10. cdc parachute gray hivisible - a mindenes

Hozzávalók : natural grey cdc, grey nyúl/vagy mókus dubbing, pearl med mylar,polopropilén, aranyfácán nyaktoll, horog,cérna, dubbingwax, tű, kinai iratkapocs, egy darabka keményebb  taposó szivacs, tapétavágó.

 

- egyszerü , horgot befogod, bekötöd a polipropilént majd a farkat is bekötöd, egy szálat kihúzol a mylarból és bekötöd ez lessz a bordázat. A dubbingot felsodrod és épited a testet -  ha felértel a testtel a horog kétharmadáig, megbordázod majd a horogfültől lájtosan visszadubbingolsz a poli-ig... a szivacsból levágsz egy kb. 5x10cm darabot, aminek az egyik keskenyebb (5cm) végétől visszaszámitva 1 centire ejtessz egy kereszt bevágást széltől-szélig ... ebbe besüllyesztessz legalább 1 db cdc tollat (ha elég sűrű a toll akkor elég is lessz )  az iratkapoccsal befogod a visszahajtott cdc pihéket és kiveszed a szivacsból majd levágod a tollszárat ... egy tűvel kettéválasztod a cérnát (ha mákod van danwile flymaster vagy UTC-d van) a "választásba" dugod a mutatóujjad majd hüvelyk és fuckyou-s ujjaddal összetolod a cérnát fölötte  és vaxolod... a két segéd ujjadra most épp nincs szükség, az iratkapocsban levő cdc-t befogod a két cérna közzé (már a mutató ujjad sincs ott) , egy kicsit meghúzod a bobbint hogy a cérna beszoritsa a cdc-t  igy elengedheted az iratkapocsból... ezután csak megpödröd a bobbint és hagyod hogy forogjon (be twisteli a cdc-t egyedűl) .... a kész terméket feltekered ,3-4 tekerés a polipropylenre egy előtte a horog hegy felé és legalább egy utánna a horogfül felé .....- elkötöd , lakkozod ,kész . #16-14 méretben már van is egy állat pér-pisztráng legyed .

