... palemerek ...

Bár akkor még nem értettem - és az izgalomtól amit az első pisztráng és pár pillanattal később az első pér fogása okozott már nem is foglalkoztam vele - hogy miért is kedvelték annyira egy idétlen, kezdő legyes kezéből a halak a palmert. Ma már tudom hogy a légy testét alkotó szőrszálak egy jó sűrűre kötött palmer esetében úgy deformálják a vzífelszint hogy a halak egy jó zsíros hernyó reményében egyből ráugranak . Ezért ha húzós, sodrós habos részeken próbálom felcsalni a péreket vagy a pisztrángokat általában felkerül egy palmer is. Egy jól megkötött palmer olyan mint egy 'keljfel Jancsi' , ha a sodrás bele is kap a zsinórba, a légy feljön a víz tetejére mikor kiér a sodrásból. A hullámzó-fodrozódó örvényeken magától táncol a légy főleg ha még egy kis szél is rásegit,... ellenálhatatlan. Persze hátulütője is van a dolognak ,mivel hogy a horoghegy takarva van a test által, csak akkor akad ha rendesen beveszi/ráharap a hal. Több változat is létezik a sima egyszinütől a bi- és tri-color-okig , de vannak dubbingtest által szinezettek is... Egyik dolog amire figyelni kell hogy a testet alkotó toll szőrszálai max 1mm-el érjenek túl a horoghegyen, különben mindig kihúzzúk a legyet a hal szájából. Ha pedig nem éri el a horoghegyet akkor tapadni fog a légy és hamar süllyed, vizetnyel pár dobás után, hiába zsírozzuk. A dubbingolt testü palmereknél miután felvittük a vékony dubing réteget , a testet simára kell nyírni a kiálló szőrszállaktól, különben ezek magukhoz tapasszák a vizcseppeket és lehúzzák a legyet a víz alá. Dubbingolt palmerekhez én csak sima “dun” (majdnem szintelen) tollat használok , míg a mono-bi-tri color palmerekhez szerintem a grizzly szinek a jobbak.. Persze lehet hogy a szineknek a palmer esetében kevés szerepük van (hacsak nem fehér ill. fekete a palmer) de esztétikailag az emberi szemnek igy biztos hogy tettszetősebb, a halak lehet csak árnyalatokat észlelnek a megtört vízfelületen, de jönnek. Ha pérezek #18-14 esetleg ha egy naygobb darab csak nézegeti és le-fel úszkál a palmerral #12 , pisztrángra inkább #16-12, de ha domizok #12-10 méretben használom. Hegyi vizen elég ha csak sima “color” legyekkel pecálunk, a gyors sodrás miatt melyekben rendszerint meglapulnak célhalaink egy pillant szemrevételezés után eldől legyünk sorsa. Mivel a hegyi halak általában nem szeretnek messze menni a megszokott helyüktől legtöbb egy másodperc vizsgálódás után (ha úszik lefelé a léggyel) már alá is fordul és leszedi a legyet. Általában a pér többet mozog, kb 1.5 métert mozdul el a sodrásból , miután ha nem kapott a légyre visszaáll eredeti helyére. Egy egy ilyen darabos pérrel akár félórát is simán el lehet szórakozni ha épp válogatós kedvében találjuk, és ha a legyesdobozunk szegényes lehet a kakukkfű illatot végül egy másik sodrásban kell keresnünk. A pisztránggal már könnyebb, a hal falánksága ami egy nagy szájjal párosul általában első két dobásra megmutatkozik hogy van e érdeklődő. Legtöbbször 1-2 elvetett kapás után a sebespisztráng már nem jön fel ugyanarra a légyre (palmerra) ilyenkor ha nem lett megakasztva a hal, egy teljesen más árnyalattal még fel lehet csalni. De pisztráng esetében elég ritka az elvétett kapás, inkább rosz/lékesett akasztásról vagy rossz kantakt-ról beszélhetünk ha leakad vagy egyáltalan nem akad a hal. Még mielőtt valakinek kedvét szegném elmondom, a domik (a darabosak 30cm+) ennél sokkal válogatósabbak mert minél lassabb a viz annál tovább vizsgálják a legyet. Nekem főleg a Körösökben és csatornákban hozott jó eredményt a palmer, míg tavon szinte semmit. Gyengébb idegzetüeknek nem is ajánlom hogy tavon próbáljanak szárazlegyezni mert én is aki egy általában nyugodt ember vagyok , sokszor felkapom a vizet mikor látom hogy 3-4 böhöm nagy domi áll a legyem alatt, végül pedig eloldalognak. De hogy ezeket mivel tudtam léprecsalni ... majd máskor elmesélem. ;-) ...

Csukákra készültem ...

