ez egy hirtelen gödör! - spuri kifelé ! Kb 30 métert lementünk, csak itt merészkedtem újból a vízbe. Kedvem az nem volt pecálni a délelőtti durva betli után, a tanulságot már akkor leszűrtem , a Sajón csoki vizben nem érdemes pecálni. Zsombi lejjebb ment én pedig besétáltam és vártam hátha látok valami mozgást. Egy kis szedés ! Rögtön felraktam egy #10-es parasutot és megdobtam a szedés helyét. A kapás gyors volt , a hal pici kb 10 centis domi. A becsület hal megvan! Lefelé haladva lengettem tovább közben Zsombi is fogott egy domit, de az ezt kovető 2 óra 55 perc egyetlen kapás nélkül telt el. Újból - mint a délelőtt - minden legyet vegigpróbáltunk de semmi. A félidő elején még párszor bemerészkedtem a folyó közepéig de itt akkora sodrás volt hogy mire megfordultam jó pár métert levitt a víz. Egyszer pedig egy tényleg erőss sodrásba keveredtem, a viz akkora köveket görgetett keresztül a lábamon mint a fejem. Nekem sem kellett kétszer mondani hogy húzzam el a csíkot onnan. Ezután már nem mentünk annyira be, de nem is volt értelme. A rablásokat így is megdobtuk de jelentkező az nem volt. Akik a telepitéses helyeket huzták azok fogtak pisztrangot, enélkül nagyon siralmas eredmények születtek volna. A hihetetlen az egésszben az hogy ahol voltak és ettek a pisztrángok ott evett a domi is, és általában onnan kijött pár darab szép domi is.

...a dijazottak...

A lényeg számomra hogy csapatban másodikok lettünk - amihez 1 pontal én is hozzá járultam - és Katka az egyéni második helyet is elhozta. Akik indultak a versenyen azt hiszem egy darabig nem fogják elfelejteni. Tanulság volt bőven minden téren, úgy mint vizről, halakról, állóképességről, merészségről és kitartásról stb. .

...egy boldog túlélő :)))))

Sajnos eredményhirdetés után mindenki távozott igy a mi kis 5 fős csapatunk is - LGábor, Kacsa,Katka, Sajómenő és jómagam - sátort bontottunk. Még aznap éjjel haza is jöttem és vasárnap a Feketében lencsevégre kaptam pár darab szép streamerezett domit.

Sajó kupa - Edzés nap

A bemelegités megvolt az Ér-en és a Berettyón, de mivel megszállottságom a műlegyezésben nem ismer határokat -csak úgy mint Katkának sem- úgy döntöttünk hogy péntek reggel tatrunk egy kis bemelegitő belly-is pecat is (mintha Katka érezte volna hogy a Sajón fürödni fog). Miskolcra csak délután megyünk van legalább 6 óránk pecálni. Meglepően gyorsak vagyunk ha pecálni kell menni, se perc alatt beraktunk mindent a kocsimba és irány a víz. Kicsit fel volt ázva a töltés, volt egy kis csúszka is de végül megérkeztünk egy tóra aminek a nevét mindig elfelejtem (asszem Bakonszegi tó).... Hatalmas nádas öleli körbe a tavat, elég nehezen találtunk egy helyet ahol be tudtunk menni a vizbe. Míg beöltöztünk a mini kompresszorom felfújta a két "parasztbelly-t" , közben az egyiket még meg is ragasztottuk mert lyukas volt (ezzel Katka úszkált :))) )... Belebújtunk a hámba és egyik kezünkben a bottal masikkal a belly-t tartva a derekunkon, békatalpban totyogtunk a viz felé. A vizre bocsájtás sikeres volt, pár méter megttéle után rájöttem hogy ez nekem nem jön be, de azért pecálás nélkül nem adom fel. Előző meggyőződésemet megerősitette hogy az egéssz tavat hinár boritotta ami a partról nem látszott csak részben. Igazi küzdelem volt minden megtett centi a vizben hiszen szétkellett rúgni- szaggatni a hinárt ami 20-50 centire volt a vizfelszin alatt (és szerintem