Tapsi Hapsi és Mickey egér csodálatos kalandjai

Az elmúlt napokban unalmamban és persze készülve a csukákra leültem és kötöttem egy őzszőr egeret és egy nyúlszőr zonkert. Alapos ember vagyok ezért ma este 7 után kimentem megnézni hogy mégis hogy úsznak a Fekete Körösben. A zonker került fel elsőnek , de mivel a nyolcas bot már április óta nem volt a kezemben az első dobás nem is sikerült - persze dobás előtt beáztattam a zonkert - úgyhogy húztam le még zsinort és újra dobtam. Ez már jobb volt és épp vizsgálgattam hogy mennyi zsinór maradt lehúzva mikor valami egy irdatlant rántott a boton, de úgy hogy az majdnem kirepült a kezemből. A szokatlan az volt hogy halat nem is vártam erre a légyre itt, de azért újból dobtam . Még két dobás és egy újabb rávágás, de ez is elment. Valószinüleg hosszu - 14cm - és nagy volt a légy -#4/0 horog- így gyorsan felraktam az őzszőr egeret hátha arra felakad valami. Második dobás az egérrel és rávágás, persze nem akadt. Tovább dobálok de most másik irányba a harmadik dobásra az egér mögött felrobban a víz, erőss rántás akasztok de semmi... Ekkor szél támadt elkezdett dörögni villámlani és a semmiből előkerült felhőkből elkezdett szakadni az eső . Nem volt mit tenni egy perc alatt összeszedtem a cuccot, spuri hazafelé verseny futás a kutyámmal ( Írszetter ) aki állandóan leelőzött aztán visszafordult és biztatott hogy fussak gyorsabban ...

G's Tellico

Ennek a légynek is megvan a maga kis meséje, történt ugyanis hogy a kezdetekben a Bihari (HU) legyesek polibogaraiból inspirálódva elhatároztam hogy én is megkötöm a magam polibogarait. Mivel polifoamról akkor még nem hallottam és bár kerestem de sehol nem találtam egy játék boltban végül valami polifoamszerü anyagu labdákra bukkantam. Rögtön vettem 3db-t , egy narancs, egy sárga és egy zöld szinüt. Ez utolsót a kutyának adtam aki nagyon örült neki,valószinüleg eredeti rendeltetése is kutyáknak játék labda mert tömör gumihab az anyaga, szinte szétrághatatlan - igy aki megkérdezte tőllem hogy miből van a G's nyugodt szivvel felelhettem hogy kutyagumiból ! Tehát megkötöttem első G's-eimet , melyek ekkor még nem viselték e nevet de mivel hasonló legyet sehol nem találtunk Katka javaslatára megkapta az én nevemet. Az első darabokat még egyenesszáru Mustad nedveslégy horogra kötöttem de egyszer kifogytam a horogból és mivel csak rákhorgom maradt így arra kényszerültem hogy #10-es rákhorogra kössek. Az eredmény ami a fogásokat illeti engem is meglepett, ugyanis sokkal kapósabb lett a legyem. A kisérletezés tovább folyt és jó három év után meglett a végső formálya . Négy különböző színben készülnek: sárga,narancs, zöld és fekete. Ami közös bennük hogy mind rákhorogra készül és a bordázat piros fogselyemből van na és a piros farok. A sárga és narancs szinü kutyagumiból van, a fekete és zöld polifoamból, de mindegyik süllyed tehát nedveslegyek. A gallér egyszerü hosszu "szőrü" házikakas toll, a fekete kivételével ami fekete galléru mind grizly gallért kapott. A sárga szinü inkább tavasszal és sáros vizben működik, a narancs az ezt követő időszakban egéssz évben , de nyáron legjobb eredményt a fekete hoz illetve nyárközepétől a zöld is. Amit még tudni kell rólla az hogy álló vizben és lassu folyásu vizekben nem érdemes feltenni, igazán jól a kicsit gyorsabb vizü, sodrósabb kavargósabb vizekben működik. Bár ha a folyó közepén eregetünk vele igy is foghatunk halat, de a legjobb taktika ha egéssz a partszélbe dobjuk és onnan húzzuk befelé vagy lentről fölflé. Ugyanis a gyorsvizekben a halak általában a partszélben pihennek, innen aztán egyből lerohanják a beeső legyet. Néha mikor a domik a sodrásban bandáznak a folyó közepén is lehet szépen fogni vele, gyakran nem is kell vontatni csak a sodrasban tartani és érezni lehet ahogy a halak kopogtatnak.... Nedves legyeket nem nehéz kötni (szerintem) , így a G's-hez sem kell különösebb kötési tudomány. Íme : 1). Alapkötés után bekötök egy piros "tag"-ot és a fogselymet (bordázatnak)... 2). Bekötöm a kutyagumi csíkot ... 3). A gumit feltekerem majdnem a horogfülig és elkötöm, de hagyok legalább 2mm-t a horogfül előtt a gallérnak... 4). A bordázattal szintén felmegyek és elkötöm... 5). Befogom a gallér tollat - lenyeges hogy ez hosszúszálu legyen... 6). Feltekerek 3 tekerést és elkötöm legalább 3 csomóval -így egy fej részt is kialakitok...

............................................................................................................................................................... Tegnap este 7 után érkeztem a partra, a Fekete Körös most tiszta volt . Kezdetnek felraktam egy #10-es parasutot amit a mellényemből akasztommam ki, jött is rá 3 kisebb domi, de valódi célom a 8-as parák tesztelése volt így le vettem a 10-est. Kicsit rosszul eset mikor a zsebembe kotorászva nem leltem a nagylegyes dobozomat, hát igen az az asztalon maradt miután szépen beleraktam az újonnan kötött 8-as parasutokat. A vizből már nem fordulok haza, ha már itt vagyok akkor pecálok is. Egy széria G's is kiprobálásra várt igy hát nekiláttam sorra kipróbálni őket. A sárga most a várt eredményt hozta , azaz alig valamit. A narancs már kicsit jobb volt de nem voltak elájulva tőlle a halak. A fekete aratot, de miután egy domi bebújt vele egy gyökér alá és beszakadt úgy döntöttem hogy a zöldet is kipróbálom. A Fekete Körös alsó hegyi szakaszán a nagy domik ritkák, 33cm-s volt a legnagyobb amit itt eddig fogtam így itt a 25-30 centis domik már jónak számitanak. A zöld nagyon bejött a halaknak sorra jöttek a 25 centisek és a felettiek (8db) a legnagyobb 29cm volt, de 25cm alatt is volt bőven. A végeredmény kb 4 méter hal, amihez ha hozzávesszük hogy 3 órát pecáltam elég jó teljesítmény (szerintem).

Amikor parázok ....