Azt is mondhatnám hogy talán kicsit korai ez a készölődés, de a megenyhült idő talán idén is meglep egy csukával még a tilalom kezdete előtt. Deha nem jön össze az sem baj, áprilisban tudom kamatostul bepótolok minden kihagyott "csukeszt" . Addig talán még kötök mindegyik szinből egyet bitos ami biztos. Általában a csukás vizeket frekventáló pecásoknak ezernyi féle csuka légyel van megtömve legyesdobozaik, de nekem aki ritkán jár a csukák birodalmában még ez az alig húsz szinvariáció is sok mert egy egy peca alkalmával 4-5 legyet próbálok ki. Ezek megkötése a lehető (szerintem) leg egyszerübb, gyakorlatilag fel kell kötni (fixálni) a super polar fibre-t közvetlenül a horgfül elé. Ajánlatos jól meghúzni a cérnat ezér ha van az embernek cipővarró cérnája nyugodtan megkötheti azzal is a legyét. Én még az elején bekötök 6-8 szál pearl flash-t amit hosszabbra hagyok mint a super polar-t . A cérnából kiképzem a fejet is, majd jó vastagon lakkozom hogy birja a csukák fogait. Újabban már csak "printed eye" (festett) kerül fel szem gyanánt , igy hosszabbnak tűnik a légy is ami itt előnyünkre válhat.

A sor végén pedig egy kombinált polar- őzszőr és az őzszőregér amire remélhetőleg idén csuka is fog jönni nem csak a domik üldözik majd mint tavaly tették.

VÉGRE !!!!

Szombat délben kimentem pecálni, nem igazán biztam benne hogy fogok majd halat mert elég gyengén kaptak a halak a crystal nimfákra meg különben is január van. Nem is tudom miért de feltettem egy sima PT-t amire már folyamatosan ugrottak a pikkelyesek, igaz csak a miniatür faj képviselői sulytasos küsz és néha egy-egy kansnájder formályaban mely utóbbiakból 14-15 centissek is fentakadtak. A vége az lett hogy átrendeztem az egéssz cájgot, alulra került egy rézfejes #14 PT, felülre pedig egy ugyancsak rézfejes #16 PT. Általában az alsó légyre jöttek a halak, néha pedig egy egy domi is beugrott. A legnagyobb megvolt 25 centi is de ettől fügetlenül nagyon örültem minden egyes halnak. Jó 2 órát pecáltam a végeredmény pedig durván 50 küsz és 7-8 domi volt. Ezen teljesitményemen felbuzdulva vasárnap még délben kimentem igaz most is csak 2 óat pecáltam mert a nap elbújt a felhők közé és a hideg szélben nagyon fázott a kezem mert hogy folyamatosan majdnem minden dobásra fogtam 1-2 halat. A csalival nem is variáltam, egyből a jól bevált PT került fel és legnagyobb meglepetésemre a snecik alig jöttek, viszont domit szakadásig fogtam.Volt hogy egyszerre kettőt is fogtam és bár az átlag méret 15cm volt jól szórakoztam. Télen nekem nagy szám ha domit fogok a szombati jó féltucat domi is majdnem rekord volt, de vasárnap 100-nál is több kijött domiból. Sőt, mivel 0,12 tipettel pecaltam #5 bottal még 2 szakitásom is volt. Bár ezeket nem tudom mik lehettek mert az eléggé opálos egyre csak növekvő vízben nem láttam a halat, de tökmindegy mi volt, legalább volt valami. A kétórás peca majdnem befelyezésekor pedig beugrott az a hal amit már évek óta próbálok műlégyel megfogni és most mikor semmi különöset nem tettem érte egyszercsak beugrott. Kicsit furcsa volt hogy nagyon vergődik és egyből megcélzott minden akadót, egy kis paduc ! Nem tudom mások hogy vannak vele de legyezőcájgon nagyon jól megy ez a hal, nekem legalább is tetszett, szerintem máskor rápróbálok a PT-kel a paduccsordákra. Jó volt igy 1 honap szünet után halat fogni ...

... bizsuk ...