legalább 1 méter vastag volt mindenütt). A tóban a viz állitólag 2-2,5 méter, ezt a mélységet nem volt hogy elérjük a sztrimereinkel a vastag hinártakaró miatt. Ráadásul elég jó kis viharos széllökések is voltak melyek ősszevissza sodortak a tóban , annak ellenére hogy a lábam mindig amennyire csak tudtam beakasztottam a hinárba. Végul is jópár óra lengetés után Katka megkérdezte hogy pakoljuk e , amire én egyből rávágtam hogy igen. Jobbnál jobb helyeket dobtunk meg de a lehüles miatt a kishalak és nagyhalak is a hinartakaró alá húzódtak, igy esélyünk sem volt még csak egy kapást vagy lekövetést sem kicsikarni. .......................................................................................................................................................................... Időben még jól álltunk ezért megáltunk a Kállón egy kis after bemelegités pecára. Mikor jobban szemügyre vettem a csatit feltünt mennyire hasonlit az Ér-re. A nagytestvére lehetne , rögtön tudtam hogy ide kellett volna jönni egyből. Legyalogoltunk pár száz métert és elkezdtünk lengetni. Eleinte nem akart jönni semmi csak kis küszök húzgálták a legyemet. De egyszercsak meghalt a viz, a küszök elszeleltek, 3-4 nagy domi kezdett el járőrözni a legyem alatt. Az egyik feljött és belecsipett a légybe de a semmit akasztottam meg. Gyorsan újradobtam amig ott vannak a portyázó domik előttem, újból feljött egy nagy domi (40+) de mikor kb 10 centire volt a légytől elébe ugrott egy kis 25 centis és ellopta a legyet a nagyhal elől. Megakasztottam közben majd felrobbantam az idegtől. Közben rájöttem hogy itt nem is olyan egyszerü kivenni a halat. Vastag hinársávok a vizben ami elég tekintélyes mélységü ráadásul erőss sodrás van, a part szinte merőleges és általában 2,5 méter magas. Itt olyan nincs hogy szépen megmeritem a halat erre rákellett jöjjek már ennél a kis dominál.Tovább dobáltam néha fel-feljött egy-egy monstrum de csak nekiment a légynek. Végül is helyet váltottam, Katka is jött lefelé, igy előzgettük egymást egy-egy megunt hely után. A viz folyamatosan hozta a békalencsét lefelé, volt 2-3 szakasz ahol egy keresztbedőlt fa megálította a hordalékot. Ezeknek a hordalék szőnyegeknek az elejénél és végénél általában 4-5 szép nagy domi szedegetett. Az egyik ilyen szőnyeghez egyszerre érkeztünk, Katka fölfelé én meg lefelé dobtam a látott domikra melyekkel rendesen meggyült volna a bajom ha csak egyet is megakasztok közülük. Mivel néha viharos széllökések voltak és a dobásba természetesen belekapott egy ilyen, a legyem épp rossz helyre érkezett, túl messze a látott halaktól. A dobás is félig meddig összeesett, a szél becsavarta a zsinort az alattam levő sás közé. Míg a zsinórt vontattam (feszitettem) befelé, a hinár alól kiugrott egy gyönyörü domi, ami nagyobb volt mint amiket eredetileg céloztam. Le is kapta a legyet én meg bevágtam egy egészségeset mint a tengeri pecások , hogy ellensúlyozzam a növényzetet ami lefogta a zsinórt. Felvoltam készülve hogy ebből hal nem lessz de váratlanul ért hogy a vizből kirepülő zsinóron nem hogy légy de még előke sőt konektor sem maradt. Új konektor, új előke új légy. A következő helyen szemközt volt egy kis kiöntés , 3 nagy domit és egy kissebbet láttam meg ahogy kiállnak a partszélbe. Meg is dobtam egyből , bar a legyet a halak hátához dobtam egy jó métert egy nagydarab domi ami legalább 50 centi volt egyből