Minden kezdet nehéz, de ha valaki egyedül vág neki a műlegyezésnek akkor tényleg nagy fába készül belehasítani.Mikor engem elkezdett foglalkoztazni a gondolat hogy belevágjak egyedül, eszembe nem jutott hogy a légykötés ugyanolyan részt kér majd magának a szabadidőmből mint maga a horgászat. Mivel a legyező felszerelést illetően úgy tűnt hogy minden kinaiúl van, előbb lett satum mint legyező botom. Az első legyeimről most inkább nem beszélnék - bár halat azokkal is fogtam - az évek és persze a rengeteg sikeres peca na meg az állandó kisérletezés mindig formálja a légy-repertoáromat. Még ezekben a kezdetekben történt hogy meglátogatott Katka, Pupa és Józsa Imi. A nagy találkozást a Fenes partján ünnepeltük meg egy egéssz napos lengetéssel. A nap végén lenyultunk egy egy legyet a masiktól - a fiuk azt monták ez természetes legyesek között - így nekem egy bicolor palmer jutott és egy cdc parachute Pupatól. Ez utóbbi egy kerek évig hevert a legyesdobozom alján mig végül egy megyei versenyen néhány Nagyváradi legyes akik az égig magasztalták a parachute legyeket bogarat nem ültettek a fülembe. A következő horgászataimon mindig elővettem a parachutomat. Ez a para a klasszikus változat volt nyúlszőr dubbing test polipropilén bóbita és cdc gallérral. Annyira bevált a péreknél hogy a végén teljesen lekopott a gallér, végül pedig egy domi az Érből arcátlan módon el is vitte tőllem. Nem volt mit tenni gyorsan elkezdtem az utángyártást , időközben pedig rájöttem hogy a cdc sokkal jobb dubingnak mint gallérnak. Szép legyet cdc dubbing testtel #16-10 méretben lehet kötni. A legnagyobb előnye hogy sokkal nehezebben ázik el mint a toll vagy a szőr dubbing. Persze nem árt néha kenegetni mert a sebes hegyivizben egy idő után lekopik rólla a zsír réteg és akkor ez is süllyed. Szintén para legyeknek használok nyúlszőrt, de mig a cdc-t csak is rendelem ez utóbbit én magam festem amilyenre akarom. A nyúlszőr hamarabb ázik el ezért inkább lassabb vizekre használom a belőlle kötött legyeket. Persze a nyúlszőrrel sokkal könnyebb bánni is, nem olyan puffos mint a cdc, ezért aztán szép legyeket lehet kötni belőlle #18-8 méretben (ennél kissebbet de nagyobbat sem kötök parachutokból). Eleinte ragaszkodtam hozzá hogy a légy minden részének a színe egy szín árnyalatu legyen, de később úgy tapasztaltam inkább a légy testének a szine érdekli a halakat mint sem a farok vagy a gallér szine. Ezért ha hegyi vizre kötök mostmár minden parám GP (Golden Pheasant alias Arany Fácán) nyaktoll farkat kap. A síkvizi domivadász parák pedig fekete vagy fehér kakastoll farokkal lesznek díszitve. Íme : Általában felbóbitázok több horgot is , így gyorsabb a sorozatgyártás .... Alapkötés után felkötöm a farkat (kakastoll) , a cérnával misszamegyek a horogfülig...

Felkötöm a gallértollat ...

A farok felé haladva lekötök egy szál pearl flash-t amiből bordázat lessz...

A horogfül felé haladva felkerül a dubbing is, egéssz a horogfülig....

A bordázattal felmegyek a bóbitáig (elkötöm) , és a gallért feltekerem majd elkötöm két csomóval a gallér alatt. A biztonság kedvéért a horogfülön is elkötök két csomót mert a gallér alatti csomó hamar bomlik nagy legyeknél. Végül egy csepp lakk a csomókra, mire vizpartra kerülünk meg is szárad és indulhat a peca.

A vasárnapi sültszalonna esete ....

Tegnap (08.19) délben kiszedtem a festékből a dubbingokat, de mivel még száradniuk kell egyenlőre tétlenségre voltam itélve. Déltájban már nem birtam magammal... vasárnap lévén választhattam hogy egéssz nap otthon maradok vagy kimegyek pecálni. Mivel egéssz héten délutánonként volt peca, annyira nem hiányzott egy kiadós lengetés csak egy kis levezetés , időtöltés ilyesmi. Hamar sikerült rábeszélnem az asszonyt hogy menjünk szalonnát sütni a Fenesre. Hamar bepakoltunk és elindultunk , nem is mentem csak a patak alsó szakaszáig remélve hogy ott is van hal. Bizva a tudományomban biztos voltam benne hogy ha van hal akkor én megfogom. Szalonna sütés előtt félóra peca azután ugysem lessz már kedvem hozzá. Fel is raktam egy fekete cdc parát és elkezdtem lengetni. Nem kellett sokat várjak egyből volt jelentkező, igaz kis sulytásos volt amit egy másik követett de a harmadik halam már egy pér volt. A viz kicsi volt az aljzat pedig barna algával vastagon boritva. Egy helyen nem is volt csak egy kapásom, helyet változtattam de nagyon kihalt volt a viz. Végül is még feljebb mentem, egy régi hidláb mellől kijött egy újabb sulytásos és még három pér. A legnagyobb 20cm volt, a legkissebb pedig 6 centi mindenestől. Először azt hittem hogy valami küsz , csak mikor kézbe fogtam hogy levegyem a horogról vettem észre hogy pér. Egy ekkorát tavaly is sikerült fognom, kicsit meglepett hogy be tudta venni a #16-os horgot , de hát a meder elég tiszta alig van benne valami rovar az éhség pedig bátoritja a halakat. A köveket felforgatva nagyritkán leltem 1-1 jókora tegzest aminek a háza kb 2 cm volt. Egyet szét is szedtem, a töltelék egy már majdnem kifejlett bogár volt ami igaz még sárgásan attetsző szinü volt de már voltak lábai. Hát igen egy ekkora tegzest dolog leszedni a kőről, ezek a kicsi halak pedig a kő alól kellene kiszedjék , esélyük sincs rá. Bár a nap nem sütött olyan fülledt meleg volt hogy ömlött a viz róllam, ez a közeledő vihar jele itt. Be is fejeztem a pecát és visszamentem szalonnát sütni. A kaja megvolt de pecálni mar nem kezdtem el újra, inkább kövekből összedobtam egy kis zúgót , utánna pedig irány haza. Jól sejtettem vihar közeledett ! Mikor beértem a faluba már látszott a sötét felhőtakaró széle. Ahogy közeledett egyre csúnyább volt, rendesen szórta a villámokat az ég is dörgött mintha le akarna szakadni. Épp csak beálltam a kocsival a kapu alá és rá is kezdte az eső, csak reménykedek hogy fent a hegyen is legalább így esett és lemosta az algaréteget a kövekről. Sajna a tavaszi idény eleji halbőség most nem mutatkozott, azóta sokan voltak fenn, én meg legalább 2 hónapja hogy utoljára . Igaz akkor még nagy viz volt, a halakat nem tizedelték a "sporik" akik mindent tarisznyába tesznek. Csak reménykedem hogy valahova elbujtak a halak vagy bandába tömörülve járnak le fel a patakban, és talán jövőre is lessz olyan szerencsém hogy egy nap akár 100 pért is fogjak azokból melyekhez az idén volt szerencsém. Az idei átlag 18-20cm volt ha jövőre ez 2 centivel több lenne az maga lenne a kánaán. Jah ' a szalonna jó volt ! :) - de kit érdekel az egy horgász blogja !

Amikor uncsi van ....