- "bizsuk" - mondta a feleségem mikor a kezébe adtam a néhány órás esti légykötés termését, azzal pedig nem is törődve hogy belegázol legyezőhorgász lelkembe folytatta is a szemrevételezést egy kérdéssel - "melyiket adod nekem ?" . Igaz ami igaz a beadhead nimfáknak csillogó-villogó külselyük miatt egy nem legyezőhorgász azt hiheti hogy valami ultramodern fülbevalóval van dolga, de semmikep nem horgászcsalival. Nem is csoda hogy a legyezőhorgász feleségek szeme felcsillan egy-egy ilyen spectra dubbing - cristal flash -bead head nimfa láttán. Persze néhány baráti találkozó után ahol a feleségek is jelen voltak és még pizza szervirozás előtt végigmustrálták a legyesdobozokat az abszolut non-favorit légy is meglett, igaz ebben a kategóriában az eredmény döntetlen lett a kukacokra és férgekre emlékeztető cheh nimfák és a csótányokra, pincebogarakra emlékeztető polifoam bogarak között.Szeréncsere a halak azért ennyire nem zárkóznak el egy adott légytipus "elfogyasztásától" sem, csak a megfelelő helyen, jókor, jól kell felkinálni nekik az aktuális favoritot. Sajnos a legyezés szemszögéből a télre azt lehet mondani hogy halott szezon mert a halak ilyenkor már fenéken táplálkoznak, az életritmusuk annyira lelassult hogy alig esznek valamit. Olyan talán nem is létezik hogy ilyenkor ráunjon valaki a halakra, hacsak bele nem fut egy nagyon éhes küsz vagy jobb esetben domicsordába. Az előző 2 tél annyira enyhe volt hogy még januárban is fogtam szárazzal a domikat de a mostani tél már decemberben megmutatta fogait, a halak pedig annak rendje modja szerint úgy elbújtak mintha soha ott sem lettek volna. Néha ha sokat jaákálok a folyó mentén, rátalálok egy-egy paduc csordára, de a környéken portyázó hatalmas kormorán sereg már annyira megvaditotta őket hogy amint egy kis mozgást észlelnek egyből elszelenek. Igy aztán jobb hijján horgasz ösztöneimet kénytelen vagyok (gondolom) sok legyezőhorgász társammal egyetemben a kezes bárány szelidségü küsz csordákon kiélni. Néha, mikor nem mozdulok sokáig még a paducok is a közelembe jönnek és ott villognak a nimfáim alatt-közott de valahogy még egy sem nézte tápláléknak a legyeimet, talán egyszer majd megadatik hogy én is fogjak paducot vagy epp márnát legyezve. De, addig, a pecáim főszereplőinek a következőket tálalom : spectra dubbing/crystal flash/ bead head nimph (red) spectra dubbing/crystal flash/ bead head nimph (green) cpt/spectra dubbing/crystal flash/ bead head nimph (red/green/yellow variant's) (budilánc nimfa) PT & PT/ bead head nimph chez nimph (grey,green) chez nimph (red)(pinky) chez nimph (yellow) buzzer's Mivel a nimfázás nem a kedvenc módszerem ezért márciusban a már meg-megelevenedő vizben a nimfákat átcserélem nedves majd szárazlegyekre. Ezután a nimfákat már nem is igen használom csak majd ha pisztrángos vagy péres hegyi vizen járok ahol egy-két nagyobb öregebb halat már nem tudok szárazlégyel felszinre csalni. ................................................................................................................................................................... ... a gyakorlatban ... Azt mondják "ahány ház annyi szokás" , ha legyezőhorgászok vizekről/halakról/legyekről/és nem utolsó sorban tehnikákrol beszélnek az emlitett szólás igencsak megállja a helyét. Sokan nem tudják de vannak vizek ahol nimfázásról lévén szó csak egy adott spéci tehnikával lehet halat fogni. Erre a legjobb példa a gyönyörü de halban annál szegényebb Köves Körös, melyben ha halat akarunk fogni a legfölső légy fölé egy pici csúszó sörétólmot kell helyezni, különben szinte garantált a betli hiába a mesterien megkötött főleg #12 GHRE vagy PT-enk . De például a Fenes patakban ugyan igy a súlyozatlan nimfák alá egy 20 centis előkére nyomott sörétólom hozza meg a sikert ami lent tartja és lebegni hagyja a súlyozatlan #14 cheznimfat vagy PT-t . A nagyobb vizeken mint például a Sebes Körös hegyi szakaszán a külső ólmozás nem igazán működik. Itt inkább a nimfákat kell súlyozni, és a horogmérettel sem kell a szemet rongáló dimenziókba menni. Mig a hegyi szakaszokon a péreket és sebeseket leginkább a #10 méretü nimfákkal fogják (GHRE,PT és a pinky itt egy etalon) , addig az alsó már-már sikvizi részeken #6 horogra kötött nimfákkal is fogják a domikat. A Fekete Körösből gyakorlatilag már kipusztultak a szalmonidák, az egykori hatalmas sebesekről ma már foto sincs ,az őket kihalásban megelőző pérekre melyek tavasszal ellepték a környező patakokat pedig, már csak néhányan emlékeznek. Manapság csak a domik képesek igazi kihivást jelenteni egy legyezőhorgásznak a fenti szakaszon, mivel itt még balin nincs és hiába vannak a paduc csordák melyekben nem ritkák a 40 centis egyedek sem és akad köztük pár darab 1-2 kilós márna is, mert ezeket még élőcsalival is nehéz megfogni. A domolykó viszont szinte egéssz évben horgászható (laszámitva a tilalmi időszakot), a téli időszakban pedig csak nimfával lehet becsapni. Ezen a vizen általában mindegy hogy a nimfát súlyozzuk vagy külső ólmozást használuk de egy biztos, kezdőknek majdnem hogy garantált a betli ezért nem kell elcsüggedni, ez egy amúgy is nehéz viz, főleg télen. Itt is a legismertebb nimfákkal érdemes kezdeni, a tradicionális GHRE,PT , a kicsit modernebb chez nimfák és a bead head PT, de az újkeletü állati eredetü anyagokat szinte teljesen nélkülöző spectra/bead... nimfák is működnek. A horogméretet illetően itt nyugodtan végig lehet próbalni a legyeket #18-8 méretig.