nekirontott - jót tesz a domik étvágyának ha többen vannak - és lekapta a legyet. A szivem a torkomban dobogott a gyomrom mint egy mazsola - csak arra tudtam gondolni hogy megakadjon a hal- akasztottam. Hatalmas rugás a 4/5 botom tökig hajlik pár másodpercig cikázik a hal és beront a köztünk elterülő hinársávba. Innem mar tuti nem veszem ki ! -gondoltam - kicsit tartottam még de végül be kellett érjem a tipet kopasz végével. Oda lett egy kék parasut, de van még belőlle más szin is, felraktam egy pirosat amire pár dobás után ugyanonnan kijött egy kicsi 37-38 centis domi (mikor ezt megakasztottam jó 30 centire kiugrott a vizből). Felraktam egy 8-as horogra kötött minisztrimert ami a Fekete Körösben nagyon bejött a halaknak, második dobásra utánna is eredt egy nagy domi de mire akasztottam köszönhetően az erőss sodrásnak ami miatt hasa volt a zsinórnak a hal lemaradt és elillant. Még dobtam párat abba az irányba ahol eltünt míg végül sikerült felakadjak egy bokorra és egy erőteljes rántás után ez a konektor is lemaradt. Nah ! ekkor már tényleg ideges lettem, fogtam a legyezőzsinór végét és kötöttem rá egy sima hurkot! Előket rá , legyet és peca . Az Aircell zsinór vége és futó része sokkal vékonyabb mint egy olcsó Ron Thompson vagy Shalespeare zsinór végei. A konektor nagyon könnyen lecsúszik rólla (pedig ragasztva volt) , és bár volt még nállam 3 darab zsír új konektor ezek sorsa a sufni lett. Míg előkét cseréltem újabb helyet kerestem amit egy vizrehajló fa alatt meg is találtam. Valami rajzás lehetett mert az összes ilyen fűzfa lombjában hangos zümmögést figyeltem meg. Rengeteg fecske szállt itt, szinte lehetetlen volt úgy dobni hogy legalább egy fecske valahogy ne súrolja a legyet vagy a zsinórt. Egy csapat szép domi szedegetett a fa alatt, gugolva közelitettem, biztosan észrevettek de fittyet hányva rám tovább szedtek a felszinről. Néha volt hogy 4 darab is cikázott a légy alatt de egy sem jött fel érte ezért feltettem egy sztrimert, ami után egy domi kb 35 centis legalább 7 métert jött. Mikor egy picit megrángattam a legyet akkor utánna ugrott és belecsipett de soha nem vette be rendesen. Végül már egéssz alattam volt a hal és már nem tudtam hova tovább húzni a legyet. Újra kellett dobjak de ekkor már nem volt érdeklődő. Közben Katka is beért és leült engem nézni, felraktam egy zöld parát és a másik oldal szélébe dobaltam a fa alá ami elenszelben a magaspartról nem is volt olyan egyszerü. Csak röhögtünk rajta milyen jókat dobok (mert én sem tudtam magamról) közben pedig a halak is mutogatták magukat. Egyszer aztán egy kissebb domi fel is jött - szerintem annyit látta a vizre eső legyet hogy már csak azért is bekapta hogy ne idegle tovább- meg is lett akasztva . Persze sikerült meglepnie, a hal 32-33 centi volt de úgy ment mint egy gőzmozdony. Egyenesen be a lombkorona alá, szerencsére kommandó pecáltam és térdeltem, a bot spiccét egyből a vizbe nyomtam különben a zsinór felakad az ágakba. Már nem emlékszem hogy hogyan vettem ki, de abban biztos vagyok hogy nem volt egyszerü. Még maradtam a helyen egy kicsit Katka tovább ment lefelé. Egy darabig dobáltam de úgy látszott hogy a halak eltüntek erről a helyről igy Katka után mentem hogy nézzem mit művel a fekete sztrímerével. Mikor pár méterre voltam tőlle felkiáltott "mekkora volt!" .... közelebb mentem hogy lássam mit csinál ( rajtam volt csak polár szemüveg, én