Van az úgy hogy semmihez nincs kedvem , esik az eső tökéletes időzités lehetne a légykötéshez de valahogy ez ma nem fog összejönni. A baj csak az hogy tegnap sem volt kedvem hozzá és azelőtt sem . Igaz állapotomban javulást vettem észre mert tegnap már leültem és birtam kötni 4 db parasutot " á la _sanya design " , ezt is csak azért mert készülök a Sajóra. A légykötő asztalomon ott vár két tekercs 0,10 mono hogy előkét sodorjak belőllük de erre már nem tudtam elszánni magam. Maradtak a legyek, lajstromba vettem a horgos doboz tartalmát, végső következtetés hogy megcsappant a #8-as horgaim száma. De sebaj előkerül a legyes dobozom is és sebészi precizitással egy szikével rendet rakok benne, a nem használt csótányokat és lótetüket levágom. - Voilá! - van már horgom is ! Jobban szétnézek a dobozban újabb áldozatok után kutatva! Messze virít néhány gyenge galléru parasut , nekik sem kegyelmezek. Lassan összejött vagy 10-12 horog, ideje letenni a pengét még a végén a jó legyeket is levagdalom. Satuba fogom az elsőt előszedem a polipropilént bobbin után nyúlok de a cérna nincs befűzve, közben már azon töröm a fejem hogy milyen újításokat kellene belevigyek legújabb legyeimbe mert általában nem titkolom a módszereimet az Ipoly után pedig páran biztosan rákattantak a parasutomra. A két éves zöld húsvéti tojásfesték nem csak a nyuszi tojta tojást festi meg, a nyuszi bundáját is kiváloan megfesti csak három napig áztatni kell a festékben. Legutóbb kissé elnéztem a keveréket és nem tettem bele sárgát csak zöldet, így nem oliv lett hanem méregzöld. Kicsit ecetszagu volt a dubing de ha az Éren, Sebes Körösön és Ipolyon ették a domik akkor máshol sem lessz vele probléma. Felállok az asztaltól, valahogy nincs kedvem még a cérnat sem befűzni. Tojásfesték - tojásfesték - tojásfesték... - megvan !!!! és már nyúlok is a tárcám után, uticélom a falu BOLTJA . Az eladó kicsit furcsán néz rám hogy augusztusban tojást festek de azért be megy a raktárba és előkutat egy csomag elfekvő festéket. Tökéletes ! - kék, zöld, sárga és piros . Otthon tüzetes használati utasitás elolvasás után a festékporokat 4 db félliteres üditős petpalacka szórom, mindegyikre 5ml ecetet mérek, 2dl vizet és jöhet a shake. Érdemes jól bezárni az üvegeket összerázás előtt ! Ez megvan , mostmár pár napig állni hagyom aztán szinkeverés és mehet bele a legújabb fehér nyulszőr is. A kezemre szóródott festékpor közben a csap alatt nedvességet kapott így megmutatta kezemen milyen is lessz a kész dubing. Félóra sikálás körömkefével és már nyoma sincs a festéknek - no hát ettől sem fognak mérgezést kapni a halak ! Ezzel meg is volnánk és mondhatnám hogy újult erővel vagy hogy immár lelkesen ültem vissza az asztalhoz hogy befűzzem a bobbint, de nem mondom mert a kedvem még most sem jött meg. Lázas kutatás a légykötő dobozban és HEURÉKA! - az öt bobbinból egy be van fűzve :) - ma valamiért nagyon nagy ellenségem a befűzés - igaz zöld cérna van benne de kit érdekel, amikor csak rikitós lila cérnám volt és mindent azzal kötöttem akkor is pont annyi halat fogtam mint mikor tartottam magam a sztandardokhoz. Kezemben újra a polipropylén lelki szemeim előtt már készülnek a kék, ciklámen, fekete és zöld testü parasutok, mind fekete farokkal és grizly gallérral. A tapasztalat azt mutatja hogy a test szinére figyelnek a halak, ehhez tartom magam. Lenézek és még mindig ugyanott tartok azaz semmit nem csináltam ! Azaz mégis ! - szellemi munka ez a javából, rájövök hogy a levertség oka az hogy unom az eddig kötött modelleket szineket, hát persze az ! - még jó hogy vannak ilyen pihent pillanataim is amikor csettintésre jön a múzsa, néha "kutya labda" formában pattan elém néha pedig színes tojásfesték alakban hoz egy kis változatosságot. A dubbingoknak még kell egy kis idő hogy elkészüljenek igy elég ha csak a bóbitákat felkötöm a horgokra. Sorozatgyártásba kezdek, rovid idő múlva a szivacsba akasztott horgok már felbóbitázva várják hogy megkapják végső formájukat, ki ilyen ki olyan szinü szitakötőt fog helyettesiteni. folyt.köv. .......................................................................................................................................................................... közben .... Tegnapelőtt (08.16) már nem birtam magammal így hát kimentem a Fekete Körösre tesztelni a legyeimet. Egy sorozat G's elkészült így hát azokkal kezdtem horgászni. Rögtön egy feketét raktam fel, a domik meglepően jól jöttek rá. Igaz nem nagyok max.30cm , sőt a legtöbb 20cm vagy annyi sem, viszont minden dobásra volt valami kopi. Felraktam egy narancsot is erre ugyan úgy jottek. Lassan rámsötétedett de kb 4 óra alatt sikerült kiüssem magam . Ha a versenyen is így progdukálok majd elég ha csak egy félidőt pecálok, hisz a véga kb 5 méter lett . Tegnap (08.17) gondoltam le ellenőrzöm nem csak véletlen volt e az előző napi kisrekordom. Ahogy a partra értem lassan közelitettem a part szegélyező bokrokhoz, a partszél televolt paducokkal. Felraktam egy nimfát és adjad neki! volt is pár kopim , láttam a hogy egy egy paduc belecsip a legyembe . Kissebb legyet tettem fel de ez sem segitett akkor is csak a kopik voltak , lassan pedig eltüntek a halak is . Talán ha .... na majd legközelebb. Begázoltam a vizbe , a nimfákkal dobáltam tovabb. Azt hiszem megfogtam életem eddigi legkissebb domiját is nem volt 5 centi sem , de azért szájba tudta venni a #16 rézfejü PT-t. Felkerült egy #10 zöld para , erre csak egy jelentkező volt igaz az egy 30-as volt . Visszaváltottam G's-re , az előző napi sikertörténet megismétlődött. Egyszer bele is akadtam valami nagy halba ami szétrebbentette a vizet is de ez le is akadt. A fekete G's-emet háromszor is beszakitottam , de ennek ellenére mindig megleltem a bokron vagy a gyökereken - mázli. Legyezős konkurencia nincs a környéken igy nyugiba tudok pecálni , egyedül a paducozók néznek rám csúnyán , de ezt már megszoktam . Sőt kezdem úgy érezni hogy ők is, mert tegnap már a padrós sporttárs látva hogy ő semmit sem fog inkább engem figyelt és próbált rájönni hogy mégis hogyan tudok minden második dobásra kiszedni egy domit mikor neki meg se piccentik az úszóját. Amikor pedig látta hogy megyek kifele a vizbol utánnam is szólt hogy maradjak mert unatkozik ...

Amikor felkészültem az Ipolyra....

