Bár akkor még nem értettem - és az izgalomtól amit az első pisztráng és pár pillanattal később az első pér fogása okozott már nem is foglalkoztam vele - hogy miért is kedvelték annyira egy idétlen, kezdő legyes kezéből a halak a palmert. Ma már tudom hogy a légy testét alkotó szőrszálak egy jó sűrűre kötött palmer esetében úgy deformálják a vzífelszint hogy a halak egy jó zsíros hernyó reményében egyből ráugranak . Ezért ha húzós, sodrós habos részeken próbálom felcsalni a péreket vagy a pisztrángokat általában felkerül egy palmer is. Egy jól megkötött palmer olyan mint egy 'keljfel Jancsi' , ha a sodrás bele is kap a zsinórba, a légy feljön a víz tetejére mikor kiér a sodrásból. A hullámzó-fodrozódó örvényeken magától táncol a légy főleg ha még egy kis szél is rásegit,... ellenálhatatlan. Persze hátulütője is van a dolognak ,mivel hogy a horoghegy takarva van a test által, csak akkor akad ha rendesen beveszi/ráharap a hal. Több változat is létezik a sima egyszinütől a bi- és tri-color-okig , de vannak dubbingtest által szinezettek is... Egyik dolog amire figyelni kell hogy a testet alkotó toll szőrszálai max 1mm-el érjenek túl a horoghegyen, különben mindig kihúzzúk a legyet a hal szájából. Ha pedig nem éri el a horoghegyet akkor tapadni fog a légy és hamar süllyed, vizetnyel pár dobás után, hiába zsírozzuk. A dubbingolt testü palmereknél miután felvittük a vékony dubing réteget , a testet simára kell nyírni a kiálló szőrszállaktól, különben ezek magukhoz tapasszák a vizcseppeket és lehúzzák a legyet a víz alá. Dubbingolt palmerekhez én csak sima “dun” (majdnem szintelen) tollat használok , míg a mono-bi-tri color palmerekhez szerintem a grizzly szinek a jobbak.. Persze lehet hogy a szineknek a palmer esetében kevés szerepük van (hacsak nem fehér ill. fekete a palmer) de esztétikailag az emberi szemnek igy biztos hogy tettszetősebb, a halak lehet csak árnyalatokat észlelnek a megtört vízfelületen, de jönnek. Ha pérezek #18-14 esetleg ha egy naygobb darab csak nézegeti és le-fel úszkál a palmerral #12 , pisztrángra inkább #16-12, de ha domizok #12-10 méretben használom. Hegyi vizen elég ha csak sima “color” legyekkel pecálunk, a gyors sodrás miatt melyekben rendszerint meglapulnak célhalaink egy pillant szemrevételezés után eldől legyünk sorsa. Mivel a hegyi halak általában nem szeretnek messze menni a megszokott helyüktől legtöbb egy másodperc vizsgálódás után (ha úszik lefelé a léggyel) már alá is fordul és leszedi a legyet. Általában a pér többet mozog, kb 1.5 métert mozdul el a sodrásból , miután ha nem kapott a légyre visszaáll eredeti helyére. Egy egy ilyen darabos pérrel akár félórát is simán el lehet szórakozni ha épp válogatós kedvében találjuk, és ha a legyesdobozunk szegényes lehet a kakukkfű illatot végül egy másik sodrásban kell keresnünk. A pisztránggal már könnyebb, a hal falánksága ami egy nagy szájjal párosul általában első két dobásra megmutatkozik hogy van e érdeklődő. Legtöbbször 1-2 elvetett kapás után a sebespisztráng már nem jön fel ugyanarra a légyre (palmerra) ilyenkor ha nem lett megakasztva a hal, egy teljesen más árnyalattal még fel lehet csalni. De pisztráng esetében elég ritka az elvétett kapás, inkább rosz/lékesett akasztásról vagy rossz kantakt-ról beszélhetünk ha leakad vagy egyáltalan nem akad a hal. Még mielőtt valakinek kedvét szegném elmondom, a domik (a darabosak 30cm+) ennél sokkal válogatósabbak mert minél lassabb a viz annál tovább vizsgálják a legyet. Nekem főleg a Körösökben és csatornákban hozott jó eredményt a palmer, míg tavon szinte semmit. Gyengébb idegzetüeknek nem is ajánlom hogy tavon próbáljanak szárazlegyezni mert én is aki egy általában nyugodt ember vagyok , sokszor felkapom a vizet mikor látom hogy 3-4 böhöm nagy domi áll a legyem alatt, végül pedig eloldalognak. De hogy ezeket mivel tudtam léprecsalni ... majd máskor elmesélem. ;-) ...