2008 - indul a banzáj .....

Azt hiszem minden legyes életében van legalább egy olyan momentum amikor elérkezettnek véli a pillanatot hogy eddigi tapasztalatai alapján vagy a vizek, modszerek, halak állitotta kovetelmények miatt lecserélje vagy legalább kiegészitse a felszerelését. Igy történt ez velem is, és négy botból hármat "csinaltam", ezért az év egy kis gyomorideggel indult mert az ünnepek miatt a posták és futárszolgálatok is vakációztak. Az új Taimen XR 590/3 botom pedig majd 2 hétig utazott mire végül is célhoz ért. Mondanom sem kell hazaérve első dolgom volt hogy kibontsam és mindent összerakjak.... csodás érzés a botcsőből elővarázsolni a még érintetlen bot tagokat। Gyors bandázs ellenőrzés után már viaszoztam a toldásokat és össze is illesztettem őket, sajnos a szobában nem igazán lehet lengetni egy 9' bottal igy aztán hamar nekiláttam a zsinór orsóra helyezésének. Sajnos egy egéssz estés programot még igy sem tudtam összehozni, pár év tapasztalattal a hátam mögött már nagyon gyorsan ment a betanult művelet pedig 2 orsón bekinget cseréltem és újra csomóztam a zsinórvégeket is , de hiába. A ceremóniát megpróbáltam elnyújtani igy nekiálltam és készitettem egy új sodort előkét is , de minden hiába az új bot hamar csőre lett töltve ! .............................................................................................................................. Mára nem is maradt hátra csak egy próba lengetés a Feketében. Szerencsémre az idő felmelegedett igy nem fagytak el a gyűrűk sem és a próba is jól sikerült. Kicsit bezavartak a széllökések, és már én is teljesen elszoktam egy "finom" pálcátol mivel hónapok óta már csak a #8-assal streamereztem. Azt inkabb nem mondom hogy hány métert dobtam, de nekem úgy tűnt hogy legalább 2 méterrrel kevesebb sikerült mint a nyáron. Ettől függetlenül lelki szemeimmel már láttam is a szárazlegyemre feltörő hatalmas domikat melyek most úgy elbújtak hogy ha nem ismerném a vizet azt mondanám hal sincs benne. Mostmár csak kikell várjam hogy a felmelegedő vizben beinduljanak a domik is és akkor élesben teszteljem az új "családtagot". Addig pedig sodrok még 10-20 előkét , meg kötök pár száz legyet is mert ha legalább olyan lessz 2008 mint amilyen 2007 volt szükségem lessz reájuk. Persze ennyivel nem lehet kihúzni tavaszig néha le kell venni egy egy botot a polcról, összerakni, meglengetni , az orsókat szétszedni megzsirozni .... aztán pedig tekergetni ,recsegtetni őket (ettől én mindig megnyugszok :) ) , álmokat szőnni amiket majd nyáron megvalósithatunk. .............................................................................................................................. Pár szó a botról: Taimen XR 590-3 Azoknak akik csak most kezdik a legyezés : egy háromrészes AFTMA #5 botrol van szó 9' hosszban. A bandázsolás szép a lakkozás úgyszint, a sötét szinü gyűrűk minőséget majd az idő dönti el. Az orsótartó kicsit rövidnek tünt mert az Okuma SLV 5/6 orsóm kicsit nehezen fért be a helyére de 6-7 levétel után már ez is könnyebben jár. Amúgy az orsót befogás után 2 gyűrű rögziti, valószinüleg le sem lehetne robbantani az orsót ha már be van fogva. A parafa nyél igy újonnan szépen mutat de persze szebbé is lehet tenni egy kis nyálkával a C&R után. Végül is erre esett a választás mivel főleg szárazozni kell igy ez a hossz is megfelel és ezzel elférek az általam horgászott domis vizeken is. A háromrészes kivitel miatt könnyen szállitható és gond nélkül befér bármilyen autó csomagtartójába ellentétben az eddigi 2 részes botjaimmal melyekből a 8,6' kétrészes is visitva fért be a Logan extra széles csomagtartójába, az RX7 9' kétrészeset pedig csak az utastérben tudtam szállitani. Az pedig hogy a bothoz még egy kordura bevonatu botszállitócső is jár, külön megnyugtat hogy az utazás során nem fog sérülni a bot. Az akciója még nem teljesen tiszta előttem, a Batson blank akció skáláján medfast és fast között lehet (spiccre akasztott súlyokkal teszteltem) ettől függetlenül a botot jó kézben tartani. Könnyü és szinte kéri hogy dobjunk vele egyenesen a domicsorda közepébe. Sajnos igy télviz idelyén nekem hallal még nem volt alkalmam kipróbálni de biztos vagyok benne hogy az sem lessz rossz érzés.