Lassan már hagyománnyá válik nállam hogy felrúgom az időrendiséget de talan jobb is igy . Az Ipoly versenynek voltak ám előzményei is, az egyik az a bizonyos szaggatós peca volt a másik egy sokkal nyugisabb peca a Sebes Körösön itt a román oldalon Körös Tarján-nál. Munkámból kifolyólag dolgom volt Nagyváradon de mivel hamar végeztem a délutánt a Sebesen tölthettem. Egy gyenge hidegfront követte a Fishfantom kupát , ettől függetlenül a kánikula újra visszatért. Mellest nem is vittem magammal csak úgy rövidgatyesz tornacipő összeállitasban támadtam a vizet. Kötöttem jópár polibogarat mivel a nagy melegben még a Fekete Körösben is csak arra volt hajlandó ugrani a domi. Begázoltam a vizbe ami nem volt olyan meleg mint ahogy azt én elképzeltem felraktam egy polit és elkezdtem a pecát. A Körös itt nem hasonlit arra amit Komadinál láttam, a meder homokos-kavicsos nincsenek gödrök.

A meder közepén és általaban ahol a fő folyás van melyebb a viz de ott is talán honaljig érő lehet, viszont mindenütt még a közepén is hinár sávok vannak, ezeket néha nem is lehet látni mert viz alatt vannak . Jókora csapások vonták el figyelmemet melyek néha elég közel voltak hozzám, bár megdobtam mindet egy árva rámozdulást sem sikerült kicsikarnom. Mikor már jó félórat voltam derékig a vizben nagyon hiányozni kezdett a mellesem, szabályosan reszkettem - ha uszkáltam volna nem csak egyhelyben állok ilyen biztos nem fordul elő - felmerült bennem hogy abbahagyom a pecát és majd legközelebb mellesben folytatom. Azonban nem hagyott nyugodni a gondolat hogy úgy menjek haza hogy nem halszagu a kezem, tehát kimentem a partszélbe ahol már csak combközépig ért a viz és tovább erőltettem a polibogarat. Az eredménytelenséget légycserével dijaztam felkerült egy parasut amivel sikerült kicsikarnom 4-5 burványt amibol két hal meg is akadt de pár másodperc után leakadtak. Visszaváltottam polibogárra és egy hosszu hinársáv és part közötti horgászható tiszta részen mozgásra lettem figyelmes. Közelebb mentem 4db 50cm körüli domi járőrözött le-fel. Megdobtam őket egyből le is csaptak a polibogárra viszont hiába akasztottam halat nem éreztem, végül eltüntek a domik is.Lejjebb haladva még volt 3-4 rámozdulás ugyancsak vesztettem újabb 2 halat de ezek csak harmincasok lehettek. Végül mikor már elegem lett az egésszből a folyó majdnem közepén kiálltam egy homokpadra. Ekkor vettem észre hogy előttem a hinársávokon túl két helyen is 4-5 domi járőrözik. Egy kicsit fújt a szél is ami nem lett volna baj de mivel egyik másodpercről a másikra változtatott irányt lehetetlen volt pontosan dobni. Domitól még olyat nem láttam hogy akár 5-6 métert úszon a beeső légyhez de most valamiért nagyon kiváncsiak voltak. Itt a parasut már nem kellett nekik, viszont ha a polibogarat sikerült jól odavágni egyből odaúszott 1-2 domi hogy megnézze. Ekkor már sinen voltam 10 perc alatt kijött három domi, váltottam a tisztásokat is dobások között hogy legyen idejük visszaállni a helyükre a kicsalt domiknak. Az egyik burvány amibe rendesen bele is akasztottam egy szép domit adott ezt már fárasztani is kellet kicsit mert mikor közel húztam a halat csak akkor láttam hogy alábecsültem a méretét. Meg is lett, kimentem a partszélbe hogy lefotózzam, aztán olyan vigan úszott vissza mint aki élvezte hogy ki lett fogva.

Már nem volt kedvem visszmenni a vizbe csak a partról dobáltam, amikor egy nagyon sekély kiterült részre értem. Mint arra később rájottem itt azért elég mély árkok voltak a mederben. A lényeg hogy tanuja voltam a balin rablásának. Szinte pár másodperc alatt jó 50 méteres körzetben egyszerre, elkezdtek pattogni a kishalak, nem lehet szavakba önteni a látványt azt látni kell. Elhataroztam hogy fogok egy balint , meg is dobtam a rablásokat , néha volt is rá valami kapás , gyenge rántás de balin az nem jött, helyettük sikerült újabb két kis domit kiszedni .

Ekkor a nap már teljesen eltünt gyorsan sötétedett visszamentem a kocsihoz és összepakoltam, közben a vizet néztem ahogy a nagy domik - gondolom azok lehettek - egyre sürjebben jókora burványokkal tudatják 'ők csak erre a pillanatra vártak hogy én pakoljak és hagyjam őket nyugodtan vacsorázni. Sajnáltam otthagyni a vizet hisz most egéssz felelevenedett de, visszatérek én még ide .....

Amikor magamat is meglepem....

