C&R

C&R

2008. február 24., vasárnap

... es a folytatas ...

A szombati eredményen felbuzdulva vasárnap újból próbálkoztam és két kissebb domit is sikeredett fognom. Gyönyörü idő volt, most volt 5-6 rontott kapásom is de mind ugyanarra a légyre jött, ugyhogy miután a legyem fentmaradt a töltésen már csak megszokásból dobáltam tovább. Minden esetre jó volt ! .......................................................................................................................................................................... ... és egy kis hétfői ráadás is volt :) ...

2008. február 23., szombat

... az idei első ...

Durván egy hónapos bentülés után, már szinte mind legyet megkötöttem az idei évre amit meg akartam kötni, úgyhogy mivel az idő kicsit enyhűlt úgy döntöttem hogy megúsztatom a legyeimet. Az sem számít ha halat nem fogok de legalább meglátom ha valamelyik legyem nem úgy mozog mint ahogy azt én elképzeltem.
Nem is terveztem hosszu pecát, épp csak a Feketére mentem le de egy jó félóra alatt az összes streamer legyemet kiprobaltam amit legutóbb kötöttem. Még korán volt haza menni úgyhogy egy újabb ötperces sétát is megejtettem a kistóig ami a Körös mellett 15-20 méterre van kicsit lentebb. Ahogy a partra értem meglepett hogy már teljesen ki van olvadva, a hínár szálak mellett a tó aljáig le lehetett látni a kristálytiszta vízben, de ami a legmeglepőbb volt hogy a domik szedegettek.
Szerencse hogy a #8-as botom volt nállam és streamerek ! - de azért nem állt olyan rosszul a szénám mert ebben a tóban talán csak szárazlegyezni nem érdemes. Le is mentem a tavacska közepéig és elkezdtem vallatni a vizet a jól bevált ebijallal. Egy félre sikerült gyenge kis kapást ki tudtam csikarni a halakból de hiába cserélgettem a legyeket sem az eddig jól működő polar fibre streamerek sem a legutóbb kötött mylar streamerekre nem volt jelentkező. Igaz ez utóbbiakat #4 horogra kötöttem és majd csak nyáron várom rá a halakat , de jót tett volna a lelkemnek ha fogok velük valamit.
Egy valami még kipróbálásra várt, a #6-os horogra kötött lazac streamerekből inspirálódott streamer csodák. Mivel ennél kissebb legyem nem igen akadt a dobozomban sem horogméretet élletően sem a légy testett illetően nem filóztam sokat felraktam egyet. Itt vannak a halak legalább most eldől hogy érdemes volt e ezekkel a legyekkel babrálni.
Közben egyre erőssödött a szél, ami lehetettlenné tette hogy egyáltalán dobni tudjak így már majdnem hogy szenvedés volt a peca.az ezt követő másfél órában azt hiszem talán ha ötször sikerült oda dobni és úgy , ahova és ahogy akartam.
A tiszta víz miatt a halak áthúzódtak a másik oldalba így 20 métereket kellett dobni csak hát a szél miatt a zsinór már fele únon sem oda tartott ahova kellett volna.
Az egyik jól sikerült dobásnal volt is egy kissebb burvány a streamer mögött meg egy kis kopi is de hal nem akadt a horgomra. Jó félóra harc után a széllel, pedig egy újabb sikeres dobás után burvány a légytől jó méterre, a halak szétugranak a légy körül és egy kopi. Reflexből bevágtam de igazából halat alig éreztem pedig valami volt a zsinór végén. Elkezdtem behúzni a zsinort de semmi mozgás, jó 5-6 méter után viszont már kezdett feléledni a hal.
Mire magamhoz húztam az utjába eső összes hinárfolt alá benézett de mivel a finomszerelékes cájgomnak ez meg sem kottyant -#8bot, wf8f zsinor, 2x0,35 sodort csukázó előke és 0,30 tippet - egy percig sem féltettem a legyemet.
Aztán mikor már kiemeltem a halat értettem miért volt olyan erőss, a botmhoz mérve 39cm volt.
Néhány sztár fotó után már ment is vissza és biztos szólt a többieknek is mert ezután már egy kapásom sem volt.
Bele is fáradtam az örökös harcba a viharos széllel és összepakoltam, talán holnap újra visszatérek ...

2008. február 18., hétfő

... palemerek ...