Polibogár á lá _sanya

Bár számomra a III Fish Fantom Kupáig domira szóba sem jöhetett más szárazlégy a palmereken és a parasuton kivül, a verseny után elgondolkodtató volt hogy rajtam kivül , azaz a Magyarországi legyesek közül szinte mindenki valamilyen polifoam bogárral etete a domikat.

Néhány kisérletet én is tettem a múltban de valahogy soha nem jártam sikerrel a domiknál sem poli hangyáimmal sem más polibogaraimmal. E verseny után viszont újból nekiláttam hogy egy olyan polibogarat teremtsek ami legalább olyan vonzó lessz a halaknak mint a barátaimé. Igy utólag már tudom hogy az első nekifutásban kötött bogaraim kicsik voltak , max. #10 horgon . De ma már nem is kötök csak #8 méretben polibogarat, ez olyan mindenes méret és már számtalanszor megmentette a peca napomat is ha már a domiknak nem kelettek a parasutjaim.

Anyag híjján egy leszuperált egérpadról lenyúztam a fólliát, az így kinyert polifoamból születtek meg az én polifoam kerekhátu pincebogaraim. S bár azóta szereztem 3 szinben is gyárilag légykötesre szánt polifoamot, az egérpad még mindig viszi a primet.

Sokféle kötési variáció létezik, egy tipuson belül is , lehet kisérletezni míg az ember megtalálja azt ami a legjobban a kezére áll.

Alapkötés után én egy vékonyabb polifoam csikból lekötök egy pár réteget (hogy jobban ússzon), ezután bekötök egy kb 8mm széles polifoam csikot (ez lessz a hát) . De még mielőtt lekötném nyúlszőr vagy fekete polar fibre dubingolással haladva fölfelé eltakarom a cernát. A horogszár 3/4-nél elkötöm a poli csíkot és két oldalról bekötöm a lábakat. Hogy azért lássam is a vizben még bekötök egy darabka fehér vagy sárga polifoamot is. Majd tovább haladva a dubingolással a horogfülhöz érve újból elkötöm a poli csíkot. Igy kész a fej is amit jópár erőss végcsomóval rögzitek.

A lábakat nem törvényszerü bekötni, ha van egy nagyszemü varrótűnk amin áttudjuk passzirozni a gumilábnak valót a kész, poli bogár testen oda húzzuk be a lábat ahova csak akarjuk , viszont érdemes egy csepp pillanatragasztóval kihangsúlyozni akaratunkat, miszerint a lábnak ott kell maradnia.

- íme egy tűvel fűzött és egy cérnával bekötött lábu polibogar ....

Akinek van kedve az élethűbbé teheti a polibogarát ha vaddisznó szőrt hasznal lábaknak. Kicsit kemény anyag - ezért én nem szeretem - egy meleg csipesszel bármilyen irányba be lehet állítani és úgy is marad.

1. Alapkotés ...

2. Befogom a polifoam csikot - ha eleg vastag elég 1 réteg is -....

3.1. A tűvel fűzött láb...

3.2. A befűzött lábak ...

4. Dubbingolás...

5. A potroh elkötése ...

6. Jelző bóbita bekötése után , a dubbingolás és a fej lekötése ....

2009-ben már csak így kötöm

Néma filmek :))) - ami nem lett bevágva ...

Majdnem betli ...

Szombat

Hajnal 6-kor kelni nem az erősségem, de mivel disznótorba volt jelenésem Székelyhidon, muszáj volt erőt vegyek magamon. Egy kicsit ösztönzően hatott a tudat hogy trancsírozás után kapok pár órácska kimenőt az Érre, de rögtön ahogy elindultam elkezdett esni az eső ami a 2 órás úton végigkísért. Ilyen köritésben már nem nagyon volt kedvem disznólkodni és pecálni sem, de szerencsére az eső nem tartott ki egéssz nap.