voltam a "látoember" ) újradobott de csak a csati közepére . A hinár közül egy szép kövér hal kiugrott és határozottan követte a legyet amit a viz gyorsan húzott lefelé. Hamar beérte a legyet, Katka akasztott mikor láttam hogy behajlik a bot még odaszóltam hogy "el ne b*zd! " és indultam a partszélbe mert tudtam egyedül ezzel a hallal nem sokra megy. Mig ő fárasztott én a meredek parton próbáltam valahogy lemászni de nem sikerült csak félig , a halat vegül a tipettel emeltem bele a meritőbe. Megmértük , 42 centis jász ! Visszafelé menet a kocsihoz megálltunk egy vizbehajló fánál itt 2 nagy domi várta és szedegette a viz hordalékát. Mindketten megdobtuk a helyet, a domik úgy cikáztak a legyek alatt mintha küszök lettek volna de a kapások elmaradtak. Lehet hogy ők már voltak horogvégen.... De már nem volt időnk, indulni kellett hazafelé mert hamarosan indulunk tovább fel a Sajóra....

Hosszu hetvege

Mivel szeptember első hétvégéjén tartják a Székelyhidi napokat, ez mindig jó alkalom egy családlátogatásra. Persze ünnepelni én vizparton szoktam, de ott sem unatkozom mivelhogy nem kissebb sztárok szórakoztatnak mint Domi és Csuka... Ujabban egyre jobban foglalkoztat a streamerezés és persze elszántan akarok fogni egy szép balint is, igy hát péntek este kimentem az Ér-re egy esti-éjszakai lengetésre. Épp sötétedésre értem ki, a viz egéssz megelevenedett. Nem siettem a szerkó összerakásával mert a nagy halakat későbbre vártam amikor már korom sötet lessz. Be is sötétedett, felraktam egy őzszőr egeret és azzal dobáltam, néha váltottam és gugglert tettem fel, de egy árva kapásom sem volt. Annyira megállt az élet a vizben hogy még egy ici-pici rablás sem volt. Három óra dobálás után feladtam és úgy döntöttem hogy inkább hazamegyek és kipihenem magam mert a szombat kőkemény peca lessz. ........................................................................................................................................................................ Szombat reggel 9-kor ébredtem gyors és tartalmas reggeli ami nállam azt jelenti hogy 3db oriás micss hogy kitartson egy darabig. Uticélom a Berettyo ahova Szentmiklós - Szentjób útvonalon jutok el. Szentmiklósig nem is volt baj de innentől elfogyott az aszfalt, és daralt kavics-kő úton haladtam tovább, átlagsebességem néha elérte a 20km/h-t is. Az út úgy nézett ki mintha végig bombázták volna de végül sikerült eljutni Szentjóbra. Itt a Berettyót megtalálni művészet! - én rögtön az első földútra letértem ami a Berettyó irányába tartott. Mint végül kb félóra bolyongás után kiderült ez egy rossz döntés volt. A földutak csak kóvályogtak a kukoricásban végül pedig mikor már közeledtem a folyo töltéséhez vizes árkok állták utamat. Az egyetlen megoldás visszafordulni és érdeklődni.... Nagy nehezen visszataláltam az aszfaltos útra, keresztül hajtottam a falun , jobbkanyar és már előttem is volt a Berettyó. Ezt hamarabb is megtehettem volna még mielőtt terepjárót csináltam volna a kocsimból, de mostmár mindegy megérkeztem ahova akartam. Egy gyors pillantás a vizre elég volt hogy rájöjjek ezt rendesen megszivtam , potyára jöttem a viz rendesen kávé szinü volt, allitólag valahol fentebb túrják a medret a kavicskitermelők. Két lehetőség közül választhattam maradok vagy megyek.... maradtam. Töltésen le, másfél km autókázás után találtam egy helyet ahol volt egy kis szünet a mindkét