Nem tudom ki hogy van vele de én nem érzem magam egy nagy versenyzőnek, a versenyekre főleg a társaság miatt járok és persze lehetéőség adatik 2x3 óra pecára is új vizeken. Mivel már kezdek ráunni az általam horgászott vizekre legnagyobb örömömre nem is olyan messze tőllem a Sebes Körösön került megrendezésre a Magyar Legyezőhorgász Bajnokság első fordulója. A beugró is csak jelképes volt mivel komoly anyagiakban megtestesülő dijak nem voltak. Talán jobb is így hisz igy elég sokan összegyültünk a versenyen, az elért eredmények eszmei értéke igy sokkal többet jelentett. Sebes Körös FishFantom Kupa - éjszaka indultam, szerencsere itt más időzónában vagyunk egy órával előrébb így még nyertem is egy órát. Az út kb 100km jó két óra alatt lenyomom. A határon is csak köszönt a vámos és engedett tovább utamra. Komádiban kicsit kerengtem mire megtaláltam a tábort de vegül is sikerült, de még így is hamar oadértem. Még be sem fejeztem a cigimet mikor Zsolti barátom megviselt arcal előkászálódott a "bungallóbol" . Látszott rajta hogy hosszú éjszakája volt Vilmos Bácsi körtéjének egéssz jól felismerhető nyomait olvastam ki arcvonásaiból. Akik már előző este érkeztek mind hasonló tünetekkel küszködtek de egy erőss KV mindenkit rendbehozott. Az adminisztrativ ceremónia lebonyolitása után kiderült hogy Bogaras Pityu lessz a párom. Első szektorunk egy híd alatt volt ami kicsit megrémített bennünket. Szerencsére félelmünk nagyon hamar eloszlott hisz már első dobásra jelentkeztek a halak, a Pityué meglett az enyém meg melléugrott , de fél perc után ő is meg lett mérve. Nagyon jó szektor volt tele hallal. Egy verseny nagyon jó alkalom hogy az ember felismerje saját hibáit, rájöttem hogy lusta vagyok, ugyanis én 4 lépcsős toldott vékonyodó előkével pecáltam ami hát így utólag szerintem mindenre jó csak épp legyezni nem. Állandóan gubancolódott , a dobás pedig nem terült ki ... mig én elvoltam a gordiuszi csomóimmal Pityu le is előzött pár hallal amit vegül nem tudtam behozni. Szektorunk végén egy hosszu mély gödör volt itt böhöm nagy domik jöttek fel de ezekből nem nem tudtunk fogni egyet sem. Én vegig 8-as parasuttal nyomtam Pityu pedig polibogárral - (nekem kicsit furcsának tűnt hogy a Magyar legyesek szinte mind Polibogár őrültek de hát ez van) - nyomta . Az első félidő ehhez képest jól sikrült toppon voltunk mindketten, minden esetre az előkét még mindig nem cseréltem le biztam benne hogy a gubancokat izgalmamban idéztem elő és majd második félidőbenn jobban odafigyelek. Babgulyás, rövid pihi és már megint vizen voltunk. Új szektorunk elég halmentes volt , nem is kellett olyan hosszúkat dobni igy gubancaim sem nagyon voltak . Egy bokor alól sikerült kiszedjek egy kis domit - legalabb a becsületem meg van mentve , gondoltam magamban - és még vagy háromszor feljött egy egy domi de mindig a légy mellé kapott. Nem hagytam a bokrot de a meglepetés nem a bokor alól jött hanem a nyilt viz felől. Egy nagy fekete árnyat lattam a bokot felé úszni , pár száritó dobás után meg is dobtam . Előtte azon gondolkodtam hogy nem ártana 0,20 tipetre cserélni a 0,18-ast de mikor a zsebembe nyúltam mellbe vágott a felismerés hogy egy tekercs 0,10-est raktam be a 0,20 helyett igy aztán maradt a 0,18. Nagyon jól sikerült elkapni a pillanatot , az árny észrevette a vizre hulló legyet irányt váltott és lekapta , majd fordult egyet és megtépett. hmmm 0,18 tipettel idén először tépett meg hal - a monstrumos kaland időrendben a két verseny között volt -de biztam benne hogy nem fog megismétlődni így újra töltöttem a "fegyverem". Ez az egéssz a második félidő első félórajaban jatszódott le , a következő 2,5 órát úgy dobáltam végig hogy hal nem ment a legyeim közelébe. Végső elkeseredésemben még sztrimert is felraktam de ez sem hozott halat. Eredményhirdetés ,hatodik lettem a harmincból, ez nem is olyan rossz eredmény ha azt nézem hogy ismeretlen vizen voltam. Kicsit flusztráló volt a gondolat hogy mi lett volna HA előkapok egy sodort előkét a zsebemből - mert mindig van nállam 3db - é azzal pecálok, na meg ha jobban megnézem mit pakolok be indulás előtt és nállam lett volna a 0,20 tipet is... Tanulságos volt ! - minden esetre dijátadas után egy jót buliztunk Katka énekelt nekünk és tanui lehettünk az év nagy slágerének megszületésének is ami a "Földes" cimet kapta. Ráadásul elég sok fórumozó is eljött nem tagadom leginkább a lehetőség hajtott a versenyrészvételre hogy most megismerhetek többeket is azok közül akikkel már három éve fórumozok. ......................................................................................................................................................................... Ipolyparti Bogaras Kupa - Nem volt egyszerü meggzőzni az asszonyt hogy újra elengedjen egy versenyre ami ezúttal a távolsag miatt 2 ottalvással is járt. Mikor a térképre néztem és számolgatni kezdtem a 400km kicsit engem is meglepett de betársultam Katkáékhoz igy ez is megoldódni látszott. Kicsit hosszú volt az út , pedig Kacsa pontosan emlékezett a tavalyi útvonalra , ehhez képest csak háromszor tévedtünk el. Végül persze odaértünk, Bihari gyerekek nem adják fel olyan könnyen. A tábor a vízparton mondhatni idilli , de a legjobb helyen ! Rögtön a partra siettünk hogy lássuk a vizet, ahogy megpillantottam, kb 5 másodperc után egy gyönyörü balin kiugrott a vizből egyenesen felénk majd egy felóráig még ott körözött a környéken. Mikor elteltünk a látvánnyal gyors sátorverés után úgy döntöttünk egy rövid peca még belefér a napba. Tényleg rövid peca lett mert mire napijegyet vettünk a nap is lement, talán 2 órát pecáltunk. Kicsit meglepett hogy milyen széles az Ipoly , nem is beszélve a mélységéről , mert ahol mi leálltunk versenyszektoron kivül átlag 20 centi volt. Sokkal mélyebbnek hittem, minden reményem elszállt affelől hogy én ott labdába rúghatok. A fórumról inspirálódva feltettem hát egy polibogarat amit 1 órán keresztül dobáltam de csak kis küszök csipkedték a lábait. Váltottam hát, felkerült a 8-as parasut az ász ami mindent üt ilyenkor mikor még sok a szitakötő. Talán lottóznom kellene ! - burványok farcs kapások jelezték hogy jó helyen tapogatok, két domi pedig meg is lett. Sajna mire rájöttem hogy hol és hogyan keressem a halakat annyira sötét lett hogy a legyet nem is láttam. Be is fejeztem a pecát és elindultam vissza a többiekhez.... - Az esti későn fekvés ellenére korán ébredtem, lassan befutottak a sporttársak mint kiderül 44 induló volt kezdtem kételkedni magamban hogy benne leszek e az első tizben eredményhírdetéskor. Fő az önbizalom, Manitouval lettem összesorsolva gondoltam ha befullad a tudományom majd leutánzom az ő tehnikáját . Első szektorunk egy híd fölötti rész volt, a Körösön azok a részek nagyon halasak voltak úgyhogy alig vártam hogy pecálhassak. Manit elhagyva én kicsit feljebb mentem kinéztem egy bokrot magamnak és gondolkodás nélkül a 8-as parasuttal kezdtem dobálni. Hamar meg lett az első hal amit meglepően hamar követett egy másik is . A domik jöttek, még egy jász is besikeredett , de Mani csak egy kis sügért fogott. Nem mondom néha játszottam a gondolattal hogy feltegyek egy kissebb legyet mert a 3-as bot a 4-es zsinórt elég nehezen vitte az igen erőss szélben és elég sok dobás össze is esett emiatt. De gondoltam hogy kissebb légyre már nem jönnének a halak így maradt a küzdelem a széllel. Később beigazolódott a selytésem akik 10-es szárazzal próbalkoztak szinte semmit sem fogtak. Első félidő után mindenki körbekérdezte a versenyzőtársakat hogy kinek mi jött be , kicsit meglepettek voltak az én általam használt légy nagyságán , ráadásul hogy szárazzal pecálok. Bennem volt a kisörsög ami meg akarta mutatni hogy igy is lehet halat fogni , elhatároztam hogy ezzel a légyel fogom vegigpecálni a versenyt. A parázson sült hús elég laktatós ide ez kell, nem kiméltem a koloszterin szintemet megtoldottam 1-2 sörrel is az ebédet "kell az energia" jelszó alatt! Második fordulóban egy egéssz más terepet húztunk ki. A magas meredek part miatt a szektor közepén tudtunk csak lemenni a vizre és elkezdtünk fölfelé és a túlpartszélébe pecálni. Jött egy egy domi , elég kicsikék voltak , nehány darab pedig le is akadt tőllem. Itt Mani is remekelt több mint dupláját fogta első fordulós teljesitményének, nekem azért nem ment ilyen jól. A sodrás tele volt paduccal melyek képesek voltak feljönni a nagy szárazért, persze csak lecsapták a legyet egy sem akadtak meg. Az időnket elég jól beosztottuk másfél óra peca után elértünk a szektor felső végébe, tehát irány az alsó szakasz. Lusták voltunk kimászni a partra ezért lefelé haladva dobáltunk. Meg is lett az eredménye talán egy domit sikerült kiszednem és 7 db-ot - melyek szép darabok lehettek- elszalasztanom a horogról amit ha alulról pecálunk fölfelé valószinüleg meg tudok szákolni is. Mani is elszalasztott vagy három szép domit . Lassan vége lett ennek a fordulónak is, mi már a parton levontuk a tanulságot Manitouval hogy a lustaságunk bizony súlyos centikbe került. Eredmény hirdetés , a Bihari legyesek nem voltak az első három között pedig ezért harcoltam, versenyen való részvételem fő oka immár az volt hogy csapatban szerepeljek , no és egy legalább csapat harmadik helyezés. Ez most nem jött össze! Egyéni eredmények hirdetése , valahol hátul áltam amikor Bogaras Pityu -mint rendezője a versenynek- a harmadik helyezett nevét kikiáltva engem szólitott meg. Nem mondom a vizálláson nem voltam igy meglepődve ! Bár tüzijáték nem volt a vakuk fénye mégis elvakitott, sok fotó készült, és az a bizonyos EGY aminek az asszony nem örült annyira. ......................................................................................................................................................................... Bár a versenyek számomra továbbra sem a glóriát jelentik azt hiszem amikor csak tudok eljárok az ilyen eseményekre. Ha valaki őszinte magához az nyugodtan kijelentheti hogy két verseny között rengeteget lehet fejlődni ami főleg a verseny utáni after bulin iszogatás közbeni eszmecserék és élménybeszámolóknak tudható be. Persze kötelező legyesdoboz vizit a többieknél, tehnikák és apró titkok hálfogó trükkök kerülnek ilyenkor napvilágra. Egy honap múlva Sajó Kupa, a stratégia már meg van mostmár csak időt kell szakítsak rá hogy legalább egy legyet kossek a versenyre mert legutóbb szinte mind elosztogattam ;) , aztán ha sikerül kimenni lehet újra felállok majd arra a képzeletbeli dobogóra lessz ihaj-csuhaj ereszd el a hajamat meg ilyenek :)))))