Nem fűztem nagy reményeket tudván hogy elég sok csapadék esett, fogadni mertem volna hogy az Ér is csoki lessz, ezért aztán jól meg is lepődtem mikor a hídra érve tiszta épp egy picit opálos vizet találtam. A bot arzenál most otthon maradt, csak a 8-as ágyut vittem magammal. Jó két óra dobálás után még halat sem láttam, hiába cserélgettem a streamereket, a csukák valószinűleg már reggel jóllaktak a vacsorához meg még korán volt nekik. Visszaérve a kocsihoz átszereltem mini streamerre hátha a domikkal nagyobb szerencsém lessz.

Talán negyedóra dobálás után volt is egy jókora kapásom 6-os ebihalra, de a kosár amibe a zsinórt szedtem annyira idegesített és lefoglalt hogy lemaradtam az akasztással . A kosár be is kerűlt a hátizsákba és inkább magam mellé a földre szedtem a zsinórt.

Újabb félszáz métert haladtam lefelé, a streamert srégen lefelé átdobaltam a másik oldalba és váltogattam a behuzás ritmusát dobásonként. Egyik ilyen dobásnál - amikor biztos voltam benne hogy na most beakadok mert ennyira a partszélbe dobtam - egy négyujjnyi tolóhullám kezdte el követni egyből a legyemet. Abban pillanatban már fel is készültem testileg lelkileg egy jókora rántásra és az azt követő harcra is. Mindkettő elmaradt, a hal jó három méteren keresztül követte a streamert de még csak bele sem csípett. Hogy mi lehetett a probléma tényleg nem tudom, lehet kicsi volt a 6-os mini vagy gyorsítanom kellett volna a tempón de késő bánat .

Újabb 50 métert haladva egy araszos domi erőszakolta meg az ebihalamat, a sors iróniája hogy ő ki is jött, de mivel a fotózástól már elment a kedvem nem örökítettem meg ezt a felemelő pillanatot a nap egyetlen halával.

Sajnos nem tudtam tovább maradni pedig biztos lett volna még jelentkező. De hazafelé úton volt időm elgondolkozni a dolgokon és leszűrni a lényeget mert végül is csak sikerüt halat fognom és bár nem lettek meg, két darabosabb hal is megmutatta magát. Egy saját legyeivel lengető legyesnek pedig ez már nagy elismerést jelent a halak részéről. Őket szivesen lefotóztam volna, de majd legközelebb ...

....................................................................................................................

Vasárnap

Az idő jó, meleg van és a viz is levonult. Délben az aktuális horgászműsorok megtekintése után hátamra kaptam a kedvenc kis 8-as miniző botomat és irány a Körös.

A kert alatti részen halnak nyomát sem láttam ezért úgy döntöttem megnézem a fenti részeket is hátha a mellékágakban sikerül pár kissebb domit átverni.

A pallóhoz érve az egyik helyi épp az újonnan szerzett távcsövét próbálgatta.

Én mint a távcsövek nagy szakértője elkértem hogy kipróbáljam, és megállapitottam hogy a távcső tényleg jó - lecsekkoltam a holtágakat és láttam vannak szedések, néha nekem is jóljönne egy távcső - ezután már meg volt az uticélom is. A holtágakat végigdobálva egy tucatnyi araszos domit fogtam persze mindet ebihallal. Közben egyszer az ebihalat sikerült beszakítani , akkor egy fekete chenilltestü fekete kecskeszőr szárnyu 6-os streamert tettem fel. Erre már csak követések voltak meg egy két csipkedés, a vége az lett a dolognak hogy előre lépegetve fürkésztem a medret hátha meglelem a beszakadt ebihalamat. Meg is lett és felkerült újra, aminek a domik is örültek.

Később feltettem egy piros-sárga fonott streamert is - ez az ősszel nagyon tuti lett volna - de sajnos most egy darab hal sem volt rá kiváncsi....

Hazaérve vettem észre hogy az ebihalamról az összes lakk lepattogzott és a horog hegye teljesen lekopott a köveken - szeptember óta ez a negyedik sztrimerem aminek a horgát szétvertem bár a többinek a horga kettétört - úgyhogy estére horog élezés és nagy generál volt a műsoron.

...minik ...

fonott testü kecske streamerek fonott testü polar hair streamerek egyszerü silver-red testü polar hair streamerek

... holdfényben...