.... Egy talpig zöldbe öltözött kondást de várjunk csak nem is , inkább csordást pillantott meg ahogy a folyó közepén állva karikás ostorát próbálja szóra birni de sehogy sem sikerül neki. Gondolta is magában nézd már ezt a szerencsétlent mindjárt oda mengyek oszt jól megtanitom cserditeni. A gondolatot tett követte, és ahogy egyre közeledett az idegenhez vette észre hogy  hát ez nem is csordás hanem egy puccos horgász aki ruhástól áll a vizben. Felötlött benne a kérdés hogy de mi van ha egy halőr az , talán jobb lenne ha eldobna mindent bebunna a bokorba és ott tupulna mig elhalad a halőr, de  a reggeli féldeci elég bátorságot adott neki hogy folytassa útját. Ha pedig már úgyis elindult akkor jól szemügyre veszi mit csinál a jövevény mert ezen nem igy szokás halászni, azután pedig kitanitja a városi ficsúrt.
Ahogy közelebb ért biccentett egyet közben intett is : - Adjon Isten !
-Jó napot ! - jott egyből a valasz
-Van e fogás ?
-Csak nyafogás - hinnye, Pesta nem pont effajta se füle se farka választ várt, de ezek szerint az idegennel egy nyelvet beszélnek, közben folytatta az idegen - kis fejesek ...
Pesta egyetértően bólogatott mint János atya úrvacsora osztáskor , közben azon törte a fejét mi a rossznyavalya az a fejes mert ilyen halat ő még nem látott nem hallott, hát lehet mégsem egy nyelvet beszél az idegennel.
-Milyen halak vannak errefele ?
- Padoc,veresmárna, pesztrang, lepény meg őnike .
- Aha, és nagyok is vannak ?
-Vannak hát, félkezesek is meg akkorák mint a kezem - mutatta alkarját Pesta, nem minthogyha látott volna életében akkora halat de mikor este betér a falu egyetlen kúltúrális központjába a hatodik féldeci után megered a nyelve és ettől kezdve a féldecik számával egyenesen arányosan nő a kifogott halak száma és mérete. Egy adott ponton túl pedig már el is hiszi amit beszél és azzal marad.Nem is csoda hogy ezek után nagy halász hirében állt, pedig nem sűrjen került hal az asztalra annak ellenére sem hogy semminek nem kegyelmezett.
 Közben az idegen halat akasztott, vékony pecabotja karikába vágódott , citromsárga zsinórja vad reszkető táncba kezdett - de olyanba hogy Pestának még a szeme is káprázott belé - majd magához húzta a halat. Gyönyörű volt, jó 30 centis domolykó . Pesta egy pillanatra úgy nézet erre az emberre mintha csak a messiás állanna előtte, akaratlanul is beindúlt Pavlovi reflexe és szája megtelt nyállal - nagyot nyelt es kérdezett.
- Pínzes
- Az .
De a pillanat varázsa nem tartott sokáig mert a zöldember leakasztotta a halat és hagyta hogy kiússzon a kezéből. Ez a fajta pocséklás pedig úgy fájt Pestának mintha csak az annyát szidnák, vagy még annál is jobban, nem is állta meg szó nélkül..
- Hát mér engedte el ?
- Mert kicsi .
- Kicsi ? Ez?
- Az !
- Hát mekkora a nagy ?
-  Ennél nagyobb .
 E közben az idegen próbált újra cserditeni de nem csattant az ostor vége , ennek ellenére szinte egyből akasztott is egy újabb halat melynek hasonló sorsot szánt pedig ez nagyobb volt az előzőnél.Eztán újra próbálkozott, már megint nem csattant de újból akasztott és ezt is elengedte. Pesta egy félórán át figyelte majd összegezte a látottakat , a pecabottal úgy kell ostorozni hogy ne csattanjon és akkor jön a hal . Nem nagyon volt mit mondani, az idegen mindent tudott kivéve azt hogy a halat nem kell elengedni mert a kocsma előtt is el lehet adni.
Közben a nap is feljebb hágott Pesta pedig tarisznyájában matatott bicskája után. Keze ügyébe is kerűlt minden ami ott volt, kenyér és szalonna de bicska az nem, és ami azt illeti a bagó is a budiablakban maradt.A szél is rá-rákezdte és annak ellenére hogy a nap erőssen piritott néha rendesen beletúrt a vizparti füccfák hajába. Mivel úgy ment el otthonról hogy miután megdelel irány a kocsma mert vizet ő nem cipel magával - minek is tenné hisz nem akar senkit megkeresztelni - elérkezettnek vélte a plillanatot hogy szedje a sátorfáját. Ebben az elhatározásban az is segítette hogy az idegen halász minden halat elengedett amit fogott, ezt a fajta csúfságot pedig Pesta nem nagyon bírta nézni. Fel is állott, botjárol leharapta a cájgot, a botot mint egy landzsát a bokrok közé dobta s hogy véleményét röviden de nyomatékosan a világ tudtára adja taknyát felszívta, krákogott kettőt s nagylevegőt vévve azt a világra szabadította. Ezzel egy időben újabb széllöket érkezett ami e megnyílvánulást elcsapta oldalra és az egéssz Pesta arcán és nyakán landolt. Még szerencse hogy az idegen háttal állt - gondolta magában - és senki nem látta, még a végén köznevettség tárgya lenne.
Hátra arc és bevetette magát a bozótba. Ahogy csörtetett keresztűl a süsnyőn lelki szemei előtt hatalmas féldecis poharak lebegtek melyek csak arra várnak hogy az ő szomját olthassák, egy pillanatra pedig talan nem is látott semmi mást mert hogy telibe lépett egy nagy egészséges tehén palacsintaba, de úgy hogy a bokája is szaros lett. Semmi baj - gondolta - ez biztos szerencsét hoz, majd, valamikor . Ahogy kiért a dalmán épp  egy trágyahordó szekér közeledett fel is kéredzkezett, fel is vették és egyenesen a kocsma elé vitték. Itt aztán Pesta  előadta hogy miként ostorozta meg a vizet , mikor odacserditett csak úgy pattantak kifelé a halak a vízből, a városi halászok meg csak fel sem fogták mi történik .