oldalt szegélyező kb 10 méter széles süsnyőben és meg lehett közeliteni a vizet. Pár pillanat és már a vizet tapostam. A meder egéssz más volt mint amit vártam , kavics boritotta és térdig ért a viz szinte végig a bejárt legalább 1-1,5 km-n. Fölfelé szárazoztam, igy fogtam egy kis 25 centi körüli domit és még volt vagy 4-5 rávágás hasonló méretüektől, lefelé nedveseztem igy még kissebbek jöttek de mind lemaradt. Vissszaérve a kocsihoz megállapitottam hogy itt ma nem rugok labdába a halaknál, igy hát helyszincsere , irány az Ér hátha találkozom a szaggatós domikkal. .................................................................................................................................................................. Kb 20 percig tartott az út, ahogy a hídra értem egyből a vizet néztem (amúgy ez már rossz szokásommá vált hogy ha átmegyek egy hídon egyből a vizet nézem még akkor is ha nem pecálni megyek) megkönnyebülten nyugtáztam hogy a viz JÓ. Újabb magánrekord a beöltözésben, 4/5 bot a kezemben 8-as parasut a 0.18 tipetre , 10 perc séta lefelé hogy majd fölfele pecálhassak. Mikor úgy éreztem hogy jó helyen járok leosontam a partra , halat nem láttam de tudtam itt ha halat akarok fogni akkor észrevétlennek kell maradnom. Térdelve dobtam , pár centit úszott a legyem mikor egy kb 30 centis domi kivágodott a legyem mellől, elvetette... Még jó pár dobás eredmenytélen volt pedig mindig lekövette a legyet egy-egy domi, mig végül ezek is megszüntek. Nehány percig úgy dobáltam hogy azt hittem hogy az összes hal elment a helyről , mikor egyszercsak egy kb 40 centis domi alulról beállt a legyem elé és lecuppantotta a legyet. Annyira váratlan volt az egéssz és maga a latvány hogy köpni nyelni nem tudtam , csak néztem mint a vett malac és azon filóztam hogy akasszakk? ne akasszak? - néztem ahogy a hal elmerul a léggyel , na ekkor akasztottam. Az idén nagy szárasság volt, a vizszint mindenütt alacsony volt, logikus hogy az oxigén szint is kicsi a vizben , de akkor mitől van ilyen veszett erelyük a domiknak mindenütt ?! Ekkora halat ilyen sokáig még nem kellett fárasszak , de vegül is meglett , igaz addigra jól szétverte a helyet úgyhogy én is tovább áltam. Felfelé menet még 3 helyen tudtam pecálni, ebből 2 helyen megtéptek a domik melyek az első kifogottnak a testvérkéi lehettek. A gond az volt hogy a szárasság és kis viz miatt a sás benőtte az egéssz medret, persze hogy meg akaratlan is feltekerte magát a hal. Nem is erőltettem tovább a finom pálcát , visszamentem a kocsihoz és összeraktam a 8-as botot. Az őzszőr egérre egy hal sem volt kiváncsi, de ugyanígy a fehér vagy piros zonker és a guggler is hidegen hagyta a halakat. Megunva az eredménytelenséget felraktam egy csukasztrimert á la Katka - szerintem a legjobb csuka sztrimer, ellenálhatatlan - és azzal folytattam. Második dobás a csati közepére és hagytam hogy a viz "besodorja a legyet " alám a partszélbe. Egy jó métert ha húztam mikor megakadt a légy - erre vártam - bevágtam és a zsinór vége rángatózni kezdett és megindult felfelé . Április óta nem fogtam csukát, de a méretéhez képest ennek a csukának is sokkal több ereje volt mint máskor egy ekkora halnak .... meg lett ő is meritve . Nem volt nagy de harapott, és ez egy intő jel volt az ősz közeledtére. Még egy orát dobáltam de semmi mozgás, igy hát összepakoltam irány hazafelé... vacsira épp hazaértem....