Amióta megkötöttem az első ebihalat , kétnaponta kijárok pecálni. Sajnos a Körös vize megemelkedett a sok hólétől, pedig igazából ott szeretném már kipróbálni élesben, de amig a nagy fagyok be nem állnak ,várnom kell. Marad a kis tó, amit mostanáig nagy ivben kerültem mert hogy szinte egy darab halat sem tudtam fogni benne . Ma már sorozatban a harmadik pecámat ejtettem meg rajta ebihalutánzattal. Bár tegnap előtt egy óra alatt 9 domi is kijött 20-31cm közöttiek, a mai nap a 3 kifogott domi jobban boldogitott. Egy kicsit rosszul indult a peca mert 5 perc lengetés után beszakitottam az egyetlen #6 horogra kötött ebihalamat amivel az elmúlt két pecán "arattam" . Szerencsére volt nállam még 4db #4 horogra kötött ebihal , kicsit le voltam kettyenve mert nekem tragédia minden jól bevált légy elvesztése , ezt még fokozta az is hogy majdnem korom sötét volt mire megfogtam az első 20 centis domit. A telihold tenné ? - nem tudom, de újabban mindig sötétben jön a legtöbb domi. A jó kövér hold fényénél beugrott az első , hamar követte őt a nagytestvére végül pedig mikor mar indultam volna haza az egyik utolsó dobásnal egy hatalmas rantással valami majdnem kiforditotta a kezemből a #8-as botot. Hirtelen arra gondoltam hogy lehet valami bedőlt fa ágába akadtam bele, de a rántás megismétlődött , ahogy felemeltem a botot és a spiccet néztem, láttam ahogy félig karikában rángatozik vonaglig a bot, a zsinór is táncol a levegőben. - Azt hiszem ez a látvány nekem jobban pihenteti a szememet mint az alvás - volt egy perc is mire kb 20 méterről partközelbe húztam a halat ami néha berontott a hinárba is ... hát mit mondjak - még most is, igy 2 órával a peca után fel vagyok villanyozva tőlle, pedig nyáron nagyobbakat is fogok szárazzal de ezek a domik valahogy mások. A szárazra feljövő domik idén nem voltak piskóták, nagyon erőssek voltak és küzdöttek is rendesen , de e streamerezett domik még rajtuk is túl tesznek. Igazi erelye teljében levő ragadozók.A mai legnagyobb csak 41 centi volt, de ha minden pecámon fogok egy ekkorát akkor lehet még a homlokomra is visszanő a hajam.

Annak aki mindent akar 4

Még mielőtt megérintett volna a műlegyezes szele a Fekete Körösben egyszer mikor épp otthon maradt a gilisztás doboz, kénytelen kelletlen ebihalat raktam a horogra. Meglepően nagy sikere volt a domiknál (engem meglepett mert addig soha nem próbáltam) de az ebihalak hamar békákká fejlődtek, ezeket pedig már nem volt szivem horogra tűzni...

Ebből kifolyólag jött a nagy ötlet hogy ebihalat kössek a domiknak. Egy dolgot megtanultam, a domikkal nem kell finomkodni a horog méret tekintetében. Szárazlegyet is immár csak #8-as méretben kötök domira de steamereket minimum #6 és persze #4 streamer horogra kötök.

Ezek a horgok elég vaskosak és súlyosak is ezért én nem is nagyon szoktam súlyozni a streamereimet kivéve ha csak nem túl könnyűek lennének és emiatt nehezen süllyednének le vagy az áramlásban enélkül feljönnének a víztetejére.

Az ebihalat kicsit súlyozni kell de csak egy lehelletnyit különben nem fog természetesen mozogni. Kifejezetten utálom ha egy nimfa vagy streamer lefejeli a medret, inkább sodródjék vagy lebegjen "vizközt" .

A megkötése nem nagy ördöngősség , csak alapkötés és súlyozás után a polar hairt forditva kötjük fel a sújozás alsó végénél fel a horogfülig. Dubbingoljuk és ekkor a polart visszahajtjuk hogy elfedje a dubingot és elkötjük. A kötés kb a horog hegyénél kell legyen. Hogy szép ebihal formája legyen, a farokrészt kicsit meg is lehet ritkitani. Ezután én 3 réteg fekete körömlakkal szép csillogó simává varázsolom. Ekkor fontos szerepet kap a forgónyelü tollfogó és a végcsomózó, mivel hogy nem egyforma vastag a nyelük profi "printed eye's " készithető velük.

Ha jól eltalálja az ember a súlyozást akkor szép egyenletesen fog mozogni a vizben , ha kicsit megnyessuk a farkát akkor minden rántásnál bemozdul a farka , élethü lessz . A "printed eye's " azaz festett szem egybeolvad a test vonalával és nem akadályozza az egyenletes mozgást vagy viszi el egy irányba a streamert.

...................................................................................................................................................................

Valószinüleg a domikba genetikailag kódolva van hogy az ebihal ehető, mondjuk "sikvizi" tavakban általában egéssz nyáron tele van a partszél ebihallal, egy ilyen "terülj-terülj asztalkámhoz" pedig nem nehéz hozzászokni.