Amikor szakad a cerna ... Mivel az előző nagylegyes peca ilyen jól sikerült egy jó hónap elteltével újra az Ér felé vettem az irányt . Előző este még felhivtam az öregemet aki kicsit mentegetőzve közölte velem hogy hát ez utóbbi pecámon felbuzdulva ő még egyszer volt kint pecálni és akkor addig kinlódott egy 70 centis domival mig az harisnyástól elvitte az előkéjét. Ezt eddig elfelejtette mondani nekem de most szólt. Egy kicsit kételkedtem azokban a centikben , de azért betettem magamhoz egy tekercs 0,20 tipetet nehogy meglepetés érjen. Hajnal félnégykor ébredtem , majd bő kétórát utaztam mig végül partot értem. A nap már előbújt nyugodtan összedobtam a szerkót ami igy sem tellett bele többe mint 2 perc. Még túl korán volt maradt időm a vizet kémlelni . Mikor előbújtak a repkedő rovarok én is elindultam, ekkor még fogalmam sem volt arról hogy mi vár még rám. A legutóbbi peca helyszinén pecáltam most is remélve hogy újra találkozom szép domikkal. A hinárlyukak ,öblök most is megvoltak csak a sás nőtt és erősödött azóta valamit. Legújabb legyeimből 8-as polibogárból tettem föl egyet . Alig dobtam párat rögtön jött a burvány is de halat nem éreztem, pedig nem lehetett kicsi. Jópár hal eljátszotta velem ezt , de tanulva legutóbbi kalandomból majdnem hogy nyugodtan viseltem az ideiglenes vereséget. Közben folyamatosan haladtam föfelé folyásirányban, és egy újabb nádas utáni öblöcskében 3 iszonyat nagy domit láttam meg. Nem tudom mit csináltak a fenti hinarszőnyeg végében mindhárman összedugott kobakkal - lehet épp azt tervezték meg hogy hogyan fognak majd velem kibabrálni. Én gyorsan le is térdeltem nehogy észre vegyenek a halak mert akkor már nem nagyon fognak enni, négykézláb másztam jó 10 métert mig végül tökéletes dobási távolságra értem.Innen már térden állva is tudtam dobni , a derékig érő gaz segitett hogy észrevétlen tudjak maradni. A fűszálak közül figyelve a halakat épp csak a kezem kalimpált ki a bottal , valoszinüleg ezt a halak csak egy faágnak gondolták ugyhogy nem mozdultak. A legyem vizet ért, a halak szétcikáztak , eltüntek majd három irányból rontottak rá. Ahogy az lenni szokott mindhárom elhibázta. Még dobtam párat de nem volt jelentkező, pedig alulról mindig kovette a legyemet egy nagy árny. Végül mikor már tényleg továbbalni készültem épp az úgyneveyett utolsó dobásnál csak úgy a semmiből feljött egy domi. Olyasmit figyeltem meg magamon amit még soha, beremegtem . Ennek fő oka a domi mérete volt, mivel félig keresztben volt előttem a viz tetején, láttam egéssz hosszában. Legalább 60 centi megvolt, a szája meg olyan széles hogy a gyufáskatulyát keresztbe is lenyelhette volna. Szépen komótosan jött félmétert a legyem után majd ugyanazzal a nyugodtággal lepuszilta a polibogarat a vizfelszinről. Burvány ? Semmi ! - a légy is úgy süllyedt el hogy még buborékot sem hagyott maga után. Ha nem látom a halat valószinüleg nem is akasztok. Picit vártam és akasztottam. Hmmm , na ekkor megugrott már ő is, és lefelé felém vette az irányt. Ennek ellenére a 0,20 előke elpattant. Jó 5 percig még reszkettem az adrenalintól mig végül képes voltam előkét cserélni és egy másik polibogarat felkotni. Félóra dobálás és helycsere után egy kissebb tisztást a sáskinövések közt megdobva a polibogaram egy újabb monstrum martaléka lett . Ekkor nagyon ideges lettem, úgydöntöttem hogy itt az ideje hogy elfogyasszam tizóraimat , talán megnyugszom és majd utánna folytatom a pecát. ........................................................................................................................................................ Közben szépen kisütött a nap, lett vagy 40 fok is , rövidgatya tornacipő párositás , baseball sapka a fejemen de a zsebest már alig birom magamon elviselni. Kicsit aggaszto hogy ujabban keresztes viperát is találtak a parton ezért néha még a lábam elé is kell nézzek de megoldom. Elhagyom a helyeket ahol előző szakitásaim voltak és rögtön a következő kis tisztást megdobom . Egy egy kissebb domi néha leköveti a legyemet de semmi rámozdulás . Légycsere, felkerül egy zöld parachute ugyancsak 8-as méret, eleg sok nagy szitakötő volt a levegőben. A túlpart szélében nem kis példányszámu domicsapat járkál le fel de a legyemet egy sem akarja. Egyszer csak szembetalalom magam egy ujabb monstrummal de ez most nem finomkodott, egyből lecsapta a legyet 180 fokot fordult és megtépett. Ez már tényleg sokkoló tud lenni! Kész betelt a pohár megyek haza! El is indultam visszafelé de mivel épp útbaesett első szakitásom szinhelye is hát újból lekúsztam a partra . Első dobás, a légy alig ér a vizhez és egy újabb példány a kedvenceimből produkal egy farcs kapást. Bizva a legyem vonzerejében újradobok de semmi, hagyom hogy leússzon a legy nem sietek újradobni. Bizva benne hogy a hal is visszaállt a helyére az első dobás után fél perccel újradobok. Talan 2 centit úszott a legyem és már jött is a csókosszáju, meg is akasztottam. Valami olyasmit éreztem mintha egy gőzmozdonyba akadtam volna. A hal mivel a masik oldalban akasztottam meg - igaz fölöttem jó 10 méterre - egyenesen az én oldalamnak vette az irányt. Hatot rúgott mielőtt megtépett! Bár a tépkedések között kijött 6-7 db kissebb domi (max35cm) be kellett látnom hogy semmi esélyem ezekkel a domikkal szemben. Még visszafelé a parton sétálva feljött egy domi , ez tényleg megvolt 70 centi . Kétszer megdobtam de nem jött fel a légyre, közben föleszméltem hogy itt most csak szakitásra játszhatok jobb ha takarékoskodom a legyekkel mert hamarosan Ipoly Parti Bogaras Kupa és talán majd ott több hasznukat veszem .