Bár akkor még nem értettem - és az izgalomtól amit az első pisztráng és pár pillanattal később az első pér fogása okozott már nem is foglalkoztam vele - hogy miért is kedvelték annyira egy idétlen, kezdő legyes kezéből a halak a palmert. Ma már tudom hogy a légy testét alkotó szőrszálak egy jó sűrűre kötött palmer esetében úgy deformálják a vzífelszint hogy a halak egy jó zsíros hernyó reményében egyből ráugranak . Ezért ha húzós, sodrós habos részeken próbálom felcsalni a péreket vagy a pisztrángokat általában felkerül egy palmer is. Egy jól megkötött palmer olyan mint egy 'keljfel Jancsi' , ha a sodrás bele is kap a zsinórba, a légy feljön a víz tetejére mikor kiér a sodrásból. A hullámzó-fodrozódó örvényeken magától táncol a légy főleg ha még egy kis szél is rásegit,... ellenálhatatlan. Persze hátulütője is van a dolognak ,mivel hogy a horoghegy takarva van a test által, csak akkor akad ha rendesen beveszi/ráharap a hal. Több változat is létezik a sima egyszinütől a bi- és tri-color-okig , de vannak dubbingtest által szinezettek is... Egyik dolog amire figyelni kell hogy a testet alkotó toll szőrszálai max 1mm-el érjenek túl a horoghegyen, különben mindig kihúzzúk a legyet a hal szájából. Ha pedig nem éri el a horoghegyet akkor tapadni fog a légy és hamar süllyed, vizetnyel pár dobás után, hiába zsírozzuk. A dubbingolt testü palmereknél miután felvittük a vékony dubing réteget , a testet simára kell nyírni a kiálló szőrszállaktól, különben ezek magukhoz tapasszák a vizcseppeket és lehúzzák a legyet a víz alá. Dubbingolt palmerekhez én csak sima “dun” (majdnem szintelen) tollat használok , míg a mono-bi-tri color palmerekhez szerintem a grizzly szinek a jobbak.. Persze lehet hogy a szineknek a palmer esetében kevés szerepük van (hacsak nem fehér ill. fekete a palmer) de esztétikailag az emberi szemnek igy biztos hogy tettszetősebb, a halak lehet csak árnyalatokat észlelnek a megtört vízfelületen, de jönnek. Ha pérezek #18-14 esetleg ha egy naygobb darab csak nézegeti és le-fel úszkál a palmerral #12 , pisztrángra inkább #16-12, de ha domizok #12-10 méretben használom. Hegyi vizen elég ha csak sima “color” legyekkel pecálunk, a gyors sodrás miatt melyekben rendszerint meglapulnak célhalaink egy pillant szemrevételezés után eldől legyünk sorsa. Mivel a hegyi halak általában nem szeretnek messze menni a megszokott helyüktől legtöbb egy másodperc vizsgálódás után (ha úszik lefelé a léggyel) már alá is fordul és leszedi a legyet. Általában a pér többet mozog, kb 1.5 métert mozdul el a sodrásból , miután ha nem kapott a légyre visszaáll eredeti helyére. Egy egy ilyen darabos pérrel akár félórát is simán el lehet szórakozni ha épp válogatós kedvében találjuk, és ha a legyesdobozunk szegényes lehet a kakukkfű illatot végül egy másik sodrásban kell keresnünk. A pisztránggal már könnyebb, a hal falánksága ami egy nagy szájjal párosul általában első két dobásra megmutatkozik hogy van e érdeklődő. Legtöbbször 1-2 elvetett kapás után a sebespisztráng már nem jön fel ugyanarra a légyre (palmerra) ilyenkor ha nem lett megakasztva a hal, egy teljesen más árnyalattal még fel lehet csalni. De pisztráng esetében elég ritka az elvétett kapás, inkább rosz/lékesett akasztásról vagy rossz kantakt-ról beszélhetünk ha leakad vagy egyáltalan nem akad a hal. Még mielőtt valakinek kedvét szegném elmondom, a domik (a darabosak 30cm+) ennél sokkal válogatósabbak mert minél lassabb a viz annál tovább vizsgálják a legyet. Nekem főleg a Körösökben és csatornákban hozott jó eredményt a palmer, míg tavon szinte semmit. Gyengébb idegzetüeknek nem is ajánlom hogy tavon próbáljanak szárazlegyezni mert én is aki egy általában nyugodt ember vagyok , sokszor felkapom a vizet mikor látom hogy 3-4 böhöm nagy domi áll a legyem alatt, végül pedig eloldalognak. De hogy ezeket mivel tudtam léprecsalni ... majd máskor elmesélem. ;-) ...