Vagy az egyik vagy a másik, de az biztos ' - hogy novemberben mikor már 2 hete hol fagy hol meg havazik már ebihalnak irmagja sincs jó ideje. Mivel a Körös szintje megemelkedett ebihalam vizrebocsátását jobbnak láttam egy kis tavacskában megejteni. Tudtam hogy vannak benne domik de mivel a tó épp csak 20-22 méter széles, kb 150 méter hosszú és durván mellig érő a vize és egéssz nyáron vastag hinár takaró fedte , mindig elkerültem. Most kicsit megereszkedett a hinár, a hinár lyukak is nőttek, szerencsémre pedig a domik is fel-feljöttek járőrözni a hinártakaró fölé. Már van vagy 2 hete hogy nem fogtam halat, meg is lepődtem mikor első dobásra az ebihalamra vetette magát egy kissebbecske domi.

Pár perc után egy újabb és még néhány rontott kapás után egy mégnagyobb. Már ennyivel is beértem volna de egy újabb beállónál mintha egy nagyobb ütést éreztem volna a boton. Nem akadt meg ezért még párszor újra dobtam ugyanoda , végül is megakadt és a #8-as botom elkezdett kicsit jobban dolgozni mint az előzőeknél. Már hozzászoktam a Körösi domikhoz melyek bivalyerőssek, meg is lepődtem mikor partszélbe húzva megláttam a halat és hogy csak ennyire küzdött. De 34-35 centis domit igy év vége felé soha nem fogtam, ugyhogy örültem neki mint majom a farkának és vissza is engedtem pár gyors fotó után hátha még a télen sikerülne párszor átverni őt meg a társait is mert vannak még páran a tóban.

Sajnos kicsi vizen, egy nagyhal pár farokcsapással elintézi hogy aznap halat már ne fogjunk, ezért is favorizálom a folyókat jobban. Változatosabbak és olyan végtelen lehetőség filingje van a folyami pecának.

Úgy is volt, hiába raktam a domiknak a legyeimet mert többé nem ugrottak. De lényeg hogy az ebihal működik, sőt ha azt is figyelembe veszem hogy közben próbálgattam más streamereket is amikre rá sem bagóztak a halak, az ebihal egyenesen fenomenális volt.

Annak aki mindent akar 3.

Tegnap mikor egy pár percre átverekedték magukat a napsugarak egy kis résen a felhők között és szétoszlott a köd bizony a Belényesi medencét körbe ölelő hegyek és dombok is már mind fehérek voltak. Mára sem változott a helyzet, ha kinézek az ablakomon és a felhők épp nincsenek a földhöz tapadva, fehérbe öltözött dombokat látok. Itt lent csak eső esik, pedig horgászatilag jobban örülnék a hónak még akkor is ha térdig érő lenne - amúgy mikor az első hó leesik mindig "beteg" vagyok, de pár nap után már nem okoz lelki problémát - de az eső csak esik néha megáll és kis pihenő után újraindul. A patakok meg csak dagadnak kristálytiszta vizük immár inkább pénzbedobós kávéautomatábol kinyert kapuccino eszenciára hasonlit. A hegyek közül kiérve a Fekete Körösben egyesülnek hogy a vizet kémlelő horgászok arcára döbbenetet és csalódást varázsoljanak, mert egy a baj 'hogy ilyen hidegben már ebből a csokiból halat nem lehet kifogni. Marad a kályha melege és a légykötő asztal előtt eltöltött téli esték - mert ez már tél - ilyenkor nem siettet senki van idő kigondolni minden egyes legyet, még gondolatban pecálok is mindegyikkel egyet és hatalmas halakat fogok velük. Valahogy a kecskeszőr egyre jobban piszkálja a fantáziámat és ahogy múlnak a napok egyre több tuti légy képlete fogalmazódik meg fejemben, persze hogy mennyire tutik majd a főpróba után fog eldőlni de bízom benne hogy egy sem fog cserben hagyni. A streamerekben az a jó hogy bármennyi szinvariációt köt az ember mindig hiányzik valami - unatkozni azt nem lehet - de senki nem gázol a vízben egy bőrönd legyet húzva maga után. Ezert néhány alap szinnel és színvariáció megkötésével kezdtem a dobozomat megtölteni. Mivel én leginkább domira gyúrok, kezdetnek a domit leginkább ingerlő szineket szereztem be és használom. Fekete, piros, sárga néha pedig egy kis feheret vagy kéket is hasznalok csak a változatosság végett. Mert ugye a nagydomik néha nagyon finnyásak tudnak lenni , és ha csak egy fajta legye van az embernek hiába dobál a hal orra elé az egy idő után rá se hederít, ilyenkor egy színcsere de akár egy kis árnyalat változtatás is vesztesből nyertest csinálhat belőllünk. A próba sikeréről majd később ;) ...