Amikor jo napom van... A legtöbb legyezőhorgásznak megvan a kedvenc horgászott halfaja , de én valahogy nem tudok dönteni hogy számomra melyik is lehetne a kedvenc. Azt hiszem ez már igy is fog maradni és soha nem fogok tudni választani és lepaktálni egy halfaj mellett. Ahogy beköszönt a kánikula juniusban és megtelik a levegő szép nagy szitakötőkkel elhagyom a hegyi vizeket és a pérekről, pisztrángokról áttérek a domikra. Nem egyszerü a legyezőhorgasz élete hisz állandóan tanul, néha másoktól néha sajátmaga jön rá dolgokra. Igy történt velem is ! Eddig a nogyobb domikat mindig vékonyhusu #12-10-es horgokra kötött szárazakkal hajtottam, végul is barátaim biztatására beszereztem egy csomag #8-as horgot. Első ránézésre azt mondtam hogy bizony ezt nem kellett volna hisz újonnan szerzett horgaim rettenetesen nagynak tűntek ráadásul legalább háromszor olyan vastag husuak voltak mint a #10-as horgaim. El is könyveltem magamban hogy ezekkel biztos hogy nem fogok majd halat. Azonban a tilalmi időszakot mivel is tölthettem volna el jobban mint légykötéssel, ekkor aztán újra kezembe kerültek félelmetesen nagy horgaim, összeszedtem minden képzelő erőmet és végül is sikerült három különböző légytipus is kötni rájuk. Csernobil hangya, Guggler és Parachute legyeket. Nem is volt más hátra mint hogy kipróbáljam őket. Első próba helyszinéül a Sebes Körösre esett a választásom. Bár ezt a vizet nem ismertem, úgy hirlett hogy szép nagy domik tanyáznak benne ráadásul allitólag épp olyan nagy legyekre ugranak a legszivesebben amilyeneket én is kötöttem. ............................................................................................................................................. Első próba: A vizpartra érkezve általában pár percet sétálok és figyelem a vizet . Igy tettem most is, a sétába egy cigi is belefért épp elég hogy szemügyre vegyem a lehetőségeket mielőtt beugranék a mellesbe és nekivágnék kis privát tudományos felfedező utamnak. A parton már kezdtek gyűlni az élőcsalis pecások le is mentem beszélni velük , kiderült hogy kárászoznak és keszegeznek . Ekkor már jó nagyokat szivtam a cigiből csak hogy fogyjon már el mert ha itt kárász és keszeg van akkor úgy néz ki hogy jó helyre jöttem , biztos van köztük a domi is. Gondolatmenetemet jókora csapások szakitották félbe melyek a ragadozók jelenlétéről árulkodtak. Nem is nagyon várattam a halakat gyorsan beöltöztem összeraktam a 4/5 botot és lementem a partra. Mivel felhős idő volt repkedő bogarakból pedig még igy reggel egyet sem lattam , felraktam egy sárga G’s-t hátha szerencsét hoz. Egy pár dobás után volt is egy kissebb kapásom de ezt követően jó 200 méteren keresztül olyan érzésem volt hogy nincs hal a vizben. Pedig hol mellettem hol a hátamnal néha akkora csapások voltak hogy még engem is lefröcsköltek. Jobban szemügyre vettem a vizet, a sodrás tömve volt 3-4 centis halakkal , ezekre raboltak a nagyok , valószinüleg balinok , de olyan mennyiségben hogy az már idegesitő volt, igy hát elkezdtem a sodrást dobálni de végül is rá kellett jöjjek hogy ezekkel a halakkal én ma nem fogok közelebbről megismerkedni. Sebaj maradtak a domik a partszéli forgókban és lassu részekben. Igy a nedves légyel tovább próbálkoztam a szélen. Jött is egy kissebb domi, aztán jó pár dobás és kopi után egy aprócska csapó sügér. Első legyes sügérem ! – persze megörökitve az utókornak egy fotón és megünnepelve egy cigivel. De bárcsak ne ünnepeltem volna mert miközben egyik kezemmel cigiztem, a másikkal meg dobáltam, egy jókora búrvány keletkezett a legyem körül , még szép hogy nem tudtam akasztani ! Ez volt az a pillanat amikor az agyvérzés környékezett mert felötlött bennem a gondolat hogy ez volt a mai első és utolsó szép domi amit nekem szánt a sors én meg elfüstöltem ezt is , hát tényleg káros a dohányzás az egézségre ! Lassan beigazolódni látszott a feltevésem és még a nap is előbújt az oszladozó felhőtakaró mögül, kellemes 35-36 fok lett hirtelen ezért szükségesnek láttam hogy legalább derékig bemenjek a vizbe. Eltelt pár óra és már legalább 500 métert haladtam de egy jelentkező sem akadt a nedves legyeimre. Előbújtak a szitakötők is, hát próba cseresznye előettem egy #8-as gugglert és dobtam. Természetesen lemaradtam az akasztással már annyira megszoktam hogy nem kell akasztani , nem is számitottam rá hogy első dobásra rákap valami a legyemre. Másodjára már résen voltam sőt harmadjára is , és bár jókora burvány kiséretében tűnt el a legyem mindig hiába akasztottam a halat nem éreztem। Jó párszor eljátszották velem ezt a halak mig végül már nem is kaptak . Beálltam a folyó közepébe felraktam egy #8-as parachute-ot és megdobtam a másik oldal szélét . Durván 5 centit ha úszott a legyem és buff lekapta valami , akasztás, fárasztás szákolás. 35 centi ! - NA VÉGRE ! - Olyan boldog voltam hogy örömömben majdnem haza is mentem , csak hogy jól érjen véget ez a peca is, de nem hagyott nyugodni a gondolat hogy ahonnan ez a domi jött ott még maradt pár darab. Hat újra dobtam , újra rablás elment, aztán még egyszer és meglett egy . Ez igy ment kb félórán keresztül , szinte minden dobásra volt jelentkező, sőt az utolsó ami meglett szákolva volt a legnagyobb a maga 40 centijével. Nagyon agressziv hal volt két kemény kifutása is volt egyszer még a szákból is kiugrott, elég nehezen tudtam megmeriteni. Kicsit gyanus is volt a dolog hogy egy ekkora hallal ennyit vesződjek máskor szempillantás alatt kikapom az ekkorákat de most valahogy nem ment. A karom is kifáradt a halaktól , igaz hogy elég jó kis sodrás volt de ..., ekkor megálltam egy szusszanásra és meglepődve tapasztaltam hogy elég rendesen neki kell feszűljek a viznek hogy talpon maradjak . Mostmár értettem miert fáradtam ki én is , elkezdett növekedni a viz csak eddig nem figyeltem ilyen apró részletekre mert lekötöttek a halak. Még dobtam párat de már nem jött fel semmi igy jobbnak láttam ha befejezem a horgászatot és hazamegyek. Hulla fáradtan egy napszúrás és egy hőguta már tényleg nem hianyzott. ............................................................................................................................................... Második próba: Ha már teszt akkor legyen kicsit átfogó erejü igy a második tesztpályának egy egessz más karakterü vizet az Ér-t választottam. Ez a folyócska lassu folyásu sekélyvizü , néhol még a meder közepén is sással boritott domi paradicsom. Az alföldi vizek halfajainak szinte mindegyike megtalálható benne leszámitva a süllőt és a balint, az utóbbi időben pedig egyre szebb domikat és csukákat fognak benne. - Újra vizparton , és figyelem a vizet , de semmi mozgás csak a békák ugrálnak. Nincs mese ! ma a nagy legyeket jöttem tesztelni igy más ma szóba sem jöhet! Felraktam egy fekete #8-as CDC parát és megkeztem a vallatást. Jó 100 méteren keresztül halnak még nyomát sem láttam majd kis küszök kezdtek el kötekedni a legyemmel. Fölfelé haladtam a folyáson és egy nádas után a folyóban kb egy 4 méteres tiszta szakaszra bukkantam, ettől fölfelé a folyón teljes szélességében sűrű sás hajtások szűrték a vizet. Térden mászva közelitettem meg a vizet a derékig érő gazban , a tisztás közepén két szép domi uszkalt. Megdobtam őket, az egyik mint a villám neki is rontott a legynek, de hiába akasztottam semmi. Féltucat különböző méretü domi játszotta el velem ezt egy öt perc alatt a legnagyobb megvolt 40 centi is . Nem mondom erőssen elkezdtem gondolkodni rajta hogy ezek a nagy legyek talán nem is erre a vizre valóak.Végül is tovább áltam hátha fentebb szerencsém lessz. Mivel partról dobáltam jobban láttam a feljövő halakat is, alig mentem pár métert megdobtam a partszélt az oldalamon. Egy szempillantás alatt ott termett egy gyönyörü domi. Teljes hosszában láttam a halat ahogy odaront a légyhez hírtelen lefékez és miközben én drukkolok hogy leszedje a legyemet, mint egy lassitott felvételen ő komótosan leszippantja a nagy otromba legyet a vizfelszinről. Akasztok ! Érzem! Jó nagyokat rug , mondjuk a #3-as botom ezt kellőképpen tolerálja is , beront a folyóban mindenütt megtalálható sásasba, egy pár szálat gyökerestül ki is tép , de szerencsére a 0.18-as tipet jól bírja.Lasssan közelebb kerülök hozzá és felhúzom , még tesz néhány kört ő is míg én utat keresek a magas partról, előhúzom a meritőt is , első ránézésre kétséges hogy beléfer e a hal a meritőbe de végül is sikerült. Ez már döfi 41 centi és nem adta könnyen meg magát . Mostmár senki nem tud lebeszélni a nagy legyekről. Tovább is indulok de 5 métert sem haladok egy új dobás egy másik hal. Ujabb 5 méter újabb hal. Egy nádassal körbe nőtt gödörhöz értem melynek másik oldalán széles hínár szőnyeg nyúlt be a meder közepéig, nagy fűzfák árnyékolták és a gödör száját két oldalról bokor fedte . Dobtam – épp a bokrok elé - és néztem ahogy úszik a legyem és egy szempillantás alatt eltünik. A halat nem is láttam csak hogy felrobban a víz és reflexből akasztottam, erre a hal úgy megindult hogy zsinórt is húzott le. A zsinór úgy megégette az ujjamat hogy hirtelen átvettem a bal kezembe a botot , közben a hal már alattam is volt megcélozta a nádast ami möge elbújtam. Nem is vettem vissza a jobb kezembe a botot elkezdtem behúzni a zsinórt amilyen gyorsan csak tudtam de még igy is lemaradtam, a hal már a nádas szélében volt. Szerencsére visszatudtam tartani és csak 3-4 szál nádat tudott megközölni de még igy is fel volt adva a leceke hogy hogyan tudjam kiszedni onnan. Nem keszültem gázló ruhával egy térdig érő gumicsizmában vágtam neki a horgászatnak , azt is csak a szeder indák miatt vettem fel. Pechemre a gödör széle szinte merőleges volt egyből méteres vizzel, ráadásul a part is kb méter magas volt . Nem volt mit tenni, ha megfürdök megfürdök de lemászok a halamért , szerencsére egy vastag fuzfaág épp odalógott erre ráléptem. Rovidke cirkuszi mutatvány utan addig motoszkáltam félkézzel a nádasban mig a halamat tarkón ragadtam és igaz kézzel de kiemeltem . Szerencsém volt az előke megint bizonyított és a bl horog is szerzett magának egy plusszpontot. Ez a hal is 41 centi volt , ráadásul a leg agyafurtabb és erősebb domi amivel eddig dolgom volt. Tovább folytattam a tesztelést a rekkenő hőségben, bár Debrecen felől néha jött egy egy kis felhőcske de a napot egy sem tudta eltakarni. Egy nagy mély gödörhöz értem ahol meglepetésemre szép nagy domik mutogatták magukat. Meg is dobtam őket de valahogy nem kellett nekik a légy. Az előbbiekből tanulva a gödör száját vettem célba, jó döntés volt mert elsőre két domi is rárontott a légyre, persze mindkettő el is vétette. De a következő órában jó féltucat gyönyörü domi landolt a meritőszákomban. Rám is esteledett már a legyet sem láttam úgyhogy összeszedtem a felszerelésemet . Jó napot zártam szép domikkal , megérte izzadni a napon – és a nagy “otromba” parachute legyek mostmár nem is tűnnek annyira otrombának , sőt egyre szebbek ahanyszor csak visszaemlekszem ezekre a szép domikra .